Párizsban és Kanadában is díjazták már a hajdú-bihari festőművészt

Uzonyi Ferenc az egész életét a festészet világának szentelte. Pályaválasztásában közrejátszott a tudat, hogy kötetlenül alkothat, és átszellemülhet a munkájával.

„Minden reggel felteszem magamnak a kérdést: mit szeretnék festeni, és teljes szabadságban vetem vászonra azt, amihez kedvem van”

– mondta a festőművész. – Az egyetemen Krúdy Gyula és Kosztolányi Dezső világában éltem, ezáltal a villámat és a kertemet is úgy rendeztem be, mintha az ő idejükben léteznék. Sokat jártam Párizsban, ahol az impresszionista festők képeit tanulmányoztam, illetve Hollandiában a példaképem, Van Gogh festményeit. Az általuk elsajátított szemléletmóddal alkottam 25 éven keresztül. A természet szépségei, a levelek erezete és a megfagyott jégcsapok mindig nagy hatást gyakoroltak az elmémre és a munkámra. Annyi mindenben látom a szépséget, ha csak becsukom a szemem, akkor is színeket és absztrakt formákat látok, így rengeteg elképzelésem van, amit szeretnék még megvalósítani – tette hozzá.

– A munkáimat tekintve két különböző korszakot kell megemlíteni. Díjazták a festményeimet Párizsban és Kanadában is. Kanadában, egy galériának a kiállításán, amire 370 festő jelentkezett a világ minden tájáról, első helyezést sikerült elérnem. Párizsban 2017-ben vettem részt először kiállításon, ahol az a meglepetés ért, hogy megnyertem a szalonnak a különdíját. Ezen az eseményen 700 művész munkája volt kiállítva. Kijelenthetem, hogy Franciaországban főhelyre rakták a képemet, mivel a bejárat körül vannak elhelyezve azok az alkotások, melyek igazán elnyerték a zsűri tetszését, és az enyém is oda került. Ezek alapján már a kirakáskor is sokra értékelték a képemet, így ezt is egy díjként éltem meg – emelte ki Uzonyi Ferenc. – Amikor az elnök asszony átadta a díjat, egy másik megtiszteltetés is ért, hiszen azt mondta: a következő kiállításra meghívja a szalon Magyarországot dísz­vendégként. Így ment ki 13 művész 2018-ban Párizsba, ahol a piros szőnyegen álltunk, miközben a francia sajtó élőben közvetített mindent – közölte.

– Annak idején, mikor elkezdtem festeni, és még nem alakult ki teljesen a technikám, még nem tudtam, mi lesz a munkám végeredménye, mégis nagyon izgalmas volt az alkotás. Nincs arra recept, hogy egy igazán jó képet miként kell festeni. Mindig ügyeltem arra, hogy semmi se váljon rutinná, a festményeim izgalmat és pezsgést jelentsenek számomra, így azt gondolom, ebben rejlik a sikerem titka – jelentette ki.

Uzonyi Ferenc pályafutása már egészen gyermekkorában elkezdődött. Mikor fiatal volt, a természet iránti rajongása vezette el a festészet világába. – Visszatekintve sosem voltam központi ember, visszahúzódó és szemlélődő magatartás jellemzett, mindig a természetben voltam. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy mi szeretnék lenni, egészen addig, amíg le nem érettségiztem. Mivel a Fazekas Mihály Gimnázium biológia–kémia szakán tanultam, érdekelt ez a terület, tervben volt, hogy orvos leszek, ám sosem bírtam a vér látványát – emlékezett vissza a művész.

– Végül a Debreceni Egyetemre jelentkeztem, ahol a második évben éreztem, nem jó úton járok. A felsőoktatási éveim alatt elkezdtem festeni, s annyira a szenvedélyemmé vált, hogy többet alkottam, mint tanultam, és minden időmet a művészetnek szenteltem. Ekkor az egyetem egyik országos versenyén megnyertem az első helyezettnek járó díjat, majd megkeresett egy galéria azzal a céllal, hogy forgalmazzák a képeimet. Ezután 27 évesen felvettek a Debreceni Műhelybe, ahol neves festőművészekkel dolgozhattam együtt, majd sorozatosan megkereséseket kaptam galériáktól, és kiállításokra hívtak meg – idézte fel, kiemelve: – Mérvadó pont volt az életemben, hogy Bényi Árpád volt a tanárom, ő vezetett be a művészettörténet világába.

Vámosi Kira