Az érzelmektől eleven Tisza-holtág

– Kellemes meglepetés számunkra, hogy a pasztellnek a lehetőségeivel egy ilyen érzékeny, finom és nagyon tiszta művészetnek vagyunk a szemtanúi – mutatott rá Cs. Tóth János művészeti író, a Pasztellfestők Országos Egyesületének elnöke Volent Kati képeiről szólva a grafikusművész Szerelmem, Mártély című kiállításának megnyitóján szerdán a DAB-székházban. – Azért tartom nagyon különösnek és izgalmasnak, mert bár azt írja, hogy a valóság, a láthatóság közelében akar maradni az ábrázoláskor, amikor beléptem, rögtön megragadott az a visszafogott, finom lelkiség és érzékenység, amely ezeken a képeken található – fogalmazott megnyitóbeszédében a művészettörténész, s példaként idézte fel a képek színvilágát, melyben a lila, a zöld, a rózsaszín, a türkiz ilyenképpen a mártélyi valóságban nem láthatók, sőt, sehol sem láthatók, hanem éppen az átélt képi világ lelkiségét tükrözik vissza a művész érzékenységén keresztül, csakúgy mint a szerkesztettség, a csónakok egymásmellettisége – s mindez nagyon izgalmas és bátor hozzáállást képvisel.

Természetesen

A megnyitó közönségét üdvözölve Rácz István professzor, a DAB Klub elnöke a víz felől „közelítette meg” a látványt. – Az alkotó az önéletrajzban azt vallja: naturalista művész. Számomra ez két dolgot is jelent: realista, a valóság hű visszaadására törekszik. Van egy másik lehetséges jelentése is: a natura, a természet érdekli. E két jelentésnek nagyon is van köze egymáshoz, és Volent Kati képein ezt a két lehetséges jelentést összeköti a víz témája – kezdte fejtegetését a professzor. – Egy interjúban, amikor megkérdezték tőle, mit jelent számára a víz, azt mondta: az számára a teremtő erő, tehát magának a művészi alkotásnak is a jelképe. Ugyanakkor a víz a tükrözés közepe is. Mondanom sem kell, hogy a képzőművészet örök problémája, hogy a fizikai tükrözést hogyan lehet szépen visszaadni a képeken. Minden korban igazi nagy kihívás volt ez a festőknek, a grafikusoknak – jelezte az elnök, majd közelebb „evezett” az ábrázolt valósághoz.

Együtt a vízzel

– Mit látunk, ha végignézzük ezeket a képeket mint egységes kiállítást? Víz, csónakok, növények – valahogy így lehetne összefoglalni nagyon leegyszerűsítve. Igen ám, de hány meg hányféle kombinációban! Nem is gondoltuk volna, hogy ennyiféle módon meg lehet jeleníteni a csónakot a képnek a kompozíciójában. Ahogy nézzük sorra ezeket a vízen ringatózó csónakokat, látunk olyat, amikor átlót képez, olyat is látunk, amikor szinte elfoglalja a horizont helyét a képnek a közepén vagy az aranymetszéspontjában, sőt arra is van példa, hogy szinte a magasba tör a csónak. S ezeknek természetesen mindegyiknek megvan a maga jelentése, együtt azzal a vízzel, amelyiken ringatózik – vázolta fel a közönségnek a saját első megközelítését Rácz István professzor.

FGY

Gazdag, szép életút

A gyulai születésű, a Mártélyi Szabadiskolához is kötődő alkotó mögött – ahogyan Cs. Tóth János bemutatta – gazdag, szép életút áll. Gyulai és szegedi tanulmányai után tizenöt évig dekoratőr-grafikusként dolgozott. Önálló kiállítással 1993-ban állt először a közönség elé, azóta rendszeres vendég országszerte. Képei megtalálhatók közintézményekben és magángalériákban Gyulán, Budapesten, Sopronban, illetve külföldön az Egyesült Államokban, Németországban, Olaszországban. A pasztell technika és a grafika áll hozzá a legközelebb – írja önéletrajzában.

Mostani, Szerelmem, Mártély című tárlata – mely Debrecenben a második kiállítása – november 25-ig tekinthető meg a DAB-székházban, a Thomas Mann utca 49. alatt.