Birkapörkölt illata töltötte meg a kis falut

Már javában főzték a birkából készült ételeket a csapatok, amikor a kis bihari településre értünk szombaton. Az ételek illatát már a községházánál lehetett érezni, pedig az még néhány száz méterre volt a hagyományőrző esemény helyszínétől. Ahogy közeledtünk, egyre kivehetőbbé vált a dobbal kísért mulatós zene, ami – immár a helyszínen láttuk – egy, a megyei rendezvényeken népszerű egri csapattól származott. Táncra is perdítette a főzőket, ebédelőket, ahol a főzőhelyeket járva megállították zenélni őket. Közben a zsűri is tette a dolgát, élükön Juhász Istvánnal (talán nem véletlenül választották az ítészek vezetőjének – a szerk.), Vekerd polgármesterével, akinek a feladata nem volt éppen testhezálló, lévén vegetáriánus.

A verseny csak jelképes

„Ez nekem így komoly kihívás. De csak az ételek levéből szürcsölök egy kicsit, a többit a kollégáimra hagyom”

– válaszolta kérdésünkre, majd az ételbírálat szempontjaival folytatta: – Fontos, hogy hagyományos furtai birkapaprikást készítsenek, tehát a són, a paprikán és a hagymán, illetve esetleg egy minimális mennyiségű borson kívül más fűszert ne használjanak. Jó legyen a hús állaga, összhangban legyenek az ízek, és persze a főcsapat jókedve sem mellékes. Jelképes ez a verseny, az együttlétről, a barátkozásról szól az esemény.

A fesztivál középpontjában a helyi hagyományőrző egyesület által a juhtartásról Furtán összegyűjtött fényképekből és eszközökből rendezett kiállítást néztük végig. Egykor volt juhászok, pásztorok arcait, mozdulatait örökítették meg a korabeli dokumentaristák. Kicsit távolabb gyermekek lovagoltak, egy nagy sátor alatt pedig birkaételek és különböző innivalók mellett nagyon sokan beszélgettek.

Rendben a közintézmények

Erre a napra elszármazottak találkozóját is szervezett Furta – tudom meg az egyik beszélgetőtől, Horgosi Lászlótól. – 1993-ban kerültem el Furtáról, azóta Budapesten élek. Amíg a rokonságból többen éltek, kéthavonta jártunk haza, mostanában pedig már csak családi eseményekre, és persze a temetőbe.

„Huszonhat évvel ezelőtt, amikor először jöttünk haza halottak napjára, még csak hét cserép virágot hoztunk, tavaly pedig már tizennégyet. Így fogy el a családunk…”

Furtán születtem, Furtán éltem életem szebbik részét, és amit emberségből gyermekkoromban magamba szívtam a szüleimtől, rokonaimtól, falubelijeimtől, abból élek ma is, arra biztosan támaszkodhatok. Tavaly is itt voltam a találkozón, az idén is eljöttem, hiszen találkozom régi ismerőseimmel, akik ugyancsak messzire kerültek; és persze látom, hogy fejlődik a falu. A közintézmények soha nem voltak annyira rendben, mint most. Ha itthon vagyok, mindig teszek egy olyan kört, amiben felkeresem a szülői házat, az épületet, ahol később laktunk. Mindig jó szívvel jövök haza, Furtára.

Vajda Zoltánnal, a BKV főmérnökével is szóba elegyedünk. – Nekem mindent ez a falu adott, és ezt fiatalabb koromban még föl sem fogtam. Akkor az a közeg számomra természetes volt. Most látom már, hogy mennyire számít a gyermekkorban a jó indítás. Amit fiatal koromban megtapasztaltam, állhatatosságot, emberi tartást, becsületességet, szorgalmat, erkölcsi normákat, azokat vittem tovább, és mértéket adott az életemhez. Tudom, nehéz az élet ma is Furtán. Az elmúlt években sokan Budapesten próbálkoztak. Közülük 25-öt, 30-at nyugodt szívvel elhelyeztem a közlekedési vállalatnál, és állítom, nem csalódtam egyikben sem. Szóval, ilyen falu Furta.

Gazdaság és a juhászat

– Nagyon rossz földek vannak Furta határában, ezért az időben évszázadokra visszatekintve látható, hogy a juhászat mindig meghatározó volt a falu életében. Ez a tevékenység beleivódott a furtaiak életébe, nem volt olyan ház, ahol ne tartottak volna birkát. Ünnepnapokon mindig, de olykor hétköznapokon is levágtak egy-egy állatot, és ez segített a család élelemmel való ellátásában.

„Mivel sokat főzték, a furtai asszonyok nagyon ügyesen készítik a birkapörköltet, amihez a són, a paprikán és a hagymán kívül nem használnak egyéb fűszert”

– kezdi a múltidézéssel Krucsó Antal polgármester, majd a mával folytatja. – Most is van majd' minden öregnél birka, de vannak nagygazdák is. A Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozó legelőinken szépen nevelkednek az állatok. A gyapja is értékes, de a báránynak van igazán piaca. Olaszországba és Törökországba szállítják a furtai bárányokat. Látható, joggal alapoztuk a juhászatra a falunapunkat, így kapta a Bihari Juhásztalálkozó elnevezést. Huszonöt csapat főz, mindegyik kapott három kiló birkahúst, de vannak olyanok is, akik egy egész birkát hoztak, és azt dolgozzák fel, hiszen sokan vannak. A hagyományőrző egyesületünk erre az alkalomra összegyűjtötte a juhtartással kapcsolatos képeket és tárgyakat, amit a mai nap közszemlére is bocsájtottunk. A kiállítás tehát a második rendezvényünk. De a mai események sorát gazdagítja a lovaglási lehetőség, hiszen a a lótartás is hagyomány Furtán, igaz, közel sem olyan mértékben,mint a juhászat. Volt lovasnapunk hosszú ideig, néhány éve már nem rendezzük meg. De hogy a lovasmúlt, a lovasnap se merüljön feledésbe, lovagolhatnak az azt igénylők. És persze a negyedik rendezvényünk az elszármazottak találkozója, amit az első juhásztalálkozóval hívtunk életre, és szándékunk szerint a jövőben is folytatjuk. Délelőtt a falut mutattuk be, déltől pedig bekapcsolódnak a juhásztalálkozó eseményeibe.

Kovács Zsolt