Egy kis táncos nagy kalandja Dubajban

Óriási kalandban volt része a debreceni Hajdútánc Alapfokú Művészeti Iskola ifjú szólistájának, Molnár Szabolcsnak. A tehetséges fiatal néptáncos társaival január 22-én Dubajba utazhatott, ahol felléphettek a Világkiállításon, tudatta portálunkkal az intézmény.

Az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület kétévente rendezi meg a Gyermek Néptáncosok Országos Szólótánc Fesztiválját. A legutóbbi, szarvasi döntő legjobbjai jutalmul kapták ezt az utazást. A versenyen részt vevő mintegy százharminc tehetséges fiatal közül választották ki azokat, akik részt vehettek ebben a hatalmas élményben, köztük Szabolcsot is, akit pedagógusa, Majer Tamás készített fel a versenyre.

Az iskola híradása szerint a kiutazás előtti időszak azonban nem volt izgalmaktól mentes. A Covid végig nagy feszültséget okozott, és egészen az indulás pillanatáig senki nem is mert biztosat mondani róla. A fiatal tehetség az indulás előtti héten már nem is nagyon ment közösségbe, nehogy beteg legyen az utazás és a próbák előtt. Mivel a fiatalokat az ország minden részéről választották, így a műsor összepróbálására két teljes szombati napot töltöttek Százhalombattán, ahol már a próbán való részvételhez is gyorstesztet csináltak a gyerekeknek. Sajnos voltak olyan táncosok, akik pozitív eredmény miatt végül nem tudtak részt venni az utazáson.

Amikor Szabi megtudta, hogy neki is lehetősége lesz kijutni, nagyon izgatott lett, és kíváncsian várta, hogy milyen lesz majd élőben látni a magyar pavilont, valamint az expót. Az ő szavaival élve pedig, amit látott, az élőben sokkal nagyobb volt, mint a képzeletében. A szombat esti érkezést követően másnap egy sivatagi kiránduláson vettek részt, ahol tevegelni is lehetőségük nyílt.

A hétfői és keddi napokon fellépések várták őket. A csapat kint tartózkodása alatt egyórás műsort adott az expó nagyszínpadán, ezen kívül pedig még háromszor léptek színpadra. Szabi számára óriási megtiszteltetés volt, hogy az ő hortobágyi botos táncát is kiválasztották azon kevesek közé, akik a magyar pavilon előtti téren is táncolhattak, hiszen ott nem táncolhatott minden kiutazó tehetség. Elmondása szerint a magyar pavilon gyönyörű volt, és minden tekintetben felvette a versenyt a nagyobb országok pavilonjaival.

A sok fellépés mellett ezeken a napokon is volt idő egy-egy másik ország pavilonjának, néhány érdekességnek a megtekintésére. Mindezek mellett nagyon védték és féltették őket, nehogy bárki megbetegedjen a kintlétük alatt.

Mind a város, mind pedig az expó is a sivatag peremén, abba belenyúlva terül el. Nem véletlen tehát, hogy a víznek itt még nagyobb jelentősége van, mint máshol a földön. Az expó egyik fő látványossága is az a tér volt, amit egy mesterséges vízesés vett körbe. A táncosok és kísérőik utazásuk utolsó estéjén ennek a vízesésnek a közepén összekarolva búcsúztatták el az élményeket és ezt a hatalmas kalandot, amiben együtt vehettek részt, egységként az ország különböző területeiről, különböző táncműhelyekből.