Krisztus – hallótávon belül

Ő nemcsak elkésik, hanem lekésik mindenről, és kimarad a csodából. A többi tíz tanítvány már boldogan mondta: Feltámadt – láttuk az Urat! Tamás azonban ebből kimaradt, és zavartan mondta: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalába, nem hiszem... Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20,25. 29)

Csodaváró korunk számára tanulságos eset a Tamásé. Bár a csodából kimaradt, mert nem volt ott a többi tanítvány között, de a Feltámadott Krisztus szaván fogja Tamást.

Elképzelhetetlenül vékony falú hajlék a Teremtettség, ami körülvesz bennünket. Megeshet velünk is az, ami Tamással. Miközben bosszúsan, fennhéjázva, zavarunkat palástoló gőggel beszélünk – „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, akkor nem hiszem” – , azt nemcsak a közvetlen környezete hallja, hanem az Úr is szóról szóra megérti. Nem földi lehallgatás, hanem mennyei meghallgatás történik.

A Krisztus-csodából eddig kimaradtak reménye a Feltámadott hallótávon-belülisége. Egyetlen kor embere sincs rosszabb helyzetben, mint amaz első. A Krisztus-felismerés esélyében és esélytelenségében osztozik minden nemzedék. Az evangéliumokban feljegyzett vélemények, „vakságok”, elvétett találkozások és értetlenkedések a Jézus kortársai részéről és a gyarló tizenkettőtől – ebből a szempontból – több mint tanulságosak.

Hála Istennek, nem a Tamás szavain és érintésén múlnak a dolgok, hanem azon, hogy Tamást megszólítja a Feltámadott Jézus, és megérinti Tamás lelkének sebhelyeit. A szó és a lehetőség csodája érintette meg őt, amellyel Jézus éppé tette a Tamás hitét.

A hit még a látást is pótolhatja! Jézus éppé akarja tenni a mi hitünket is, és azoknak a hitét is, akik alkalmatlanoknak tűnnek, akik őt eddig visszautasították. Ő él, alkalmasnak lát az Ő követésére. Ő nem utasít vissza, akarja, hogy mienk legyen a Tamás hitvalló szava és vele együtt Jézus boldogmondásának valósága: „boldogok, akik nem látnak és hisznek”.

Áldásokban gazdag Ünnepet kívánok minden kedves Olvasónak!

Dr. Fekete Károly, püspök