Tisztelgés a Gályarabok emlékoszlopa előtt

Idén is megkoszorúzták a Gályarabok emlékoszlopát Debrecenben; pénteken délelőtt Baráth Béla, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora és Pusztai Gábor, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Néderlandisztika Tanszékének vezetője tartott immár hagyománnyá vált megemlékezést a Nagytemplom mögötti kertben.

Baráth Béla elmondta, hogy két tanszék kezdeményezése alapján indult az évenkénti megemlékezés, és eddig minden alkalommal meg tudták szólítani a DE és a DRHE oktatóit, hallgatóit.

– 1676. február 11. egy örömteli nap, Ruyter holland admirális ekkor szabadította ki a gályarabságból az elítélt protestáns lelkészeket és tanítókat. De amikor erre a napra emlékezünk, fel kell idéznünk azt is, ami megelőzte; hiszen egy hosszú szenvedéstörténet végére tett pontot – mutatott rá. Mint kifejtette, 351 évvel ezelőtt kezdődött a gyász évtized, amely a magyarországi vallásüldözésnek egy meghatározott időszaka volt. Ebben az időszakban a királyi Magyarországon, jellemzően a felvidéki területeken a református és evangélikus lelkészek és tanárok ellen helyi szintű eljárások zajlottak, többeket elüldöztek szolgálati helyükről. A kerek évfordulós esztendő, 1672 néhány eseményét kiemelve elmondta, az akkor már Sárospatakról elüldözött református kollégium – amelynek diákjai, tanárai egy időben a Debreceni Református Kollégiumban kaptak menedéket –, továbbindultak Erdélybe, ahol Apafi fejedelem jóvoltából Gyulafehérváron maradhattak, és tulajdonképpen ekkor alakult meg a Gyulafehérvári Református Kollégium, mely 1716-ig működött. 1672-ben koholt vádak alapján máglyahalálra ítélték, majd szeptember elsején megégették Komáromban Száki János ekeli református lelkész-esperest.

Amikor a koszorút elhelyezzük, felhívjuk a figyelmet arra, hogy épp a vallásüldözés elleni tiltakozás jegyében született ez az emlékmű, és a magyarországi vallási felekezetek közötti békülésnek az egyik szimbóluma

– hangsúlyozta.

– Az, hogy milyen fontosak a szabadságjogok korunkban, világosan megmutatkozott az utóbbi két évben, a pandémia során. A járvány miatt olyan intézkedéseket kellett bevezetni, melyek egyeseket nagyon érzékenyen érintettek. A 21. századi ember rendkívül érzékeny a szabadságjogaira, valamint az ezzel kapcsolatos vélt vagy valós sérelmeire, talán túlzottan is – jegyezte meg Pusztai Gábor. 

– 346 évvel ezelőtt nem maszkviselésről vagy vakcinációról szólt a vita, hanem a lelkiismereti és a vallásszabadságról. A 41 prédikátort azért ítélték halálra, majd változtatták az ítéletet gályarabságra, mert nem voltak hajlandók feladni a hitüket, vagyis mert élni akartak a manapság teljesen magától értetődő szabadságjogukkal, a szabad vallásgyakorlás jogával. Ma hazánkban és szerte Európában mindenki szabadon gyakorolhatja a vallását. Kiállhat kisebbségi jogaiért, az általa képviselt értékekért, eszmékért. Ez nagy kincs, őrizzük meg! Erre emlékeztet minket a Gályarabok emlékoszlopa, és erre a szabadságra emlékezünk mi is minden évben – mondta a tanszékvezető. 

SzT