Vendégként jött Esztárba a néprajzkutató

A magyar kultúra napja alkalmából pódiumbeszélgetésre hívták Zsupos Zoltán történész- és néprajzkutatót, az Esztár község néprajza című könyv íróját.

A berettyóújfalui származású, ma Dunakeszin élő történész a könyve megírása – 1987 óta – nem volt a községben. Jóleső érzés töltötte el, amikor január 22-én, szavait idézve: „egy jeles napon, egy jeles eseményre” meghívták a beszélgetésre, amelyen a könyve írásáról, keletkezéséről mesélt, valamint munkájáról, ami nem „csak” munkája, hanem az élete öröme, hobbija is.

Tanulmányait a Debreceni Egyetemen végezte, utána a Bihari Múzeumban, a Debreceni Egyetem néprajzi tanszékén, a MTA titkárságán, majd a Duna Televíziónál dolgozott, ahol 1000 önálló filmet készített. 2008 óta a Magyar Országos Levéltár fő levéltárosa. Számos publikációja jelent meg, 2003-ban Dercsényi Dezső-sajtódíjat kapott.

Nagytudású egyszerű emberek

Esztárhoz való kötődéséről elmondta, hogy annak idején a bihari településeket kerékpárral járta végig, mint néprajz iránt érdeklődő ember. A Hajdú-Bihar megyei ifjúsági táborokban a néprajzi csoport vezetője volt a 80-as évek közepéig. A környező települések közül Nagykerekiben, Bojton, Esztárban a gyerekekkel nagyon sok gyűjtése volt. Egy csoportban 10-12 diák tartozott, közöttük néhány esztári is. Megismerkedett Akai Józseffel, aki a helyi November 7 téesz főkönyvelője volt. Az ő felkérésére írta meg a könyvet, aki felajánlotta neki, ha elkészül a kötet, fedezi a megjelentetését. 1987-ben Debrecenben a Néprajzi Tanszékre került, ott Ujváry Zoltán professzorral került kapcsolatba. A professzor ígéretet tett arra, hogy ezt a munkát a folklór- és etnográfia sorozatba kiadja.

A könyv eleje egy történelmi áttekintést tartalmaz, amelyben a természeti környezet, a történelmi múlt szerepel, hogy fogalma legyen az olvasónak, bárki, aki nem esztári, hogy mi a múltja a településnek. Azt követően a legfontosabb dolgok, amelyek feltárhatóak voltak, azokat írja le. Elmondta a könyv írója, hogy ő paraszti családban született és nőtt fel, számára az, hogy egy 70-80 éves nénivel, bácsival beszélgetett, hihetetlen élmény volt, hiszen az ő tudásuk univerzális. Egy-egy parasztembernek nagy tudása volt az állattenyésztésről, a növénytermesztésről, a folklórról.

– Amikor az anyagot gyűjtöttem a könyvhöz, 1986-ban és 1987-ben, akkor még élt az a nemzedék, amelynek tagjai aktívan ismerte a több ezer évre visszamenő tudásanyagot. Itt gondolok a boszorkányhitre, a pásztorokhoz köthető ismeretekre. Mind az anyagi, mind a szellemi kultúrában megpróbáltam a legarchaikusabb réteget is feltárni, és sikerült is – idézte fel a gyűjtés mozzanatait Zsupos Zoltán.

Arra a kérdésre, hogy újabb, a településsel kapcsolatos néprajzi könyvet szeretne-e írni, a néprajzkutató azt válaszolta, hogy a helyieknek már több tudásuk van ezekről a dolgokról. Mivel ő elkerült a környékről, így akik itt élnek, és ilyen kutatással foglalkoznak – mert van egy ilyen csoport – sokkal alaposabban el tudják végezni azt a kutatást, ami szükséges egy újabb mű létrehozásához.

– Nagy örömmel töltött el, hogy a községben milyen lelkes munka folyik, a hagyományőrzés is fontos szerepet kap – tette hozzá a történész.

Nagyné Kelemen Mónika