Az, hogy a Pompidou Kandinszkijt dobozol a Modemnek, bizalmi ügy

Vizi Katalin, a Modem új igazgatója a Naplónak adott interjút, melyben szó volt szakmai múltról, a partnerség szerepéről, de megtudtuk azt is, mit jelent, hogy a bécsi mumok (azaz a Bécsi Ludwig Alapítvány Modern Művészeti Múzeuma) képet kölcsönöz a debreceni galériának.

Mielőtt Debrecenbe érkezett, az Ybl Budai Kreatív Ház művészeti vezetőjeként és az MNB Ingatlan Kft. gyűjteményépítési projektjének szakmai koordinátoraként tevékenykedett. Melyek voltak a legfontosabb mérföldkövek ezekig a pozíciókig?

Művészettörténetet hallgattam a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, de már az egyetem idején folyamatosan dolgoztam, gyakorlati programokban vettem részt, és festménybecsüs OKJ-s képzést végeztem.

Azt tartottam és tartom most is természetesnek, hogy az elméleti felkészítés mellett legyen érvényes szakmai tudás, kétkezi munka.

Így kerültem a budapesti Molnár Ani Galériába és a Nagyházi Galériába. Egyetem után szerettem volna ténylegesen, napi nyolc órában dolgozni, ezért felkerestem a Kortárs Galériák Egyesületének honlapját, és az ott szereplő összes kortárs galériának kézzel írott motivációs levéllel külön-külön adtam postára az önéletrajzomat. Senki nem jelzett vissza, eltelt két hét, akkor édesapám tanácsára felhívtam mindet, aminek az lett az eredménye, hogy Makláry Kálmán fogadott, és felvett maga mellé. Két évig dolgoztam nála asszisztensként, s ott megtanultam, mit jelent egy kiállítás vagy katalógus minőségi kivitelezése. Olyan művészekkel dolgozhattam együtt, mint Reigl Judit és Hantai Simon, akiknek a nagy kiállításait szerveztük. Két év után a Faur Zsófi Galériába mentem át, s ott egy tisztán kortárs profilú kereskedelmi galéria vezetője lettem. Ez is fontos időszaka volt az életemnek, mert a saját bőrömön próbálhattam ki azt a tudást, amit Maklárynál szereztem. Fontos és hasznos tudást adott az is, hogy megtapasztaltam, mit jelent egy nemzetközi vásáron részt venni, beletanulni a kereskedelem világába. Bár jó ideje a nonprofit szektorban dolgozom, de azt tapasztalom, hogy ha ez a forprofittal össze tud kapcsolódni, az sokkal hangosabb produktumot eredményez.

Hol tapasztalta ezt meg először?

A kereskedelmi profilú munkahelyek után jött az Ybl Budai Kreatív Ház a Várkert Bazárral szemben, ami a régi Kaszinó épülete Budapesten. Részt vehettem ennek a háznak a kiállítótérré átalakításában is, sőt, már a felújítás idején bekapcsolódhattam a munkába. Izgalmas kihívás volt, hogy egy épületet, amelynek azelőtt soha nem volt művészeti profilja, nem volt benne művészeti tartalom, hogyan kell úgy kialakítani – a műemlékvédelmi adottságokat figyelembe véve –, hogy hiteles kortárs intézménnyé váljon. A felújítás után a művészeti tartalmat nekem kellett kitalálnom és megszerveznem, ez a tevékenység két és fél évig tartott. Az első évben én kerestem a kiállítókat, aztán ez megfordult: ők kezdték felvenni a kapcsolatot velünk. Fantasztikus érzés volt ezt megélni, hiszen visszaigazolta, hogy jó irányba haladunk. Az Ybl-ház szerelemprojekt volt, majd egy idő után párhuzamosan lett egy másik: a Magyar Nemzeti Bank gyűjteményépítése, ahol a műalkotás-beszerzési bizottság tagja voltam. Most pedig itt vagyok, a Modemben, ismét szerelembe esve.

Mi fogadta?

Két hónap múlt el az érkezésem óta, az első napok olyan eufóriában teltek, amilyet még nem éreztem. Kíváncsiság, szeretetteljes várakozás és bizalom fogadott. Ahhoz, hogy ezt a patinás intézményt vezessem, még sokat kell tanulnom, ami különösen vonzóvá teszi ezt az új feladatot.

