Hagyományból nő ki a jövő a debreceni kézművességben – fotókkal

Kézművesek és mézeskalácsosok találkoznak egymással és közönségükkel Debrecenben.

Szőke Tímea

Puskás István és Hubert Erzsébet egyesületi elnök a megnyitón

Forrás: Kiss Annamarie

– Debrecen valaha vásárvárosként, kereskedővárosként volt híres Európa szerte, életének fontos részét képezték a vásárok, sőt, mondhatni, ez határozta meg a cívisek életmódját. Bár változnak az idők, fontos, hogy Debrecen történetének és identitásának ezek az elemei tovább tudjanak élni.

Nem csak a vásározás hagyománya, de akár az ilyen alkalmak is, melyek évről évre belakják a belvárost és megőrzik itt, a történelmi terekben, ahol tényleg a debreceni vásárok zajlottak, ennek a hagyománynak a hangulatát

– mondta Puskás István alpolgármester péntek délelőtt a Dósa nádor téren, a XIII. Debreceni Népi Kézműves Fesztivál és I. Regionális Mézeskalácsos Találkozó megnyitóján.

Hozzátette: nemcsak az idegen földről érkezett kereskedők találták meg itt a piacukat, hanem a debreceni kereskedők is a különböző vásárokban tudták továbbadni az általuk létrehozott termékeket. Így a vásár és a kereskedő hagyományok továbbéléséhez elengedhetetlenek azok a kézműves tradíciók, melyek valaha és most is megtöltötték, megtöltik az árusító helyeket.

Kézműves fesztivál Debrecenben

Fotók: Kiss Annamarie

Ma ötlet, holnap hagyomány

– Ezen tradíciók megtartása pedig azért fontos, mert ma, amikor arról beszélünk, hogy Debrecen egy kreatív, innovatív város, ahol a jövő születik meg, érdemes arra gondolni, hogy amik ma a tradícióinkat jelentik, valaha azok voltak az újdonságok, az innovációk – mutatott rá az alpolgármester. – Néhány száz évvel ezelőtt éppen a mézeskalács megérkezése Debrecenbe, és, ha úgy tetszik, a mézeskaláccsal kapcsolatos debreceni innováció jelentették az újdonságot, és adtak egy új löketet, inspirációt Debrecen gazdasága, jóléte számára.

Akik az itt látható gyönyörű tárgyakat készítik, tulajdonképpen egy valaha volt innováció hagyományait folytatják. Ugyanúgy, ahogyan ha ma valami megszületik, majd több generáció múlva egy hagyomány része tud lenni. Ahhoz, hogy ez a láncolat élő maradjon, a hagyományból ötletek révén új dolgok legyenek, ezek öröklődjenek és mindig rakódjon egyik réteg a másikra, egyik láncszem kapcsolódjon a másikhoz, ehhez alapvető fontosságú. hogy ne hagyjuk el a hagyományainkat! Ezek a láncok minél hosszabbra, a rétegek minél mélyebbre érjenek!

– intett.

Szavai szerint az eseményen bemutatkozó kézművesek missziót teljesítenek, a város életéért tesznek. Puskás István köszönetet mondott nekik azért, hogy életben tartják a hagyományt. – Ezzel mindannyiunkat segítenek abban, hogy a múltunkból is inspirálódjunk, ott találjunk olyan új gondolatokra, ötletekre, amelyekből a jövő tud majd kisarjadni és továbbépülni. Így ez messze nem csak hagyományőrzés, hanem a jövő felé építkezés is! – hangsúlyozta.

Öröm a fával találkozni

Díszek, medálok, összerakható állatfigurák sorakoznak Kiss Lajos debreceni fafaragó asztalán. Érdeklődésünkre elárulta, szilvafából készültek, mert az a fajta szép és nem kell festeni, természetes állapotában hagyhatjuk meg. Egy idő után kicsit sötétebb árnyalatot is kap a használattól, helyenként pedig több színű, ez „öltözteti a fát”.

