Valami van, de nem az igazi még: felemás a nyári blockbusterszezon

Úgy tűnt, hogy a globális mozis piac a nyár eddigi szakaszában mintha már kifelé nézegetne a koronavírus árnyékából, a filmszínházak újranyitásával a nagy stúdiók látszólag felbátorodtak, és a nyári blockbusterszezonba már csepegtettek néhány filmet. A helyzet egyelőre felemás: voltak olyan darabok, amik a pandémia ellenére is korrektül teljesítettek a pénztáraknál, kiugró kasszasiker viszont még nem igazán született.

Ez a jelenség a Covid mellett talán a gyenge buzznak is betudható, a kedvezőtlen közönség- és kritikai visszhang meg különösen sokat jelent olyan helyzetben, amikor az ember kétszer is meggondolja, beüljön-e pár órára egy zárt terembe száz társa mellé.

A kihívásokkal küzdő filmes piac aktualitásait Váró Kata Anna debreceni filmszakíróval, filmkritikussal jártuk körbe.

A szakember a visszafogottabb box office-teljesítmény már felsorolt okai mellé néhány egyéb lehetséges aspektust is behozott a képbe: tombol a nyaralószezon, és talán érthető, hogy a sok bezártság után az emberek inkább a szabadtéri programlehetőségeket keresik, vagy utazni vágynak, de például a bőséges nyári fesztiválkínálat is szívhatott el embereket. – Míg a nyár eleje kedvez a moziknak, ezek azok a hetek, amikor egyébként is visszaesik a látogatottságuk – emelte ki Váró Kata Anna, aki szerint egyébként az eddigi felemás mérlegen a The Suicide Squad – Az öngyilkos osztag és a Free Guy még változtathat. Hogy erre mekkora az esély, azt néhány hét múlva már tisztábban látjuk, egy dolog viszont biztos: a nagyvásznas bemutatóval párhuzamosan az HBO Maxre is felkerült Az öngyilkos osztag az első hétvégén – részben talán a romló USA-beli járványadatok miatt is – mindössze 26 és fél millió dolláros bevételt szedett össze Amerikában. A helyzet kiszámíthatatlanságát jól jelzi, hogy a 45 napig szigorúan csak moziban látható, egy héttel később bemutatott Free Guy ugyancsak a vírus árnyékában 28,4 milliót lapátolt össze, ami már biztatóbb adat, a Disney be is rendelte gyorsan a folytatását.

Ha Nolan ellenük, ki van velük?

Ezzel pedig megérkeztünk a változó piac egyik legérdekesebb jelenségéhez. Mint ismert, a Covid új forgalmazási modellt préselt ki a nagy stúdiókból, a teljesen, vagy közel egy idejű mozi- és streamingpremiert. Egyelőre nehéz megtippelni, hogy a kettőzés csak időszakos megoldás, vagy hosszú távon is rutinná válik, az azonban nyilvánvaló, hogy a filmszínházak járvány alatti helyzetén nem segített. A sémának a mozi szakralitását hirdető filmesek között természetesen vannak kritikusai, de, mint arra a szakember is rávilágít, a stúdiók oldaláról nézve védhető a lépés.

„A modell ellen sok alkotó, közöttük Christopher Nolan is felemelte már a hangját. A pandémia által sújtott mozik számára ez kegyelemdöfésnek tűnhet, a Netflix azonban már korábban is tesztelte például Martin Scorsese Az ír című filmjével ezt a kettős bemutatót, és ők úgy találták, így sokkal több emberhez juttatható el a film”

– emelte ki Váró Kata Anna, aláhúzva a szolgáltató álláspontját: szerintük aki moziélményre vágyik, az úgyis inkább megveszi a jegyet, aki viszont inkább az otthona kényelmében élvezné a filmet, így legalább a streamingszolgáltatásért fizet. – Bármely népszerűtlen is a mozisok körében, úgy néz ki, egyre inkább ez lesz a gyakorlat, különösen a nagyobb költségvetésű, látványos produkcióknál, amilyen például Denis Villeneuve Dűnéje, ami az idei ősz egyik legjobban várt alkotása, és szintén a mozibemutatóval egy időben lesz majd streamelhető – tette hozzá a filmkritikus.

