Kiskora óta színészi pályára készült a Csokonai művésze

Oláh Zsuzsa, a Csokonai Színház Jászai-díjas művésze szerencsésnek tartja magát, hiszen mindig is színész szeretett volna lenni.

– Emlékszem, már óvodában is, mindössze négyévesen a paraván mögött báboztam, improvizáltam, de az első főszerepem Páskándi Géza Vadorzók című drámájában volt – válaszolta a Napló kérdésére Oláh Zsuzsa színművész. – Szeretem a szakmám, a körülmények néha elkeserítenek, és akkor azt mondom, hogy ennek így nincs értelme, de felmegyek a színpadra, és átjár a boldogság, majd hirtelen semmi nem számít – tette hozzá. – Különösebben nem érzem a koromat, hiszen a játék öröme fiatalon tartja a lelket. Néha fáj itt-ott, de amíg ég az a pici láng a lelkünkben, addig nincs baj – vélekedett.

Ritmusérzék nélkül nem lehet

Ahhoz, hogy valaki színész lehessen, méghozzá sikeres, rengeteg összetevőre van szükség.

„Mindenekelőtt fontos a hozott anyag, ami az adottság, és ezután jönnek a pluszképességek, amelyek folyamatosan fejleszthetőek”

– tájékoztatott a színésznő. – Elengedhetetlen a pályán a ritmusérzék, mert anélkül nem jöhet létre se próza se zenés műfaj, de még egy színpadi pillanat sem. Ha valakinek nincs hallása, attól még lehet jó prózista, csak legyen érzékeny, és rendelkezzen a megfelelő, egészséges szereplési vággyal – emelte ki.

Élet a színházban

– Most nagyon kemény időszak következik a Csokonai Színház életében, az átépítéssel nehezebbek lesznek a körülmények, de a társulat játékkedve továbbra is töretlen – vélekedett Oláh Zsuzsa. – Bízom benne, sikerül olyan körülményeket teremteni, amik segítik és támogatják, hogy kizárólag a színpadi munkánkra tudjunk koncentrálni. Három darabot áthoztunk erre az évadra, amelyben játszom – folytatta. – A Macskajáték és a Don Quijote talán külföldön is műsorra kerül, de ez még bizonytalan a járvány miatt. Az idén egy új előadásom lesz, az Óz – fűzte hozzá.

Még a leggyakorlottabb és tapasztaltabb színészeket is elkapja a feszültség, színpadra lépéskor. – Nem hiszek abban, hogy közönség elé lehet állni úgy, hogy kezdés előtt épp egy másik regényt olvasok, vagy a büféből esem be. Komoly agyi és érzelmi munka a miénk, kell a szellemi koncentráció és a belső fűtöttség – hangsúlyozta a színésznő. – Én még nem láttam olyan sportolót, aki a megmérettetés előtt ne járkált volna fel-alá, hogy feltüzelje magát, miközben mérhetetlenül a feladatára koncentrált – fejtette ki.

Kedvenc szerepek

Oláh Zsuzsa rámutatott:

az a dolga, hogy hitelessé tegye a ráruházott szerepeket, ami másként nem megy, csak szeretettel.

– Az egyiknél könnyebb, a másiknál nehezebb, de a saját energiám és izzadságom van benne, így értelemszerűen szeretem, amit csinálok. Ha választanom kellene kedvencet, talán a Csárdáskirálynő Terkája lenne. Ha átlagon felüli hangom lenne, talán operaénekes lennék, de az adottságaimhoz mérten, maradok a prózánál, ettől eltekintve nagyon szeretek énekelni – részletezte. – A közönséget tekintve, a fogadtatás mindenhol más. Van nehezebben és van könnyebben oldódó publikum is, de ez függ a műfajtól, az aznapi előadástól és a befogadó hangulatától egyaránt.

Vámosi Kira