A titkok felfedése tudás és bátorság

A kortárs hazai irodalom egyik legnépszerűbb alakja, Grecsó Krisztián látogatott nemrégiben hozzánk, hogy új könyvéről a Veráról, s életének jelenlegi szakaszáról beszéljen Balajthy Ágnessel a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban.

Ifjúságról. Ifjúságnak?

A történet 1980-ban játszódik, Szegeden. Főszereplője Vera, az általános iskola negyedik osztályába járó jó tanuló és sportoló fiatal lány. Tökéletesnek látszó élete azonban hirtelen megváltozik: szembefordul legjobb barátnőjével, egyre több időt tölt Józeffel, az új lengyel fiúval s egy nagy családi titokra is fény derül. Vera a szemünk előtt válik gondtalan gyermekből már-már felnőtté. Főszereplőnk ugyan egy fiatal lány, de kategorizálhatjuk e ifjúsági regényként a művet?

– Szerettem volna, hogy a Vera egy szabálytalan fejlődésregény legyen. Egy kislány elveszíti azt a paradicsomi állapotot, amit gyermekkornak nevezünk. Ami azért egy nagy csoda – ha biztonságban vagyunk és szeretnek – mert a világ megérthetőnek és szabályszerűnek tűnik. Hiszen a szüleid meg fogják tudni mondani, miért úgy van, ahogy – mondta Grecsó. Hozzátette: azt a boldogságot, amit a gyermekkor működtetett, soha nem lehet visszakapni. Egyértelmű választ nem nyújtott, ifjúsági regénnyel állunk e szemben: inkább nekünk, olvasónknak adja meg a döntés jogát. Érdekesség s egyben nagyon fontos, hogy ugyan Vera a történet szereplője, de nem ő beszéli el azt. Az ifjúsági regénynek van egy szándéka arra, hogy a gyermeknek gondolkodási mintát, probléma feldolgozási lehetőséget adjon. Ennek a műnek azonban – vallja az író – nincs ilyen célja.

Nehézségek, megtorpanások

– Miközben írtam a regényt, félretettem egy időre, majd mikor újra elővettem, éreztem: valamit elrontottam és nem tudtam rájönni, mi az – mondta az író. Ekkor a fejébe vette, hogy keres egy nőt, aki a rendszerváltás előtt szocializálódott és 10 éves volt, mikor megtudta, örökbe fogadták. E kritériumok igen leszűkítették a lehetőségeket. De a sorsszerűség ismét bizonyította létjogosultságát. – Véletlenül bementem egy fodrász üzletbe, minden előzetes megbeszélés nélkül. Amikor beültem a székbe, hallottam, hogy a mellettem ülő lánnyal beszélgetnek, aki egyszer csak azt mondta: és 10 éves voltam, amikor megtudtam, hogy örökbe fogadtak. Olyan hirtelen fordítottam felé a fejem, hogy a fodrász majdnem belevágott a fülembe. Vehemensen elkezdtem kérdezgetni. Elsőként nyilván azt, mi volt az első és legfontosabb reakciója a szülei felé. Én úgy írtam meg a regényt, hogy Vera haragudott, amiért becsapták. Azt válaszolta a lány, őt nem lehetett attól a pillanattól kezdve egyedül hagyni, hiszen sokkal erősebb érzések léteznek ennél, a harag csak később jön. Újra kellett írni a regényt. Ekkor kerültek helyre a problémák – mesélt Grecsó a mesébe illő találkozásról.

Érdekességek

A szép számban összegyűlt hallgatóságot pár „kulisszatitokba” is beavatta az író. Például abba, hogy sok valóságos, de legalább ennyi fikciós elem is alkotja a regényt. Lovastorna például legközelebb Szegedtől két órányi vonatútra, Gyulán volt abban az időben, oda járhatott volna Vera. – Ezzel a kiválasztott sporttal megint csak azt akartam megmutatni, hogy a középkádári világ emberei hogyan igyekeznek pozicionálni önmagukat azzal a nagyon kevés lehetőséggel, amivel rendelkeznek. Hogyan lehet másnak tűnni, mint a többiek. A ló eleve arisztokrata, drága, mindehhez társul a szépség. Kellett valami, amiben az esztétika, a belefeledkezés és a művészet is benne van – mondta. Szintén kivételes eleme a műnek a gyerekszerelem, hisz a magyar prózában erre sem igen találunk példát. S itt van még az édesanya alakja: van egy nő, aki rengeteg testi és lelki áldozatot hoz: az anya egy olyan központi bolygó, amiben bízni lehet, sosem hazudik. Ő az, aki minden sejtemet ismeri. Azért ilyen eszményített, mert így lehetett igazán nagyot ejteni rajta.

A költészet felé

A beszélgetés végén pedig megtudhattuk: a József Attila-díjas író, költő életébe ismét belépett a költészet, hiszen hosszú idő után újra elkezdett verseket írni. – Bennem jó ideje elhallgatott a költő és sokáig úgy is gondoltam, ez végleges. Majd bejött a zene az életembe és először ez hozta vissza, később pedig olyan helyzetekbe keveredtem, amelyeket prózában nem tudtam feldolgozni – vallja. Az írót nemrégiben egy komoly betegség tette próbára, s ebben az időszakban – mondta – sokszor olvasta Babits Mihály vagy Kosztolányi Dezső műveit. A költészet pedig olyannyira visszatért alkotófolyamatába, hogy március elején jelenik meg verseskötete Magamról többet címmel, melyben saját Balázsolás-ciklusáról és az apává válás kérdéseiről is olvashatunk. Ez utóbbira pedig kevés példa van a magyar lírában.

Laszkács Denise