Nem csak fegyverrel küzdenek a debreceni vikingek

Mikor hoztátok létre az egyesületet, és milyen célkitűzéssel?

Péter: Gondolat szintjén 2018-ban merült fel, méghozzá azért, mert két nagyon jó barátommal mindig figyeltük, hogy külföldön vannak olyan hagyományőrző események, rendezvények, ahol mi magunk is ki tudnánk élni a szenvedélyeinket. Magyarország keleti részén nem nagyon volt még ilyen, így hárman összefogtunk, hogy megvalósítsuk ezt az elképzelést. El is kezdtük gyűjteni az embereket, ez nagyjából pont egy éve volt, hat hónap múlva pedig már tető alá tudtuk hozni a dolgot, akkor volt az alakuló ülésünk. Közben persze sokan lemorzsolódtak, de a stabil induláshoz végül megvolt tizenkét emberünk.

Ádám: Én csak két hónappal később csatlakoztam az egyesülethez. Hajdúszoboszlón élek, és a neten olvastam, hogy tagtoborzás folyik, akkor kerestem meg Petit. Megbeszéltük a részleteket, így kerültem közéjük. Korábban már voltam más hagyományőrző csoportban, az a tizenkettediktől tizenötödikig terjedő századok történelmével foglalkozott. Megvolt tehát a lelkesedésem, illetve tapasztalatom, de egyre inkább orientálódtam a viking történelem, a kilencedik-tizedik század felé, így kapóra jött a dolog.

Mi kell ahhoz, hogy az egyesület hivatalossá váljon?

Péter: Át kell esni egy hosszadalmas jogi procedúrán, amivel jelenleg sajnos még mi is küzdünk. Ettől függetlenül ez folyamatban van, ha minden jól megy, tavasszal már hivatalos, bejegyzett egyesületté válhatunk.

Egy laikus számára hogyan mutatnátok be a Carpathian Companions-t?

Péter: Olyan egyesület vagyunk, akik a régi skandináv hagyományokra épülő kultúrát szeretnék áthozni napjainkba, illetve átadni ezt másoknak is. Mindezt úgy, hogy az történelmileg minél hitelesebb maradjon. Ehhez hozzátartoznak egyes szertartások, a mitológia, a vallás, illetve annak egy bizonyos formája.

Ezeket hogyan gyakoroljátok egy összejövetel alkalmával?

Péter: Még nagyon sokat kell tanulnunk, korai szakaszban tart az egyesület. Bemutatjuk és megtanuljuk a korabeli harcstílust, ütemesen követjük a skandináv ünnepeket, szem előtt tartva, hogy melyik mitológiai istenséghez milyen szertartás tartozik. Az olyan kulturális ismeretek is fontosak, hogy egy-egy ilyen rendezvénykor melyik emberhez milyen szerep tartozott, legyen az egy harcos vagy akár sámán. Eszközeink is vannak, amelyeket saját költségen magunk csináltatunk. Mindenki kipróbálhatja, milyen egy pajzs mögött állni, karddal küzdeni, baltát dobni. Ezzel a tevékenységgel elég jól levezethető a stressz. A tárházunk még hiányos, de szép lassan mindent pótolni fogunk, például ruhákra még szükségünk lesz.

Milyen rendezvényeitek voltak eddig, illetve mire számíthatunk a jövőben?

Péter: Évente nyolc hivatalos fesztivált szeretnénk. Eddig egy alakuló ülésünk volt, amelyet egybekötöttünk egy rövid tagtoborzással is. Mondhatjuk, hogy csapatépítés volt, ahol jobban megismerhettük egymást. Hamarosan lesz egy rendezvény, amelyet szintén hasonló jelleggel, de zártkörűen rendezünk, február elsejétől azonban minden esemény, illetve önkéntes munka, amelyet végzünk, nyilvános lesz. Ez utóbbi nemcsak a természet megóvása érdekében történik, de nagyon jól illik a tematikánkba is, mivel az északi kultúra igen természetbarát. Mi is ezt szeretnénk folytatni, átadni az embereknek. Erdőket fogunk megtisztítani, erről már történt egyeztetés a Nyírerdő Zrt.-vel, ők felelnek a Debrecen környékén lévő területekért. Velük közösen szeretnénk tisztán tartani például a Vekeri tavat, a Nagyerdőt. Menhelyeken is vállalunk segítségnyújtást, ezzel kapcsolatban lesz is rendezvényünk, ahova szeretettel várunk mindenkit. Nem csak egy banda szeretnénk lenni, akik másoktól elzárva, önkényesen tevékenykednek.

Vannak felvételi kritériumok, illetve a tagfelvételt követően használtok beavatási ceremóniákat?

Péter: Elméletben lehetne ilyen, de sajnos még híján vagyunk egy bizonyos személynek, ugyanis a vezető még nem házas. A viking hagyományban a fiúk felnőtté válásának fontos pillanata kell legyen, hogy megkapják első csókjukat a jarl – azaz a vezető – feleségétől. Ettől eltekintve van egy nagyon rövid ceremóniánk, ahol a bevezetési szöveg elhangzása után az új tagok fogadalmat tehetnek, majd karkötőt kapnak tőlünk. Az egyetlen igazán fontos kritérium viszont a komolyság. Bárki eljöhet megismerni minket, valamint a tevékenységünket. Ha úgy érzi, komolyan tudná ezt velünk együtt folytatni, szívesen látjuk. És nemcsak őt, de a barátait, rokonait is, ugyanis közösség vagyunk, nem klub!

