A pusztán még egy kézfogás is más

„Hajszra, cselőre” – ezzel a két szóval irányítják a négyökrös szekeret a puszta gulyásai. A hétköznapi nyelvben kevésbé ismert két szó adja Seres Péter producer és Bodnár V. Róbert rendező a Hortobágyról készült dokumentumfilmjének címét. Az alkotásban a gulyások, csikósok életének mindennapjait kísérlik meg a néző elé tárni. A szereplőket gyerekként fogadta be a puszta, melyről mondják, akit egyszer meghódít, meg is tartja örökre. Az alkotók azt vallják, bensőséges, őszinte interjúk alkalmával mintegy kulcslyukon tekinthettek be hőseik életének másoknak láthatatlan részébe.

– A kialakított bizalom és a terepen töltött idő alatt olyan témák kerültek szóba, mint az idő, az élet folyásának viszonylagossága, a munkaszeretet, az elhivatottság, az elmúlástól való félelem és a kemény életet élő férfiemberek viszonya asszonyaikhoz – mondta Seres Péter. A producer a Napló kérésére felidézte, miért is döntöttek a hortobágyi mindennapok megörökítése mellett.

– A film rendezőjével, Robival régóta gondolkozunk közösen mindenféle kisebb-nagyobb projektekről, illetve dolgoztunk együtt már több produkcióban. 2017 végén kitaláltuk, hogy a Hortobágy egy jó téma lehetne. Robinak van lent két színész ismerőse – Jakab Ádám és Ács Tamás –, ők összehoztak minket az akkori alpolgármesterrel, Gencsi Zoltánnal. A találkozásunkkor olyan történeteket hallottunk tőle, amikre azt mondtuk: tényleg meg lehetne csinálni ezt a filmet! Egyre többször mentünk terepszemlére, megismerkedtünk a filmünk főhőseivel, és egyszer csak levonultunk forgatni – tudatta.

A hétköznapokról szól

A filmben szereplő történetek egy-egy képet villantanak fel a szűkszavú vagy furfangos idős pásztorokról, a pusztai lét nehézségeiről és a gyakran felbukkanó humorról, ami e kemény emberek életét a könyörtelen hortobágyi pusztában is átszövi. Az interjúk mellett bemutatják a Hortobágy környéki puszta legszebb részeit, az ott tartott állatokat, a vágtázó ménest, a fekete és fehér rackajuhok tömegét és a szelíd, de félelmetes szürke marhákat.

„A film üzenete, hogy Magyarországnak ez egy olyan kiveszőfélben lévő területe és tevékenysége, amit érdemes lenne megmenteni, vagy legalábbis rögzíteni a működését. Direkt nem fókuszáltunk a turistalátványosságokra, egyszerűen azt mutatjuk be, hogy mit gondolnak az életről, a hétköznapokról, az állattartáshoz, egymáshoz és a családhoz való viszonyukról. Az emberek hétköznapi életének elég markáns bemutatása ez a film”

– vallja Seres Péter. Hozzátette: – Számomra az volt a legnagyobb tanulság, hogy kívülről mi, városi népek nem nagyon látjuk, hogy itt mennyire kemény, becsületes és elszánt az élet. Többször elhangzik az ilyesmi, azonban ezt látni és hallani róla, nem ugyanaz. Amikor először találkoztunk hőseinkkel: Ádámmal, Imrével, Istvánnal, a magyar szokásokhoz híven kézfogással üdvözöltük egymást. Azt a kézfogást, amit az ottaniak részéről kaptunk, azt itt, a fővárosban nem tapasztalja az ember. Olyan, mintha fakérget fognánk, kemény és érdes kezük van a mindennapi, megerőltetett munkától. Részben emiatt is szerepel filmünkben sok kézközeli kép, melyek ostornyelet, bicskát fognak, gesztikulálnak. Ez elmondva nem ugyanaz, mint megtapasztalva – vallja.

A Hajszra és cselőre zenéjét Hrutka Róbert szerezte, a főcímdalban Tompos Kátya és az egyik főszereplő, Bordás Ádám autentikus éneke csendül fel. A film elkészítéséhez semmilyen támogatást nem vettek igénybe, saját erőből alkották meg ezt a nagyfilmes látványvilágú dokumentumfilmet, melynek július 8-án lesz az országos premierje.

A filmet Budapesten július 6-an mutatják be, a debreceni premier pedig július 8-án, az Apolló Moziban lesz.

Kiss Dóra