Kemény fa, ezért nem mindenki kedveli, de én szívesen dolgozok vele. A kis tárgyakon lévő íveket igen nehéz kifaragni. A legfontosabb, hogy térlátó képesség kell hozzá, s bár fűrészgéppel vágom, de én irányítom az anyagot, időben kell a képet figyelve a fát a megfelelő helyre mozdítani. Nagyon pontosan kell ezt végezni; ha valaki 3 milliméteren belül téved egy millimétert, akkor már selejtet készít. A szépség feltétele a pontosság!

– avatott be műhelytitkaiba. Felidézte, húsz éve foglalkozik fafaragással, korábban a munkája miatt tette: művészeti iskolában, majd a a Bárczy Gusztáv-iskolában dolgozott szakmai tanárként. – Minden nap fával foglalkoztunk a gyerekekkel közösen, ez is nagyon szép élmény volt. Ott kezdtem elmélyülni ebben a mesterségben. Már nyugdíjas vagyok, ezzel töltöm az időmet. De máig öröm minden alkalommal a fával találkozni – mondta.

Debrecen Kiss Lajos haon — Kiss Lajos szilvafából készíti portékáját
Forrás: Kiss Annamarie

A kézműves fesztivállal együtt most először rendezték meg a Regionális Mézeskalácsos Találkozót. Virágos Lajosné Kozák Anikó, a szervező Debreceni és Hajdú-Bihari Népművészeti Egyesület titkára elárulta, a rendezvény kapcsán mindig szeretnének valami új dolgot is megvalósítani, s amikor olyan hagyományt kerestek, ami kötődik Debrecenhez és környékéhez, a mézeskalácsosságra esett a választásuk.

– A mézeskalács sütés tulajdonképpen akármelyik naptári ünnephez köthető, a családok, közösségek szívesen végzik bármikor. Szombaton délelőtt Nádudvarról érkezik egy mézeskalácsos, aki bemutatót tart az érdeklődőknek, hogy láthassák, hogyan kell készíteni, díszíteni – ajánlotta Virágos Lajosné Kozák Anikó a látogatók figyelmébe.

Régi és új

Színes tulipán, felhő, katica, kaktusz, hal, fagylalt figura sorakozik az alsó, a hagyományosabb, piros mézeskalács-huszár, szív a felső sorban Andrásiné Peszeki Ágnes karcagi mézeskalácsos standjánál. – Azért jöttünk, meg felkértek minket; nagyon szeretünk mézeskalácsos fesztiválokon részt venni és a kollégákkal találkozni – árulta el Andrásiné Peszeki Ágnes, hozzátéve, hogy mindenki mást készít, más a keze munkája. – Én találom ki a figurákat, a férjem pedig, akinek az eredeti szakmája lakatos, megcsinálja a szaggató formákat. Együtt készítjük a termékeket, ebből élünk.

Minden mézeskalácsosnak megvan a maga receptje, régen ezt nagyon óvták, nőágon adták tovább. De máig titkosak a receptjeink, senkinek nem áruljuk el, én sem

– tette hozzá mosolyogva.

– A hagyományosabb külsejű termékeim írókázottak, a figurásak modernebbek, innovatívak, azokon a színezés is korszerűbb anyagokkal történik. Népművészeti vásárokba járunk, ahol zsűrizett termékeket fogadnak csak el, tehát nagyon közel kell állni a népművészethez. Ugyanakkor fejlődni is kell, a piacnak megfelelni, ezért az újfajta figurás mézeskalácsok. Legutóbb a budai várban voltunk augusztus 20-án, és szívesen vitték a portékánkat – osztotta meg a népművész.

Az eseményen a legkisebbeket régi játékokkal várják. Ottjártunkkor egy csöpp kislány játszott a nagymamájával, mindketten külföldiek. Két bölcsődés korú kisfiú debreceni édesanyjától pedig megtudtuk, a férje tunéziai, harmadik gyermekük most óvodában van, de neki is tetszenének az eszközök. A két kisebbik, Makram és Zakari kedvence a kukoricaöntögetés és a „tekerős” fajáték. Elárulta, nagyon szeretné, ha gyermekei megismernék a régi dolgokat.

A fesztivál pénteken 18.30, szombaton 10-től 18.30 óráig várja a látogatóit.