A streamingbemutatók megjelenése viszont új lendületet adhat egy régóta ismert problémának, a torrentezés által fűtött illegális piacnak. A közvetlenül streamingről lementett és megosztott kalózmásolatok óriási minőségi ugrást értek el a kásás és homályos képű, borzalmas hangú, moziban rögzített változatokhoz képest. Ahogyan arra Váró Kata Anna is rávilágított, az internetes kalózmásolatok már évek, sőt évtizedek óta gondot okoznak a moziknak: rengeteg nézőt vesztettek miattuk, amire csak rátett még egy lapáttal a pandémia.

A filmszínházak szempontjából viszont hasznos ütőkártya lehet olyan élményekre építeni, amik otthon, a kis képernyő előtt nem érhetők el. Erre már hosszú évekkel ezelőtt rájöttek a mozik, kérdés, hogy lendíthet-e a fejlődésen a mostani szituáció.

Folyamatos megújulás

Örökzöld téma, és valahogy sosem sem akar kikopni a divatból lamentálni a mozizás romantikáján, meg úgy egyáltalán a filmszínházak jövőjén, de a kérdés most az egész járványhelyzettel teljesen új megvilágítást kapott.

Belekényelmesedtek-e a nézők a streamingplatformok végtelen kínálatába? Mennyire félnek visszatérni a termekbe? Szükség van-e valamire akár a filmgyártás részéről (mint annak idején a 3D újdonsága), akár infrastrukturális oldalról (mint például a VIP-termek) ahhoz, hogy ez a „visszaállás” nemcsak megvalósuljon, de gördülékenyebb is legyen? A kérdéskör rendkívül komplex, nehéz rajta fogást találni, hiszen a helyzet napról napra változik, és egy csomó minden befolyásolhatja.

Váró Kata Anna biztos benne, hogy a nyaralóidőszak végével, az ősz beköszöntével megnő majd a mozik forgalma, feltéve természetesen, ha nem kell a járvány újabb hullámától tartanunk. – A hazai alkotások esetében sokat segíthetnek a közönségtalálkozók, mert a színészek és rendezők jelenléte olyan plusz élményt adhat, amire a streaming nem képes. Az infrastrukturális fejlesztések is kellenek, mert a már említett blockbuster filmek esetében azért nagyon más Imax minőségben, 4DX-ben vagy akár 3D-ben a film, mint otthon egy laptopon vagy monitoron.

„Az én jóslatom egyébként az, hogy ezeknek a látványmoziknak továbbra is elsősorban a mozik adnak majd teret.”

Az olyan filmek, mint a többszörös Oscar-díjas, dél-koreai Élősködők vagy az ősszel a mozikba érkező, idei cannes-i nagydíjas Titán is mindenképp nagyvásznon élvezhetők igazán, bár az Élősködők is idejekorán streamelhető volt, az élmény így messze nem ugyanaz – szögezte le a szakember, hozzátéve, hogy egy olyan családi dráma, mint például a Házassági történet esetében azonban nincs akkora jelentősége a mozi nyújtotta kép- és hangminőségnek.

Muníció pedig lenne

A mozizás legnagyobb ünnepei még mindig a fesztiválok, ezt a pandémia sem tudta átírni, viszont ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne kellett volna szembesülniük a Covid okozta kihívásokkal. Amikor erről kérdeztük, a rutinos filmfesztivál-résztvevőnek számító Váró Kata Anna kiemelte,

érdekes, hogy miközben a mozikból már évtizedek óta szinte folyamatosan fogynak a nézők, a fesztiválok látogatottsága és a rendezvények száma is egyre nő.

– Egyik külföldi kollégám kb. 15 éve kiszámolta, hogy gyakorlatilag 36 óránként kezdődik a világ valamely pontján egy filmfesztivál, azóta pedig még inkább megsokszorozódott a számuk. Mivel ezek többsége jelentős tömegeket vonzó rendezvény, a pandémia igencsak feladta a leckét a szervezőknek – húzta alá, egyúttal emlékeztetve arra, hogy az amerikai fesztiválok álltak át először online streamelésre, míg például Cannes inkább kihagyott egy évet, de ragaszkodott a személyes jelenléthez. – Az utóbbi, úgy néz ki, kiállta a próbát, a védettségivel, kötelező maszkhasználattal, a sorban állás és a zsúfoltság csökkentésével, a termek vetítések utáni ózonos fertőtlenítésével, rendszeres ingyenes teszteléssel, a higiéniás szabályok maradéktalan betartása mellett biztonságosan rendezték meg, ami utat mutathat azoknak a fesztiválok, melyek nem szeretnének lemondani a személyes jelenlétről, de fontos számukra az esemény és a résztvevők biztonsága – osztotta meg a filmszakíró, aki ezúttal is személyesen volt jelen a júliusi francia filmünnepen.