Megismertem a kollégákat, gyorsan kellett felvennem a fonalat, mert az érkezésem után két héttel már kiállítást nyitottunk meg. Nem volt idő lamentálni, bele kellett vágni a munkába, a kollégák pedig nagy örömömre egy emberként álltak mellém.

Az első kiállítás, amelyet megnyitott, a #IfeelSeen volt, ami már a nyitónapon tömegesen vonzotta a fiatalokat az intézménybe. Mire számíthat ez a nemzedék?

A fiatal művészeket bemutató kiállítássorozat – ahogy eddig is – Don Tamás kurátor szárnyai alatt folytatódik. Debrecen egyetemváros, rengeteg a fiatal, akikre nemcsak közönségként, hanem kiállítókként, partnerként továbbra is számítunk. Angol nyelvű tárlatvezetéseket is tervezünk, nagy hangsúlyt kell ugyanis fektetnünk arra, hogy az egyetemisták, külföldi diákok ne maradjanak kultúra nélkül. A #IfeelSeen megnyitóján is sok külföldi diák volt, ami azért is fontos, mert a képzőművészeti élményen kívül Debrecen hírét továbbviszik.

Az októberben nyíló Abstraction-Création gigatárlat a külföldi érdeklődést látva nemcsak a Modem, hanem az egész város megítélése szempontjából jelentős szintlépést vetít előre. Mit vár ön a kiállítástól?

Már a kiállítás iránti sajtóérdeklődés is azt mutatta, hogy nagy várakozás övezi a Párizsi Absztraktokat. Budapesten a Francia Intézetben több mint harminc sajtómunkatárs volt jelen. Nem véletlenül: többek között olyan intézmények találták méltónak az intézményünket arra, hogy kölcsönadják ide műveiket, mint a párizsi Pompidou Központ és Galerie La Minotaure, a bécsi mumok és Belvedere, a budapesti Szépművészeti Múzeum vagy a Musée d’arts de Nantes.

Gyakran hangzik el, hogy régiós központtá kíván válni a Modem. Ez a koncepció partnerségben vagy a szakmai konkurencia monitorozásával valósulhat meg?

Csak az együttműködésben és az összefogásban tudok gondolkodni. Az, hogy a Modem itt van, Debrecenben, nagy előny. Tizenöt éves működésével patinás rangja van; hatalmas jelentőségű, hogy a párizsi Pompidou Központ képet ad kölcsön, és azt is ki kell emelnünk, hogy mindez nem a pénzről szól, hanem szakmai elismerés.

Mindez azt jelenti: olyan szigorú követelményeknek felel meg a Modem, hogy a kedvéért egy világhírű galéria bedobozol egy Kandinszkijt.

Az elmúlt időszakban is kortárs sztárművészek jelentek meg a kiállítótereinkben. Ezt hangsúlyoznunk kell a jövőben, hiszen az emberek nem feltétlenül tudják, milyen magas lett az elmúlt tizenöt év kiemelkedő színvonalú szakmai munkájának köszönhetően a Modem hírneve.

Ha már a partnerségről beszélt: mennyire lehet részese a Modem annak a fúziónak, mely a város új kulturális stratégiájának megfelelően az intézmények közötti összefogást kezdeményezi?

Teljes mértékben, az első lépés erre az Abstraction-Création beharangozója volt. A Modemben megrendezett sajtótájékoztató után Pogrányi Péter az Ünnepi Könyvhét helyszínére szervezett sajtósétát, ahonnan Gemza Péter színházigazgató kísérte a sajtó képviselőit a Csokonai Irodalmi Laborba, a MagdaFeszt sajtótájékoztatójára. Folyamatos a kooperáció az intézményvezetőkkel, akik nagyon jó és nyitott szakemberek. Rengeteg lehetőség van az együttműködésre, és folyamatosan azt tapaszalom, hogy nemcsak én mint új intézményvezető vagyok benne maximális lelkesedéssel és munkavággyal, hanem azok is sziporkáznak az ötletekben, akik már régóta meghatározó alakjai Debrecen kulturális életének. A végcél, hogy a Modemen keresztül megszeressék az emberek a képzőművészetet, de van előtte egy állomás, amely most a legfontosabb. A debrecenieknek, ha még nem is szeretik a kortárs művészetet, akkor is tudniuk kell, hogy a városukban egy ilyen fantasztikus intézmény működik. Közeli célként szeretném felismertetni az emberekkel, hogy büszkék legyenek rá, emellett minden erőmmel azon leszek, hogy a lehető legjobban vigyem ezt a patinás intézményt.

Szakál Adrienn