Csak időpocsékolás? Ma ebből élek!

Idén ünnepelte ötvenedik születésnapját Tóth Imre „Bruti” stand-upos, dalszerző, zenész, műsorvezető. A kezdetekről, az új tervekről és a jelenlenlegi extrém helyzetről mesélt a Naplónak adott interjújában.

Sok az elmaradt fellépés, szünetelő projekt?

Őszinte leszek. Nem sok fellépés marad el, hanem konkrétan az összes. Vannak persze olyan művészek, akik streamen közvetítve próbálnak műsort adni, de a humor, a stand-up akkor jó, ha közvetlen, azonnali visszacsatolást kap az ember. A produkció reakciókra épül, közönség nélkül nem működik, hogy egy poénom után várok egy-egy percet, és nézem, ahogy valaki kommentben odaírja, ha-ha. Ez így furcsa, nevetőgéppel kipótolni pedig olyan lenne, mintha a saját poénjaimon kacagnék. Nyomkodnám a gombot, hogy jelezzem, most egy viccet mondtam? Nem, nem. A legfontosabb számomra, hogy a közönséggel együtt mulathassunk.

A koronavírus ideje alatt mivel tölti a hétköznapokat?

Szeretem a számítógépes játékok világát és a virtuális tartalom egyébként is nagy divat a fiatalság körében, így most egy saját Twitch-csatorna elindításán fáradozok. A cél persze nem az, hogy a profikhoz hasonló közegben játsszon az ember, inkább kommunikációs csatornaként tekintek rá, szeretnék játék közben mesélni a hallgatóságnak, általános dolgokról beszélgetni velük, viccelődve, őszintén, amolyan „brutisan”, ahogy a színpadon is lenni szokott.

„A csatornám címe is az lesz, hogy Bruti mondja. Egy éve figyelem mások videóit, és most, a koronavírus miatt egyébként is felszabadultak a hétköznapok, van rá időm, hogy végre beindítsam a sajátomat.”

Több otthon maradást támogató kezdeményezésben is részt vett az elmúlt időszakban. A fiatal, lázadó Bruti mennyire tűrte volna a távoktatást, a bezártságot?

Ez egy érdekes téma. Gyermekként finoman szólva sem szerettem iskolába járni, így valószínűleg most sem hiányozna, ha fiatalként otthon kellene maradnom. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy többnyire mások által haszontalan, időpocsékolásnak definiált dolgokkal foglalatoskodtam akkoriban. Gitároztam, vicceket kreáltam, csak olyasmi érdekelt, amiből abban az időben úgy tartották az emberek, nem lehet majd megélni. Sokan zrikáltak azzal, hogy minek gitározok, ebből úgysem lesz semmi? Édesapám véleménye is az volt, hogy inkább a fűtést kellene szerelnem! Eredetileg ugyanis fűtésszerelő a szakmám, az ő nyomdokain haladva. Nyilván az sem nagyon kötött le túlzottan, de ahogy abban az időben fogalmaztak, „kellett egy szakma”. Ehhez képest most zenével és humorral keresem a kenyeremet. Na ezt ki gondolta volna akkoriban?

Ha már zene és humor. Honnan indult a pályafutása?

Már egészen fiatalon is zenekarokban szerepeltem, és igyekeztem a hétköznapi szakmám mellett sem háttérbe szorítani a művészi oldalamat. Erre jött rá a humor, amiből fakadóan állandó megkérdezett lettem egy debreceni rádió műsorában, majd beugró műsorvezető, később az adás állandó tagja. Itt ismerkedtem meg Hadházi Lászlóval, akinek segítségével a stand-up comedy felé vettem az irányt. Sőt, a podcastek időszakát bőven megelőzve, Varga Attila Sixx-szel közösen, ugyanitt készítettünk egy Fotelpatkányok című, filmsorozatokról szóló állandó műsort, ami négy évadon keresztül sikeresen működött. Közben jöttek az első stand-up fellépések, a rádiókabaré, a Comedy Central bemutatja, majd a Showder Klub. És most itt tartok, a sok tréfából karrier lett!

Fél évszázados lett nemrégen. Van, amire büszkén tekint vissza, vagy amit megbánt?

Nekem a humor és a zene volt a legfontosabb gyermekkoromtól kezdve. Tízévesen egy kis rádión hallgattam a kabarét, és elképzeltem, miket mesélnék én a nagyérdeműnek, ha odakerülhetnék. Így amikor első alkalommal léphettem színpadra a Stefánia Palotában, az életem egyik legbüszkébb pillanata volt. A zene szintén a szerelmem maradt, igaz nem lettem az a híres rocksztár, aki fiatalon akartam lenni, de így sem bántam meg semmit az elmúlt évtizedekből.

„Hacsak annyit nem, hogy anno egy debreceni éjszakán, az Ibolya presszóban, leültünk beszélgetni Lukács Lacival – aki akkor szerelt le – arról, hogy eljöhetne énekelni a Kolostor nevű együttesünkbe. Azt mondta, köszöni szépen, de most nem lehet, épp egy új bandát próbálnak összerakni. Még nem tudja, milyen lesz, de alakulgat, és reméli, összejön belőle valami. Na, az a banda lett a Tankcsapda.”

Ha összegeznem kellene, huszonnégy év fűtésszerelés és lagzizenélés után, sikerült olyan álommunkát találnom, amilyenre mindig is vágytam. Későn érő típus vagyok, de végre humorral és zenével foglalkozhatok, stresszmentesen, szerelemből. Nekem csak ez számít!

A karrier mellé pedig egy másik örömforrás is párosul: pár hónappal ezelőtt megkérte párja kezét. Beleszólhat az esküvőszervezésbe a karantén?

Valóban eljegyeztem tavaly decemberben a partneremet, Papp Tímea képzőművészt. Hogy belerondít-e a tervezgetésbe a koronavírus? Tizenegy év együttlét után történt meg ez az eljegyzés, tehát nem kapkodtam el. Nem tudom még, mit hoz a jövő, de ha viccesen szeretnék fogalmazni, most van újabb tizenegy évem az esküvő megszervezéséig. 2031-ig várható az esküvő! Ez lehet, holnap, lehet hogy pár év múlva valósul meg! Jelenleg csak az a fontos, hogy – másokhoz hasonlóan – otthon maradjunk, és próbáljunk meg nem elhízni!

Péter Szabolcs

Névjegy: Tóth Imre ,,Bruti”