Piroska János szerint ha ismered a múltat, látod a jövőt is

A város történelmi emlékeit, hagyományait, hírességei életének leírásait gyűjti, kutatja Piroska János helyi hagyományőrző. Hobbija közé tartozik a perzsa­szőnyeg­szövés és a korhű fegyverek, ruházatok készítése is. – Életemben mindig azon töprengtem, hogy nekem mi adatott, miben vagyok tehetséges, mihez vonzódom, mi érdekel, miben tudok elmélyedni – kezdődött a beszélgetés Piroska Jánossal, akit az általános iskolai évei indítottak el azon az úton, amelyen most jár. Akkoriban a lányoknak az általános iskolában tanulni kellett hímezni, varrni, a fiúknak pedig fúrni, faragni. De őt a kézimunka érdekelte, és kipróbálta, még szakirodalmat is olvasott erről, akkor került a kezébe, hogyan kell készíteni perzsaszőnyeget. Mai napig fő hobbija a kézi csomózású szőnyeg szövése – csaknem 35 darab van jelenleg –, önállóan tervez mintákat, régebben még tanított is másokat erre. – Igen ám, de ha belekezdünk valamibe, minden mindennel összefügg, újabb lehetőség nyílik meg előttünk – folytatja János. Elkezdte vizsgálni a szőnyegek mintáját és azok jelentését, mondanivalóját, így jutott el a magyar népművészetig, majd jött a honfoglalás kori díszítőművészet, rovásírás tanulmányozása, őseink szokásainak, hitvilágának megismerése. – De engem leginkább a harcművészetük és harcászatuk érdekelt – tette hozzá.

A betyárvilágot is megismerné

Ezek után adott volt számára a feladat. Szerette volna, ha kézbe tudja venni a fegyvereket és használni is azokat. Így hiteles másolatokat szerzett a harcászati eszközökről és ruházatról – segítették munkáját más hagyományőrzők, közösségek –, és elkészíttette a darabokat. Honfoglalás korit, lovagkorit, Bocskai-, kuruc-, hajdúfélét és az 1848-as forradalomban használtakat. Számára nagyon fontos, hogy tudását, gyűjteményét továbbadja, ezért szokott vállalni előadásokat, bemutatókat, kiállításokat nemcsak Hajdúsámsonban, hanem szerte a megyében vagy az országban. Számos ünnepségen vállal szerepet, mindig lehet rá számítani. Feleségével, Erzsikével éli nyugdíjas éveit a hétköznapokban, két gyermek szülei és három unoka nagyszülei.

János a város díjazottja lett 2016-ban, valamint egy honvéd dandártábornoktól emlékplakettet kapott a hagyományok ápolásáért, hosszú időn át végzett kiemelkedő munkájáért. Tervei között szerepel a gobelinszövés elsajátítása, összehozni a település gyűjtőit és megismerni a betyárvilágot. – Ha ismered a múltat, akkor látod a jövőt is – zárta gondolatait a hagyományőrző.

Dandé Melinda