A derű a legmagasabb lélekállapot

Czakó Gábor Kossuth-díjas író, gondolkodó, szerkesztő, a magyar irodalmat gyarapító életműve elismeréseként nyelvrégészeti tevékenységéért és a humanista gondolkodás tanításának megbecsüléseként vette át a napokban a Nemzet Művésze díjat. Czakó Gábor műveit Hajdú-Biharban is sokan ismerik, sőt személyesen is ismerik az írót, mivel számos író-olvasó találkozón vett már részt megyékben.

Az író anyanyelvének gyermeke, alkotója, keresztes lovagja: egyszerre papja, harcosa, áldozata és rabszolgája. A legnagyobb polc, amelyre egy író kerülhet, az olvasó éjjeliszekrénye – emlékeztetett egy korábbi beszélgetésünkre a Békásmegyer – Ófaluban élő, hetvenhetedik születésnapját a közelmúltban betöltött író. A Templom utcai házában, könyvei, emlékei birodalmában beszélgettünk.

Hogyan emlékezik gyermekkorára, Decsre, barátaira?

Gyönyörű és boldog gyermekkorom volt. A mai közfölfogás szerint nehéz, mert hadiözvegy édesanyánk egyedül tartott el hármónkat: önmagával együtt bátyámat és engem. Anyánknak boldogtalannak kellett volna lennie, mert élete egyetlen szerelme, apánk, nem tért vissza a háborúból. Kósza hírek szerint fogságba esett, és itt meg ott rabszolgáskodott. Bátyám és én jó tanulók voltunk. Megírtuk a leckét, s miután elvégeztük a ház körüli munkákat – favágás, hordás, libalegeltetés, kert gondozás, boltba járás -, szabadok voltunk. Csatangoltunk, bandáztunk, verekedtünk, olvastunk, s „váltottuk a világot megfele.” Első barátom, Arany Dini, máig nem csúszott le a második helynél lejjebbre, mert az első a feleségemé lett.

Az alkotói évtizedek alatt több mint hatvan könyvet: regényt, színdarabokat, nyelvi és egyéb tanulmányokat, imádkozó könyvet tett le olvasók asztalára. Alázattal tanította a nemzetet. Eredményesen?

Erre a kérdésre csakis olvasóim, meg egyéb tanítványaim tudnának válaszolni.

Ön szerint a kultúra hangja a csönd. A csöndben valóban föltárul az emberi személyiség mélysége?

Valóban. Ezért éltek elhúzódva, a siker zaját kerülve, csöndben a világtörténelem bölcsei, tudói valamennyien. Akiknek harsányabb föladat jutott, azok is mind kerülték a fölösleges hangoskodást, a föltűnést. Korunk egyik alapbaja a zaj, ami megrontja a külső hallást, és előbb-utóbb a bensőt is kikezdi. A zaj az én szótáramban nem pusztán megvadult hanghullám, hanem mindenféle ostoba és durva gondolat, rondára mázolt arc vagy épület, hőzöngés, mohóság, harácsolás, mértéktelenség, hatalmaskodás, aljasság, szemérmetlenség, durvaság. Jézus a maihoz képest még egy aránylag csöndes korban élt. Mégis rendre elhúzódott választott tanítványaitól a „hegyre,” imádkozni, amikor az „Atyával” akart együtt lenni. A módszert akármelyikünk kipróbálhatja.

Mikor lett élete része az az ima, amelyet beszélgetésnek tart a legjobb Baráttal, Istennel?

Mint említettem, kicsi koromtól kezdve imádkozom. Amióta az eszemet tudom, imádkozom. Óriási kitüntetés, minden világi díjnál nagyobb, hogy az ember képes Teremtőjével párbeszédet folytatni. Véletlenül sem kunyerálni. Azok az emberek, akik tudnak, főképp pedig szeretnek imádkozni, azaz beszélgetni Teremtőjükkel, derűsek, jókedvűek, sosem nyavalygók. A derű a legmagasabb lélekállapot. Mit imádkoznak a derűsek? Semmiségeket. Például azt, hogy „Uram Jézus Krisztus, Istennek fia, irgalmazz nekem bűnösnek”.

Ön szerint nyelvünk a múlt kincsesbányája. Nyelvrégészként e kincsesbányában milyen értékekre lelt?

