Féktelen fantázia: rajzfilmek itthon és a nagyvilágban

Az animációs technika lényege, hogy életszerű mozgás látszatát kelti mozdulatlan rajzok, tárgyak képsorozatával. A latin anima szóból ered, jelentése: lélek, árny, szellem, élet. Szintén erre utal a francia „animer” kifejezés, azaz életet lehelni valamibe. A fogalom igen tág, viszont ha animációról beszélünk, legtöbbünk manapság a rajzfilmekre gondolhat, melyek gyermekkorunktól végigkísérték életünket. A műfajjal kapcsolatos ismereteink kibővítésére segítségül hívtuk dr. Váró Kata Anna színház- és filmkritikus, egyetemi oktatót.

Ősi gyökerek

Talán nem véletlen az árnyakra és mozgásra utaló kifejezés. Ha az animáció kialakulását nézzük, a kritikus szerint akkor a barlangrajzokig kellene visszamennünk, hiszen a mozdulatsorok ábrázolása már akkoriban, illetve később, időszámításunk előtt 3-4 ezer évvel az ókori Iránban és Egyiptomban is fellelhető volt.

- Ide sorolhatnánk az elsőként Ázsiában népszerű, de később Európát is meghódító árnyjátékot is. Emellett a modern animáció előfutárának tekinthetők a flip bookok, azaz a pörgetős könyvecskék, melyek különösen a gyerekek körében voltak elterjedtek.

- A XIX. század közepétől a vetítőgép elődjének tekinthető technikai újítások egész sora igyekezett mozgóképet létrehozni, melyeken legtöbbször az animációban használt fázisrajzok peregtek a nézők szeme előtt – vezette be a műfaj történetét Váró Kata Anna. Rávilágított, hogy az első kifejezetten animációs filmek a múlt század legelején születtek, de igazi népszerűségüket világszerte a Walt Disney stúdió hozta el az 1920-as években. – Ha a rajzos animációt nézzük, akkor a Disney uralta a műfajt a 2000-es évekig, amikor is megjelent a Pixar és a számítógépes technika, ami új fejezetet nyitott a műfaj történetében – tette hozzá a filmesztéta.

A fantázia szabadsága

Többen állítják, hogy az animációnál szabadabb filmes formátum nem létezik, mivel tényleg csak a fantázia szabhat neki határt, sikere is ebben keresendő. – Manapság már olyan fejlett a technika, hogy az aligha szorítja korlátok közé az alkotókat. Míg a nagyjátékfilmek sikere nagyon sokban múlik a színészeken, azon, hogy el tudjuk-e hinni az általuk megformált figurákat és érzelmeiket, addig az animáció esetében a figurák milyenségén van a hangsúly.

„A sikeres mesék titka a jó sztori és mesteri kivitelezés mellett elsősorban a rendkívül ötletes és szerethető karakterekben rejlik”

– magyarázta Váró. – Van az animációnak egy másik, inkább felnőtteknek szóló vonala, amely fajsúlyos témákat dolgoz fel, mint például a Libanoni keringő, a Persepolis vagy a tálib rezsimről szóló Kabuli fecskék, melyek aktuális politikai és társadalmi kérdéseket vagy éppen magát a háborút jelenítik meg. Ezen esetekben a technika ugyanaz, a cél azonban más, ahogy a célközönség is. Persze változó ezen filmek megítélése. Van, aki szerint az itt ábrázolt tragédiák súlytalanabbak lesznek a rajzolt szereplők miatt, míg mások számára a technikától és a megközelítéstől válik még érdekesebbé és befogadhatóbbá a téma.

Magyar kincsek

A honi rajzfilmgyártás az 1950-es évek óta ontotta magából a jobbnál jobb alkotásokat, mint a Mézga család, a Vuk, A légy, ami az első magyar Oscar-díjas rövidfilm, Az idő urai című francia-magyar produkció és Jankovics Marcell munkái. Utóbbiak közül talán a legismertebb a Magyar Népmesék, amelyet 2020 októberében egyhangú döntés alapján válogattak be a Hungarikumok sorába, tekintve, hogy a rajzfilmsorozat egyedülálló formában és vizuális elemekkel terjeszti széles körben hazánk folklórját, kulturális jellegzetességeit. Ugyanakkor ott van Csupó Gábor is, aki hatalmas rajzfilmbirodalmával az Egyesült Államokban vált igazán sikeressé, de Magyarország is saját büszkeségeként tekint rá, nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint a Simpson család (1989–1992), a Jaj, a szörnyek! és a Fecsegő tipegők.