Ádám: Nagyon fontos az elhivatottság. Mindannyian dolgozó emberek vagyunk, de amennyi telik, azt beletesszük az egyesületbe is, anyagilag és szellemileg egyaránt. Fontos, hogy aki közénk jön, az úgy érezze, azonosulni tud ezzel a légkörrel, az élete részéve tudja tenni. Átadjuk a tudásunkat, ezt pedig visszafelé is elvárjuk, csak így alakulhat ki megfelelő kötelék a tagok között.

Péter: Ez persze nem jelenti azt, hogy aki fizikailag nem tesz bele semmit, az automatikusan kizárásra kerül. Van olyan tagunk, aki nem sok mindent csinált még, de látom rajta, hogy igyekszik és lelkesedik, ez a legfontosabb. Az is elég, ha valaki segít az előkészületeknél, vagy a rendezvények alkalmával főz, satöbbi. Nem elvárás az anyagi támogatás sem, ettől függetlenül nagyon örülünk neki, és szívesen fogadunk akár minimális összegeket is.

Ádám: Van az országban két másik hasonló egyesület is, a Flokken és a Windur. Ők mindannyian elég tapasztaltak, régóta csinálják már ezt. Tőlük rengeteg tudást és segítséget kapunk, amit ezúton is nagyon köszönünk! Velük együttműködve próbálunk egy olyan közösséget létrehozni, amely egységesíti az északi kultúra hagyományait.

Milyen anyagokból készülnek az eszközeitek?

Ádám: A legtöbb holmit a vikingek is fából, bőrből készítették, illetve textilből, lenvászonból, gyapjúból. Mi személy szerint nem értünk a varráshoz, de szívesen várjuk egy olyan hölgy jelentkezését, aki jártas ebben a mesterségben. Azonban van köztünk egy kovácsként megjelölt csapattárs, aki egyre több mindent tud majd elkészíteni nekünk, például lándzsafejeket, kardokat. A pajzsaink fenyőből készültek, egyelőre megrendelésre. A cél az, hogy a jövőben ezeket is magunknak készíthessük el, így a költségeink is lényegesen csökkennének.

Péter: Igyekszünk a lehető legtöbb eszközzel úgy élni, hogy korhű legyen. Ruhák terén ez például a szabásminták szigorú figyelembevételét jelenti. Továbbá azoknak festését is, mivel a vikingek különböző növényekből nyertek ki festékanyagokat, ezekkel díszítették a felszereléseiket. Ez már egy elég komoly szint lenne, de szerencsére van köztünk olyan, aki képes átadni nekünk ezt a technológiát. Ez még ugyan a jövő zenéje, de egyelőre annak is nagyon örülünk, ha néhány egyszerűbb ruhát el tudunk készíttetni.

Szerintetek miért fontos a hagyományőrzés napjainkban?

Péter: A fogalmat sokan félreértik. Szerintem nem azt jelenti, hogy úgy kell élnünk, mint a régi időkben. Inkább arról van szó, hogy a régen bevált, ciklikusan ismétlődő hagyományokat, rituálékat bele tudjuk-e ágyazni a mindennapjainkba. Véráldozatot nyilván nem mutathatunk és nem is mutatunk be, de ennek vannak más egyéb módjai is. A hagyományőrzés lényege, hogy ne feledkezzünk meg a dolgok gyökeréről, nem pedig az, hogy minden téren megéljünk egy történelmi szakaszt. Ennyire radikálisak nem szeretnénk lenni.

Ádám: Én is így gondolkodom. Egy nép, aki nem tiszteli a múltját, az hogyan éljen a jövőben? Szerintem ez nagyon fontos. Világos, hogy Magyarországra nem feltétlen a skandináv hagyományok illenek, kézenfekvőbb lenne a sajátjainkat ápolni, viszont arról nagyon sokan megfeledkeznek, illetve egyáltalán nem is tudnak, hogy a magyarok és vikingek közös politikai nézeteket képviseltek az etelközi és levédiai tartózkodás idején. Ismert a mondás: A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket! Létezik egy nagyon hasonló mondás az északi kultúrkörben is: A normannok haragjától ments meg, Uram, minket! Hasonlatos volt tehát a két nép, ezért én úgy gondolom, hogy ennek a hagyományőrzésnek van táptalaja itthon.

Hogyan kerülhetnek veletek kapcsolatba az érdeklődők?

Péter: A Facebook-oldalunkon közzétettük minden elérhetőségünket, de az a legjobb, ha egy saját rendezvényre is ellátogatnak, ott mindannyian megtalálhatóak vagyunk.

Ádám: Keményen dolgozunk azon, hogy legyen egy saját helyünk is, ahol tudunk edzeni. Ha ez megvalósul, akkor arról is értesítünk mindenkit.

Birtók Benjámin