Erre lehetetlen egy beszélgetésben válaszolni, mert a magyar nyelv egyelőre beláthatatlanul hosszú élete során a tudás kimeríthetetlen bányáját tárta föl minden magyar előtt. Gondoljunk arra, hogy köztünk nincs épelméjű ember, akit nyelvében szegénynek tarthatnánk. Minden értelmes magyar nyelvünk egészét birtokolja. Mind a milliónyi szót. Az írástudatlanok is, mint nagy meseíróink közül például Ámi Lajos, vagy a feledhetetlen dudaművész és énekes, Pál Pista bácsi – mindketten írástudatlanok voltak. A magyar nem csupán nemzeti megjelölés, hanem annál sokkal több. Hogy mennyivel, azt több könyvben próbáltam leírni, gazdagítani, mélyíteni. Itt csak egy-két példát hozhatok. A magyarán, magyarul, magyaráz stb. szavaink szerint Nyelvédesanyánk maga visz értelmet közléseinkbe. Szerény találmányom, a nyelvrégészet egyértelműsítette a régi magyar családjog ős-véleményét a válás elutasításáról, mert évezredeken át őrizte meséink esküvői üzenetét: „Én a tiéd, te az enyém, ásó-kapa válasszon el minket.” Talán egy magyar ajkúnak sem kell magyarázni, hogy eszerint a kereszténység előtti őshagyományunk elvetette a válást, mert holtodiglan-holtomiglan érvényűnek tartotta a házassági esküt.

A magyar nyelv különleges tulajdonságaira Karácsony Sándor munkássága hívta fel a figyelmét, mondta egykor a Magyarok Házában. Az ő észjárása hogyan befolyásolta kutató munkáját?

Máig nagy tisztelője vagyok Karácsony Sándornak, de akkor még nem ismertem az ő forrásait, jelesül például Kresznerics Ferenc Magyar szótárát, Gróf Teleki József és Bolyai János gyökkutató nyelvészkedését, a Czuczor-Fogarasinak nevezett akadémiai nagyszótárunkat és sok egyéb fontos tudományos munkát. Meg a Pozsonyi csata akkoriban még rejtegetett történetét és számos mellőzött krónikát a bennük rejtőző adatokkal. Még kevésbé olvashattam a Szovjetunió széthullása után napvilágra került Szabáriáról és elképesztő hagyatékáról, vagy éppen Szerhij Patkanov 19. század végi szibériai szabír kutatásairól.

Most ünnepeljük a rendszerváltozás 30. évfordulóját, melynek Ön is aktív részese lehetett. Merre tart ma Magyarország?

Szerintem a lehetséges legjobb irányba – a roppant heves külső-belső támadások ellenére. Az ilyesmi nálunk nélkülözhetetlen. Bevallom őszintén, hogy ugyan sokféle közügyben vettem részt: olvasótábori mozgalom, MDF-alapítás, IGEN- alapítás, Vízlépcső tüntetések, Duna Charta, föl sem lehet sorolni, de sosem ragadtak magukkal.

„Az író elvileg nem alkalmas politikusnak, ugyanis a végtelenhez igyekszik mérni magát, a politikus meg a lehetőségekhez.”

Az egyik legaktívabb és legelismertebb magyar íróként mit jelent Önnek a magyar művészeti élet legnagyobb elismerése, a Nemzet Művésze díj?

A magyar kultúra – mit ne mondjak, – „természetes megosztottságának” bugyra mélyén az én véleményem századát sem éri a holnap születendő olvasóénál… Ha akad maradandó gondolatom, az simán keresztül verekszi magát a mostani kultúrharc füstködén.

Névjegy

Czakó Gábor Decsen született,1942. szeptember 14-én

Szakmai életútja:

Pécs Janus Pannonius Tudományegyetem 1961-1965

Jogász 1965-1972

Szerkesztő az Új Tükör, Mozgó Világ, Négy Évszak, Magyar Szemle című lapoknál 1978-1998

Tagja volt Antall József miniszterelnök tanácsadó testületének

Az Új Magyarország című lap alapító kiadója

A televíziós esszé megteremtője

Több mint 400 adást megért a Duna Televízióban a Beavatás című esszésorozata történelmünk, hitünk, kultúránk, múltunk és jövőnk, művészetünk, eszméink stb. történetéről

Felesége: Simon Éva. Hat gyermekük és tizenöt unokájuk boldogságában élnek.

Elismerései:

Helikon szobrászati díj, József Attila díj, Kortárs díj, Sajtótisztesség díj, Arany János díj, Babits Mihály díj, Pro Literatura díj, Stephanus díj, Príma díj, Kossuth díj, Magyar Érdemrend Középkeresztje, A Nemzet Művésze díj.

Tagja a Magyar Művészeti Akadémiának, a Magyar Írószövetségnek és Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének.