Hungarikum lett a karikás ostorunk is

A máriapócsi nemzeti kegyhely és búcsú, az 1568-as vallásszabadsági törvény és a karikás ostor hungarikum lett, továbbá 11 új elemmel bővült a Magyar Értéktár – jelentette be a Hungarikum Bizottság június 22-i ülése utáni az agrárminiszter. Nagy István szerint a Hungarikumok Gyűjteménye olyan elemekkel gyarapodott, melyekre a magyarság mindig büszke lehet. Hiszen Máriapócs a leglátogatottabb kegyhelye az országnak, évente több mint félmillióan keresik föl, II. János Pál pápa is meglátogatta. Templomát 2005-ben Erdő Péter budapest–esztergomi érsek nemzeti szentéllyé nyilvánította.

Az erdélyi Tordán 1568-ban tartott országgyűlés olyan törvényt hozott, amely az akkori Európában példátlan mértékben biztosította a vallásszabadság jogát, és évszázadokra garantálta a békés felekezeti együttélést.

Hajtáshoz és csatában

A karikás ostor – mutatott rá Nagy István – a magyar népművészet kiemelkedő értékeként, a pásztorművészet jeles hagyatékaként került a Hungarikumok Gyűjteményébe. Kidolgozására a készítőik különös gondot fordítottak, emiatt vitathatatlan a helye a nemzeti értékek közt. A döntés nyomán a Napló Szabó István ostorkészítőt és népi iparművészt kérdezte. A hajdúszoboszlói alkotó elöljáróban tréfásan felidézte: aznap csak fél füllel hallotta a rádióhírt, hogy hungarikum lett a karikás ostor. Figyelte a következő híreket is, hogy jól értette-e, de már nem mondták be. Nézte a másnapi újságot, abban se volt. Már azt hitte, hogy rosszul hallotta, de aztán Gyulán, a kézművesfesztiválon megerősítették a többiek, hogy valóban hungarikum lett a karikás ostor.

Érdeklődésünkre a szakember hangsúlyozta: hála a természetnek, megérdemelte az ostor ezt a címet, hiszen ez egy magyar specialitás.

Arról, hogy a hungarikum cím mit adhat az ostornak, a készítőknek és a használóiknak, leszögezte: – Talán nagyobb figyelmet irányít rá, nekünk ez nagyon jó érzés, dolgoztunk érte, és most érte el azt a szintet, hogy a készítő jobban meg van becsülve a munkája által. Mint megtudtuk, a terméken is feltüntethető hungarikum­embléma még nincs, de beszélgettek készítők, s egy egységes megjelenítést alkalmaznának, ahogy a megyei értéktárban is.

Szabó István, aki elejétől a végéig mindent maga készít, felidézte azt is, hogy az ostor nem a hajdúk találmánya, de már az ő idejükben is használták a karikás ostort a különböző generációk, és bizony jó szolgálatot tett ez az eszköz a harcban is és az állatok hajtásában is. Bocskai hajdúi az 1600-as években az osztrákok elleni csatákban is használtak nehéz karikás ostorokat. Ólom- és egyéb nehezéket raktak bele, az ostorral elérték a lovast, akinek rácsavarodott a derekára, így leránthatták a lóról.

A karikás ostort ugyanakkor már a magyarok találták fel, a mi térségünk különlegessége ez, s az 1300-as, 1400-as években már készítették, használták. A különböző tájegységekben különböző formátumú ostorok születtek. Van például, ahol vékonyodik, van, ahol a kígyóhátasság jellemző, s a Sárrét környékén megint más típusú ostorok vannak. Nagyon oda kell figyelni, nagyon aprólékos munkát igényel mind, s nagyon szép az eredmény.

Gazdag díszítettség

Szabó István bemutatta azt is, hogy az ostort vállon átvetve vagy a nyakukban is hordják a pásztorok. Különféle típusú díszítéseket alkalmaztak, ezek közül a hortobágyi jellegzetes, legszebb karikás ostorok a berakásos vagy úgynevezett kivert nyelű ostorok, ugyanakkor 8, 12 és 16 ágú ostorok is léteznek. Látogatásunkkor megcsodálhattuk azt a 12 ágra font karikás ostort is, amelyikre a koronás címert, a család halottait jelképező keresztet, botra támaszkodó juhászokat, gémeskutat is raktak, s a nyél „pillangóját” is cakkozták. S ha már nyél: ennek hossza általában a használó személy alkarjával megegyező.

Napokon át készül, és több tízezer forint az értéke

A legdíszesebb, legszebb karikás ostort a Hortobágy környékén készítik. Van karikás ostor a Dunántúlon is, de ott másfajta dívik. Berakásos ostorokat Hajdú-Biharban is többen próbálnak készíteni, de az igazi berakást kevesen tudják. Egy mindenre kiterjedően kidolgozott, míves karikás ostor több napig készül, és kereskedőtől 50–60 ezer forintba is kerül – avatott be Szabó István, aki a hasonló türelmet, kézügyességet és alaposságot igénylő kobaktökkarcolással, a tökök termesztésével, ivókürt, fűszertartó készítésével is foglalkozik, és a kis vésőit, szerszámait is ő készíti.

Természetesen részt vesz a hajdúszoboszlói csergetéseken is, amikor pedig eljön a vásározás ideje, ünneplőbe öltöznek, és úgy kínálják a portékáit – melyek a minőségüknek köszönhetően a világ minden tájára eljutottak.

Az alkotásai nemcsak dísztárgyként fogynak, de a pásztorok is használják azokat.

Szabó István eleve úgy készíti a termékeit, hogy mindkét funkció elvárásainak eleget tegyenek. Elmondta azt is, hogy olyan szakember, aki megbízható, jó minőségű ostort készít, megközelítőleg öt van Hajdú-Biharban. Ők megnézik a bőr minőségét, kenderkötélre (nem műanyagra) fonják a bőrt, nem használnak drótot, szigetelőszalagot.

Vass Attila