Kortárs francia darabot mutat be január 7-én a Csokonai Színház

Michalikot a Szerelmes Shakespeare című film inspirálta arra, hogy a Cyrano szerzője, Edmond Rostand titkainak feltárására vállalkozzék - írja közleményében a Csokonai Színház. Keszég László – miskolci Cyrano-rendezése után – személyes tartozását rója le, amikor felfedi előttünk, hogyan született a mindenki által ismert büszke, talán kissé könnyen sértődő, de szellemes, önironikus szerelmes lovag figurája. Pontosabban azt fedi fel, hogyan született meg Cyrano Michalik szerint.

Az Edmond színház a színházban történet: az 1890-es években játszódik, az ikonikus vígjáték, a Cyrano romantikus keletkezéstörténete. Michalik – Rostandhoz hasonlóan – huszonkilenc éves korában érte el első drámaírói sikerét. Azóta több drámáját mutatták be és játsszák francia és angol színpadokon. Az Edmondból már film is készült. Sikerének titkáról így vall:  „Fiatalabb koromban sokat pályáztam a darabjaimmal mindenfelé, de hamar világossá vált számomra: ahhoz, hogy nyerjek is, sokkal politikusabban, sötétebben kellene írnom, és talán kevésbé szórakoztatóan. De én a nézőbarát, színvonalasan szórakoztató színházban hiszek. Nem akarom, hogy a nézőtéren bárki is unatkozzon!

Az Edmondot 2016 szeptemberében mutatták be a párizsi Palais-Royal Színházban, diadalmenete azóta is töretlen: 2017-ben hét jelölésből öt Molière-díjat nyert el, és pár év alatt több mint kilencszázszor játszották óriási sikerrel az anyaszínházban és vidéki turnékon. Itthon először a Csokonai Színházban láthatja majd a közönség.

„Bravúr a Cyrano is és bravúr Michalik Edmondja is. Michaliknak újra sikerült egy olyan kommerciálisan is rendkívül sikeres darabot létrehozni mai magánszínházi körülmények között, ami művészi értéket is hordoz magában” – ajánlja a darabot a rendező.  Az Edmondban rohamléptekben, a bemutató előtti hetet végig improvizálva születik meg a sikerdarab. Arra a kérdésre, hogy mindezt mennyire látja életszerűnek több évtizedes színházi múlttal a háta mögött, Keszég László a színháznak adott interjúban a következőket mondta: „Az Edmondnak van egy romantikus ízvilága, van egy kis ízjavító benne, az a bizonyos hatodik íz, az umami, amit a gyorséttermek tesznek bele a kajába, hogy úgy érezd, muszáj még egyszer enned. Szóval az Edmond »meg van umamizva«. De nem tudok megcsípni benne semmi valószerűtlent, amire felkapnám a fejem, hogy ilyen a valóságban nincsen. Fel van stilizálva, hogy fordulatokban gazdag sztorit kapjunk. A színház pedig annyira régóta létezik, hogy mindenre és mindennek az ellenkezőjére is van példa.”
Az előadás munkabemutatóját (a járvány miatt) szűk körben tartotta meg a Csokonai Színház 2021. februárjában, akkor még Rózsa Lászlóval a címszerepben. A címszerepet a színházhoz szeptemberben szerződött Csata Zsolt vette át, aki a művész ember típusát látja az általa játszott karakterben. „Edmond szereti a feleségét, de mint oly sok esetben, a szerelem illanékony és helyét a szeretet, rosszabb esetben a megszokás váltja fel. Az íráshoz szüksége van új impulzusokra és azzal, hogy újra képes felragyogtatni egy nő tekintetét a költészetével, ismét szárnyakat kap. A múzsa, az ihlet érkezése Edmond számára váratlan, és egyben életmentő. A darab tele van komikus helyzetekkel, tele olyan igazságokkal, amelyekkel minden korban küzdöttek a színházak falain belül, de a színészek általános problémái is vajmi keveset változtak.”

„Az akkori színházi forma abban az értelemben, hogy mindent magának kellett előteremtenie, hogy a színház működhessen, biztos, hogy izgalmas volt” – mondja a Coquelint játszó Bakota Árpád. „A jól megírt szövegen, párbeszédeken túl nekem azért érdekes Coquelin figurája, ami szerintem az egyik ziccerszerep, mert színházigazgatót, színészt, rendezőt egyszerre kell játszanom. Már az előadás megszervezése is izgalmas: hogyan kell kezelni a konfliktust a színészek között, hogy kell rábeszélni egy írót, hogy írjon darabot, hogy kell pénzt szerezni, hogy a produkció megszülethessen. Mindezt ma övezi egy idealizált látásmód. Nem tudom, hogy cserélnék-e ezzel a világgal. Biztos, hogy nehéz lehetett, ilyen értelemben mi ma kényelmesebben élünk.” Bár a színészek között egyöntetű vélemény volt, hogy jobb ma színésznek lenni, mint akkor, azért a múzsát alakító Hajdu Imelda talált vonzó jelenséget a kor világában: „Amiben mégis cserélnék, az az, hogy abban a korban helye volt a bájnak és a romantikának. Sokkal nagyobb teret kapott a szerelem idealizálása, mint ma. Érvényesebb, valódibb dolog, ami mozgatja a világot.”

Szereposztás 

Edmond
Csata Zsolt
Rose
Mészáros Ibolya
Sarah Bernhardt, Cécile, a súgó
Kubik Anna (Kossuth-díjas, Érdemes Művész)
Coquelin
Bakota Árpád
Léo
Kiss Gergely Máté 
Jeanne
Hajdu Imelda
Feydeau / Marcel
Garay Nagy Tamás
Courteline / Ange
Dánielfy Zsolt (Jászai-díjas)
Maria / Felszolgálónő
Újhelyi Kinga (Jászai-díjas)
Narrátor / Honoré és minden más apró szerep (Színházigazgató, vasutas, kocsis, Anton Pavlovics Csehov, Maurice-fiatal zenész, végrehajtó, Tolakodó (A Cyranoban)
Vranyecz Artúr
Louis / egy vendég /színházi szabó /szállodaportás
Gelányi Bence
Jacqueline / Lucien / Suzon
Edelényi Vivien
 
Díszlettervező
Árvai György (Jászai-díjas)
Jelmeztervező
Szűcs Edit
Ügyelő
Karl József
Súgó
Kató Anikó
Rendezőasszisztens
Sóvágó Csaba
Zeneszerző
Márkos Albert
Dramaturg
Enyedi Éva
Rendező
Keszég László