Kihalófélben vannak a régi bálok: időutazás egy veterán újvárosi zenésszel

Manapság kevesen mondhatják el magukról, hogy onnan mentek nyugdíjba, ahol az első munkanapjukat töltötték. Szabó Ferenc, a Rákóczi Olvasó Népkör elnöke azon kivételek közé tartozik, aki 48 évet dolgozott egy munkahelyen, és az évtizedek alatt meg sem fordult a fejében, hogy váltson. A balmazújvárosi nyugdíjas az akkori termelőszövetkezetben dolgozott szerelőként, majd 1989 után nemcsak szerelt, hanem a kinti munkálatokból is kivette a részét, többnyire gépekkel dolgozott.

Feri bácsi ma is aktív életet él. Aki ismeri, az tudja, hogy ez nem véletlen: világéletében zenészkedett, s ez nem tűnik el nyom nélkül.

Híres dallamok

– Az iskola után nem teketóriáztam, 1967 őszétől kisebb lakodalmakban zenéltünk, 38 évig játszottam különböző hangszereken, de be kell vallani, abból is kiöregedtem. Nem könnyű elengedni a múltat és a szép emlékeket, de pont ezért szervezek a mai napig bálokat, hogy korunk fiataljai is átéljék mindazt, amit mi évtizedekkel ezelőtt. Teljesen nem tudjuk visszaadni a régi bálok hangulatát, a két korszakot össze sem lehet hasonlítani, de ezt csak az tudja, aki megélte – nyilatkozta a Naplónak Szabó Ferenc, akivel visszarepülhetünk egy kicsit az időben, és megtudhatjuk, hogyan is mulattak nagyanyáink.

Feri bácsi úgy véli, az ő idejében szó szerint mulattak az emberek, a lakodalmaknak és a báloknak teljesen más volt a hangulatuk. A vendégek éppen csak akkor ültek le, ha szusszanni kívántak egy keveset, egyébként egész éjszaka táncoltak és énekeltek. – A magyar nóták híres dallamait nem lehet elfelejteni. Sajnos ma már nincs az, hogy feláll egy ember a székről, és a következőt harsogja: „Húzd el a nótámat!” (a zenészek eljátsszák a vendég kedvenc muzsikáját) – idézte, majd egy sváb szokást ismertetett: – A balmazújvárosi németfalusi szokásokat és hagyományokat sokan ismerik; az egyik kedvencem egy lakodalmi szokás: a vendégek hajnaltájt körbeülnek a teremben, a férfiak a széken ültek, az asszonyok (párjuk, feleségük) a hátuk mögött, és szépen sorjában mindenki elhúzathatta a kedvenc nótáját – adott betekintést a tradíciók világába.

Megszaporodtak a stílusok

Egyre kevesebb bált rendeznek megyeszerte, Feri bácsi elmondása szerint azért, mert megváltoztak az ízlések, igények. Nagyon sajnálja, de azt látja, hogy kihalófélben vannak a bálok. – Voltaképpen beleszülettem a zenélésbe és a szórakozásba. Talán ezért is feladatomnak tekintem, hogy szórakoztassam a mai fiatalokat, jobban mondva kikapcsolódási lehetőséget nyújtsak számukra. A zenei stílusok napjainkban megszaporodtak, alig lehet követni őket, azonban „egy jó csárdásozásnak” kevesen tudnak nemet mondani.

„A csárdás mindenek felett áll, egyik legviccesebb emlékem ehhez a táncstílushoz köthető. Éppen csárdást játszottak a zenésztársaim, amikor felment a színpadra egy úriember, és a következőt kiáltotta: »Gyerekek, csapjatok már egy jó csárdást!« Nos, ezután akkora nevetés tört ki mindenkiből, hogy azt hittük, nem tudunk tovább játszani”

– emlékezett vissza Feri bácsi.

– Az élő zenénél nincs jobb, akkor jön létre az igazi kapocs a vendégek és a zenészek között. A muzsikusoknak tudniuk kell, hogy mit kíván a közönség, hiszen csak akkor képesek eleget tenni a kéréseknek – fűzte hozzá végezetül.

Nagy Emese