Kétszázötven éve gyűjtik az iratokat a levéltárban

Az idén 250 éves Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárának múltjáról, jelenéről és jövőjéről rendeztek szakmai napot a Debreceni Református Kollégium Kistanácstermében csütörtökön. Az első beszédet tartó Ősz Előd kolozsvári tiszteletes, levéltáros a Biblia azon részét idézte az összegyűlt levéltárosoknak, érdeklődőknek amikor a pogány Dáriusz király megparancsolta alattvalóinak, hogy építsék újjá a jeruzsálemi templomot. Aztán hangsúlyozta, a levéltárakban kincsek találhatók, mely dokumentumok néha milliárdokat érnek. – Például nekünk Erdélyben mostanában a restitúció, vagyis az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása kapcsán szinte havonta van egy, egy ilyen esetünk – fogalmazott. Úgy vélte, a levéltáraknak óriási a szerepük abban, hogy minden a helyére kerüljön. – Az egyházi levéltárnak csakis úgy szabad működnie, hogy látja a nagy egyházat, látja Jézus Krisztus földi testét és minden kutatás, érték teremtés, értékmentés rá nézve kell történjen – jelentette ki.

A gyűjtemény gyarapodása

Szabadi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárának igazgatója elmondta: a levéltár első említése az egyházkerületi jegyzőkönyvben 1629-ben történt, amikor új püspököt választottak. Akkoriban egy ládában mindössze 6 pergament és 8 levelet, valamint pénzt felügyeltek. A következő évtizedekben egyebek mellett Bocskai István, Báthory Gábor, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György leveleivel gazdagodtak. Az 1769. évi egyházkerületi közgyűlés (innen számítják a 250 évet) a levéltári adminisztrációt rendelettel szabályozta. A levéltár élére levéltárnokot választottak, aki megkezdte az iratok leltározását. Arról is határoztak, hogy az egyházmegyékből be kell szállítani a legfontosabb iratokat. A Tiszántúli Egyházkerületi Levéltár első ránk maradt jegyzéke 1823-ban készült. Akkorra az iratok száma már elérte a 140 csomót. Újabb jelentős előrelépés 1867 után történt, amikor egyebek mellett elkészültek a máig használatos betűrendes és tárgyi mutatók.

Manapság digitálisan is

A kerületi iratokat a XIX. század végéig az úgynevezett Konzisztoriális Házban, vagyis a püspöki hivatal valamelyik szobájában őrizték. Ekkor vitték át azokat a Református Kollégium északi szárnyába, ahol 2015-ig működött a levéltár.

– A II. világháborúban ugyan nem pusztul el jelentősebb mennyiségű irat, de a levéltári rendszer teljesen felbomlott. Ebben az időben a levéltári helyiségeket hadikórház céljára vették igénybe, az iratokat a folyosókon felállított szekrényekben helyezték el – ismertette Szabadi István.

Jelentős határkő volt a levéltár történetében 1952, amikor az egyházkerületi levéltárhoz csatolták a református kollégium levéltárát.

Manapság otthont adnak az egyetemi levéltári szakirányú képzésnek, történészhallgatók szakmai gyakorlatainak, leendő lelkészeknek segítenek abban, hogyan tudnak a levéltárban tájékozódni. Nagy erőkkel zajlik az anyag digitalizálása is – fogalmazott az intézmény igazgatója.

OCs