„A hazugság nap mint nap jelen van”

A színházrajongók legnagyobb örömére október 9-én bemutatja új darabját a debreceni teátrum. A Gemza Péter rendezte Őszintén szólva című komédiának a következő három év egyik átmeneti játszóhelyeként a DMK pódiumterme ad otthont. A Napló a francia vígjáték magyarországi ősbemutatója előtt a részletekről a darab főszereplőjét, Serge-t alakító Mercs Jánost kérdezte. A színművész a tavaly bemutatott Szétbombázva után újra egy újságírót játszik, ám most a tragikus sorsú Ian helyett a nagyon is szórakoztató Serge-t eleveníti meg a deszkákon.

Állítólag aki úgy kezd egy mondatot, hogy „őszintén szólva”, az hazudik. Hogy áll ez a darab sztorijával kapcsolatban?

A történetet apró füllentések mozgatják, melyek mindannyiunk életében megjelennek. Ahogy az izgalmas történetekben, most is egy kis lavina kezdi megmozgatni a hegyoldalt, azonban míg ez egy tragédiánál szörnyűségbe torkollik, itt még az is előfordulhat, hogy happy end lesz a vége.

„A darab azt feszegeti, hogy a hétköznapi életünkben mi számít hazugságnak, a következtetés pedig az, hogy ha eltörik a tányér, meg lehet ragasztani, de a nyomai megmaradnak.”

Vannak őszinte és hazug emberek, vagy mindez csak a helyzet függvénye?

Ez a kérdés nagyon is aktuális, mivel a legkisebb, ártatlannak tűnő hazugságok nap mint nap jelen vannak az életünkben, és gyakran nem is vesszük észre. Minden kapcsolatban felüti a fejét, a munkahelyen is gyakran elég egy kis „smink” ahhoz, hogy eldeformálja a valóságot, ugyanez bármelyik házasságban napi szinten is megvalósulhat: vagányabbnak, okosabbnak akarunk tűnni, mint amilyenek valójában vagyunk. Serge sem hős, teljesen hétköznapi figura, egy mai ember. Negyvenes, kicsit kiábrándult életszemléletű újságíró, akivel sok minden történik, de a hazugságokat nem a jelleme, hanem a különböző szituációk idézik elő.

Az Őszintén szólva már új színpadon mutatkozik be. A színész változik, ha a játszóhely változik?

Az épület bezárása előtt, amikor én is kulisszajárást tartottam a nézőknek, szembesültem azzal, hogy harminc éve vagyok abban az öltözőben, amit több más helyszín mellett megmutattam: 1990-ben, az akkori Légy jó mindhalálig kapcsán öltöztem először. Amikor aztán kiürült az épület, és fekete kordonnal körbekerítették a színházat, nagyon furcsa érzés volt. Gyerekkoromban az akkor még arra közlekedő 31-es buszról mutatta édesanyám, hogy ott a színház. És igen, nekem a színház eddig a Kossuth utca tíz szám volt. De folytatódtak a próbák az új helyszíneken, ezek gyakran másféle játékot kívánnak, mint a nagyszínpad, és így vált biztossá bennem, hogy a színész munkája nem helyhez kötött. Fel kell tudnom mutatni magamból valamit minden játszóhelyen és minden szerepben. Most tele vagyunk várakozással, hogy a nézők eljönnek-e a stadionba, a Kölcseybe, a Lovardába, a belvárosi pódiumterembe és reménykedünk, hogy legalább annyira kíváncsiak, mint mi vagyunk.

Szakál Adrienn

Hazánkban először látható

Xavier Daugreilh francia színész, színpadi szerző 1997-ben elnyerte a legjobb francia vígjátéknak járó Molière-díjat. Daugreilh több művében foglalkozik azzal, hogy a hazugság hogyan szövi át és alakítja az életünket. Magyarországon először lesz látható az Őszintén szólva, amely komikus helyzetek sorozatában tárja elénk, hogyan fulladozik a 30 és 40 év közötti korosztály a hazugságok hálójában.

Az alkotók

Szereposztás

Serge – Mercs János

Gwendoline – Wessely Zsófia

Cyril – Herczeg Tamás

Élise – Mészáros Ibolya

François -Takács Dániel

Valérie – Horváth Julianna

Fordította: Miklós Eszter

Díszlettervező: Gemza Péter és Mészáros Zsófia

Jelmeztervező: Mészáros Zsófia

Súgó: Németh Angéla

Ügyelő: Karl József

Rendezőasszisztens: Sóvágó Csaba

Rendező: Gemza Péter

Borítókép: Mercs János (jobbról) akkor szembesült több évtizedes emlékeivel, amikor a nézőket a kulisszák mögött vezette végig