Annak okai, hogy hazánk ennyi sikert tudott produkálni a műfajban, Váró Kata Anna szerint a következők: – A titok elsősorban az egyéni tehetségekben rejlik, de ahhoz, hogy ki tudjanak bontakozni és fejlődhessenek, kellenek a magasan képzett oktatók és a megfelelő technikai háttér, illetve anyagi támogatás is. Szerencsére hazánkban már több helyen is folyik magas színvonalú képzés, a hallgatók pedig a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon kívül még több más hazai és nemzetközi filmszemlén mérethetik meg magukat.

Az aranykortól napjainkig

A fényes múlt ellenére mégis úgy tűnhet, kevesebb magyar rajzfilm készül manapság, azok is vegyes fogadtatással. Míg Az ember tragédiája, amely 23 (!) évig készült, grandiózus műnek számít és hatalmas sikert hozott, addig a Mézga család 2005-ben újraindított változata 2 epizód után elsüllyedt a rossz kritikák és a költségvetés hiánya miatt, a 2008-as Kis Vuk című katasztrófáról pedig ne is beszéljünk. Váró Kata Anna szerint a korábban már felsorolt, igazán sikeres alkotásokról talán azért lehetett annyit hallani, mert moziban, illetve a televízióban is játszották őket. – Utóbbiban évtizedekig rendszeresen sugároztak rajzfilmeket, sorozatokat. Akkoriban a mozinak, később pedig a televíziónak is kulcsszerepe volt a tömegszórakoztatásban, de mára már ez teljesen átalakult, a szerepek megváltoztak.

„A 80-as évek volt a rajzfilmek, gyerekfilmek, televíziós játékfilmek aranykora Magyarországon.”

Napjainkban valóban egyre kevesebb a szélesebb közönségrétegnek, elsősorban gyerekeknek szóló rajzfilm, mint például a Kuflik – emlékezett vissza. A kritikus szerint ugyanakkor az animációs rövidfilmek mind tematikai, mind technikai szempontból egyre nagyobb változatosságot mutatnak, emellett egyre több nemzetközi elismerés sepernek be. Kiemelte M. Tóth Éva 2001-es Jelenések című animációját, amely nemrég került be az MMA Lexikonba, továbbá Bucsi Réka a Berlinálén Arany Medve-díjat nyert Symphony No.42 című filmjét.

2D vs. 3D: kié lesz a jövő?

Az animációs filmek, sorozatok sokáig éltek a kétdimenziós sík „fogságában”, mégis népszerűséget hoztak egy egész műfajnak. Az ilyen történetek sokszor nélkülözték a komoly látványelemeket, inkább a karakterek fejlődésére és a közöttük folyó dialógusokra helyezték a hangsúlyt. A Simpson család 2007-ben úgy reklámozta a sorozat egész estés változatát, mint egy rajzfilmet, ami a 3D-s animáció korában mer „ronda” maradni. Az alkotás hatalmas sikerrel futott a mozikban, a költségvetés többszörösét hozta vissza, de nem ez az egyetlen 2D-s produkció, ami a mai napig sikerrel fut. Felmerülhet bennünk a kérdés, miért lehet az, hogy sok „régimódi” alkotás még mindig élvonalban van, a 3D pedig sikeressége ellenére sem vált egyeduralkodóvá? Arról nem is szólva, hogy az IMAX technológiának köszönhetően a szereplők már valósággal kiköszönnek a vásznakról, képernyőkről.

- Érdekes a 3D, mert már 1952-ben megjelent a mozikban, sőt a 70-es és 80-as években is nagy népszerűségnek örvendett – mondta Váró Kata Anna. – Ekkoriban például számos horrorfilmbe tettek 3D-s betéteket a hatás kedvéért, mégis az utóbbi évtizedekben kezdett terjedni igazán a mozikban, de még nem sikerült egyeduralkodóvá válnia. A szemüveg még mindig zavaró, a technikán is van még mit javítani. Talán ha sikerülne a szemüveget elhagyva olyan 3D-s hatást produkálni, melyben a néző nem érzékeli a térbeli különbségeket, akkor más lenne a helyzet – zárta gondolatait a filmesztéta.

Birtók Benjámin