Hamarosan bemutatja az Egy német sors című színdarabot a Csokonai Színház

A darabot Molnár Piroska adja elő, szövegkönyve Brunhilde Pomsel Goebbels titkárnője voltam című könyvének felhasználásával készült – írja a Csokonai Színház.

Brunhilde Pomsel 1933-ban lépett be a Nemzetiszocialista Pártba. Nem elvi meggyőződésből, kizárólag a karrierje érdekében. A Propagandaminisztériumhoz került, Joseph Goebbels titkárnője lett. A deportálásokból semmit sem látott. Nem tudott a koncentrációs tárborokról. Arról sem, hogy a Propagandaminisztérium meghamisítja a híreket. Goebbels szövegeit gépelte ugyan, de érteni nem értette. „Jelentéktelen kis pontnak” látta magát, aki, ha akart volna, akkor sem tudott volna szembeszállni a hatalommal. Nem érzi magát bűnösnek.

Molnár Piroska a kultura.hu-nak a meggondolatlanságról, a Führer iránti, a következményeket nem mérlegelő lelkesedésről beszélt: : „Elég nagy port kavart ez a történet. Könyvben is kiadták, és dokumentumfilm is készült belőle. A néni, akiről szól, 106 évig élt, és 102 éves korában publikálták az elbeszélését. Goebbels titkárságán dolgozott, mint gépírónő. A háború végén, amikor az oroszok elfoglalták Berlint, a buchenwaldi koncentrációs táborba vitték azokat, akiket a náci rádióban találtak. Őt 5 évig tartották ott. Nagyon sokáig élt. Megpróbálja elmondani, hogy fiatalon miképp lehet a lelkesedéstől és a nem gondolkodástól belekeveredni olyan dolgokba, amelyekről később az ember már felnőtt szemmel látja, hogy mennyire felesleges volt, mennyire nem kellett volna. Nagyon érdekes dolog ez. Azt mondja egy helyen: lelkesedtünk a Führerért, tapsoltunk neki, és őszintén szólva eszünkbe sem jutott, hogy mit zúdít majd ránk. Tehát nem gondolkodtak, csak fiatalként lelkesedtek. Azt mondja, meg sem hallották, mit mondtak nekik Hitlerék, csak arra figyeltek, hogyan mondták.”