Szól a citera a Pálfi családban

Pálfi Sándor 2012-ben a Népi Iparművészeti Tanácsadó Testület javaslata alapján Népi iparművész elismerést kapott népi hangszerkészítőként, 2019-ben pedig a XXXIII. Országos Faragópályázaton III. díjban részesült galambdúcos citerájával. A citerakészítés hobbiként indult nála, napjainkban azonban már csak ezzel szeretne foglalkozni, így lépve édesapja nyomdokaiba, aki szintén készített citerákat.

Ki készít jobbat?

A 19. és 20. században a citera népszerű népi hangszer volt, főként az alföldi parasztvilágban. A század közepéig élte fénykorát, majd az 1970-es években újra közkedvelt lett. A citera, mint szólóhangszer felkapott volt házi mulatságokban, cuhárékban, névnapokon.

– Édesapám, idős Pálfi Sándor, a családon belül citerázott, de játszott más hangszereken is. Otthon, a műhelyben készítette a citerákat, én pedig gyermekként kíváncsian figyeltem a munkáját. Érdekelt a hangszer is, miként lehet rajta játszani. 10 évesen már elég jól citeráztam. De aztán pár évvel később az érdeklődés alább hagyott. 35 éves korom körül kezdett újra érdekelni a citerajáték – kezdett bele a történetbe Pálfi Sándor.

A citerakészítés csak később kezdte el foglalkoztatni. Körülbelül 10 évvel ezelőtt az édesapja egyik hangszerére azt találta mondani, hogy bizony ő ettől sokkal jobbat készítene. Az édesapja pedig rávágta: „Na lássuk akkor mit tudsz!” Sándor sokat dolgozott rajta és elkészült az első citerája és tényleg jobban sikerült, mint az édesapjáé. De nem mindenki volt teljesen elégedett a végeredménnyel. Egy másik hangszerkészítő szerint Sándor citerája a tűzbe való volt és jobb, ha nem is készít többet. Sándor mikor ezt meghallotta elhatározta, hogy igenis jobbat fog csinálni, olyat, amilyet a negatív kritikusa sohasem fog készíteni. Talán az az akkori elmarasztaló vélemény ösztönözte arra, hogy azóta közel 200 citerát alkosson. A hangszerek hagyományosan ugyanolyan szerkezetűek, mint az édesapjáé. Az évek alatt hangszereit folyamatosan tökéletesíti, a külleme és a hangja is jobb lett. 2012-ben pedig jelentkezett a budapesti Hagyományok Háza által adható Népi iparművész címre.

– Fontos volt számomra, hogy szakmailag is elismerjék a munkámat. A cím megtartása folyamatos munkát igényel, az ezzel járó igazolványt pedig öt évente hosszabbítani kell – mondta a népi iparművész. – Idén, 2019-ben az id. Kapoli Antal emlékére, Budapesten, a Hagyományok Házában megrendezett XXXIII. Országos Faragópályázaton 3. helyezést értem el galambdúcos citerámmal. Neves zsűri értékelte a munkákat, amelyek különböző anyagból készült faragások voltak – mesélte büszkén.

Sándor a hangszerkészítés mellett már több éve a Rákász citerazenekar tagja. Lisztes Ágnessel, Rozsik Lajossal és Balogh Sándorral együtt évente több helyen is fellépnek, sőt még Erdélyben és a Partiumban is vannak felkéréseik. Komádiban minden évben szenteste a Református Templomban énekkel és citerajátékkal kedveskednek a gyülekezetnek, így hangolódva az ünnepekre.

A citerajáték az egész családját körbe öleli, hiszen a felesége, Vmirjánczki Andrea, a Csicseri Borsó Citerazenekar vezetője, kisebbik lánya, Karolina, a művészeti vezetője, fia, Nándor pedig tagja a csoportnak.

– Karolinának mindene a citera, mai napig zenetanárhoz jár, hogy képezze magát. Andinak mindig voltak művészeti csoportjai, ő több mint húsz éve foglalkozik hagyományőrzéssel. Betlehemes játékkal kezdte, ahhoz pedig jól passzolt kísérőzeneként a citera. Később az érdeklődő gyerekeknek hozta létre a Csicseri Borsó Citerazenekart, majd a felnőtteknek a Színjátszó Kompániát. A zenekar hangszereit 90 százalékban én állítottam elő, de mindet karbantartom, rendbe teszem, fellépések előtt behangolom őket – beszélt a családjáról Sándor, hozzátéve, hogyha alkalom adódik rá, otthon is közösen játszanak a hangszereken.

Öröm a gyermekeknek

Véleménye szerint a kicsiket, az iskolásokat nagyon érdekli a hagyományápolás, a népi kultúra, a népzene, ezen belül is a citera. Az ovisok még kisebbek, ők nem tudják megfelelően lenyomni a húrokat, de kisiskoláskortól kezdve már meglehet őket tanítani citerázni. Elmondása szerint sok gyermek szeretne ezen a népi hangszeren játszani, de sajnos nem tudnak annyi gyermekkel foglalkozni, amennyivel szeretnének.

Sándor a hangszerkészítés mellett jelenleg kereskedelemben dolgozik. De tervezi, hogy a jövőben a citerakészítés nem csak hobbi lesz számára, mert kizárólag ezzel szeretne foglalkozni. Református, magyar emberként azt vallja, hogy hagyományaink átörökítése minden nemzedék számára a legfontosabb.

Rozsik Rita