Az már most látszik, hogy az előttünk álló hónapokban nem lesz hiány izgalmas filmekből – már ha a járványhelyzet is úgy akarja. A felhozatal már Cannes-ban is megmutatta magát (lásd a lenti keretes részt), de a szeptember elején esedékes Velencei Nemzetközi Filmfesztivál is tartogat igazi nagyágyúkat. A debreceni szakember az idei Mostrán is ott lesz. Ezzel kapcsolatos érdeklődésünkre kifejtette, azt, hogy milyen filmekre érdemes előzetesen odafigyelni, ilyenkor még nehéz megmondani. – Minden film izgalmasan hangzik, az pedig már önmagában biztató, hogy versenyben szerepel, de az, hogy ténylegesen milyen például Pedro Almodóvar legújabb alkotása, csak ott dől majd el. Sajnos sok olyan film volt már, amit nagyon vártam, de csalódás lett a vége, és mindig van olyan, ami szinte a „semmiből” jön, a meglepetés erejével hat és elvarázsol. Ami viszont biztos, hogy idén Velencében a versenyen kívüli program is rendkívül ígéretes, hisz itt lesz a premierje Denis Villeneuve Dűnéjének, valamint Ridley Scott legújabb alkotásának is, amelynek a The Last Duel a címe, és Matt Damon és Adam Driver alakítják benne a főszerepet – emelte ki a filmkritikus, aki a felhozatalból a Halloween-franchise legújabb darabját, a Halloween Killst emelte még ki, melyben – mint azt megjegyezte – ismét Jamie Lee Curtis veszi fel a harcot az őt évtizedek óta kísértő gyilkossal.

Raffer Attila

Cannes-i kedvencek

Váró Kata Annát arra kértük, ossza meg velünk, melyek voltak a kedvencei az idei cannes-i filmfesztiválon, és miért. Ezeket a rövid ajánlókat lentebb olvashatják.

Titán (rend.: Julia Ducournau)

Cannes-ban a meglepetés erejével hatott, nem volt semmi elvárásom vele kapcsolatban, aztán egyszer csak jött, látott és győzött. Bár a horror, különösen a testhorror nem az én műfajom, örülök neki, hogy nem ezen skatulyák alapján döntöttem a megnézése mellett. Egyébként a rendezőnő maga is tiltakozik az ilyetén besorolások ellen és ragaszkodik ahhoz, hogy ez egy „film”. És ha valaki ezzel a nyitottsággal ül be rá, akkor megláthatja, mennyire gazdag alkotásról van szó, nem csak műfaji, hanem más tekintetben is. A kétségtelenül felkavaró és megosztó, ám annál maradandóbb élményt nyújtó alkotás ősszel érkezik a hazai mozikba.

Les Olympiades/The 13th District (rend.: Jacques Audiard)

A film Párizs 13. kerületében játszódik, ahol nemcsak a különböző kultúrák, de társadalmi rétegek is keverednek, illetve jól megférnek egymással. A társadalmi problémák helyett, ezúttal az itt élő fiatalok magánéleti problémáiról szólt. Számomra különös élmény volt a nagyvásznon a film fekete-fehér képivilága és az igazi építészeti különlegességnek számító Les Olympiades, amit gyakorta pásztázott Audiard kamerája.

La Fracture/The Divide (rend.: Catherine Corsini)

A film remek társadalomrajz napjaink Franciaországáról, ráadásul annyi humorral tálalva, amilyet csak ritkán látni. 24 órába sűrítve, egy közkórház traumatológiáján ott van mindaz, amiről a hírek szólnak, de ezúttal a dolgok emberi oldalát látjuk.

Benedetta (rend.: Paul Verhoeven)

Az Elemi ösztön rendezőjének legújabb filmje nagyvászonra kívánkozik, és remélhetően ott is láthatja majd a hazai közönség. A filmet megtörtént események inspirálták, a címszereplő Benedetta egy zárdában nevelkedett apáca, aki Isten által kiválasztottnak hiszi magát, ám mind viselkedése, mind törekvései nagyon is világiasak, az Elemi ösztön és a Showgirls rendezője pedig nem fél megmutatni mindezt.

Borítókép: termet fertőtlenítő önkéntes egy kínai moziban