Batman előtt is volt már képregény

Tőlünk nyugatra egyértelműen a kilencedik művészeti ágnak nevezik a képregény műfaját. Egyesek egészen a barlangrajzokig vezetik vissza történetét, hiszen az egymás utáni barlangrajzok felfoghatóak egyfajta képes történetnek. A mai formájában ismert képregények azonban a 19. század végén alakultak ki az Egyesült Államokban. A rajzban elmesélt történetek a huszadik századi popkultúra igen kedvelt termékei voltak, sikerük ma is töretlen, rendszeresen szerveznek képregényes találkozókat Magyarországon is, és pezsgő életet élő képregényes szervezetekből is több működik kis hazánkban. Ürge László kereken 50 éve gyűjt képregényeket, elsőként a Népszava lapjain találkozott ezzel a műfajjal.

– Cserépkályhás lakásban éltünk, és édesanyám minden áldott nap a Népszava nevű újsággal gyújtotta be a kályhát. A félretett papírok között megláttam azt, hogy valami szép grafikaszerű dolog van a lapokon, ráadásul történetíze van, szóbuborékok jöttek ki az emberek szájából. Az alakok nagyon megtetszettek, nem csoda, hiszen Sebők Imre sajátos ízű képregényei voltak. Anyámmal közelharcot kellett vívnom, hogy az „értékes” gyújtós a birtokomba kerülhessen. Így kezdtem eltenni a rajzokat – beszélt a kezdetekről Ürge László.

Irodalmi adaptációk

Nem volt megállás, László szorgosan vágta ki az újságokban megjelent rajzokat, s a nyírbátori főtéri újságosnál érdeklődött, hol találhatók még hasonló alkotások. Így ismerkedett meg többek között a Fülessel, melyben a ‚60-as évek végén hetente több oldalon közöltek történeteket, végül a magyarországi szocializmus képregényeiből egy tetemes gyűjteménye gyűlt össze. Az öt évtizede tartó szeretet révén Ürge László a szocialista képregények szakértője lett.

– Már a kiegyezést követően jelentek meg olyan humoros lapokban, mint az Üstökös vagy a Borsszem Jankó csattanós történetek. A szocializmusban a képregények tekintetében két korszakot látok. Az egyik a Rákosi-korszak, amikor a propaganda és a nevelés eszköze volt a képes történetmesélés. 1957-től pedig szinte egyenlőségjelet merek tenni az irodalmi adaptáció és a képregény között, sőt, azt is ki merném mondani, hogy ez hungarikum volt. Hiszen magyar sajátosság volt az, ami 1957-től 1990-ig Magyarországon élt, miszerint a képregény egy zanzásított, megrajzolt, irodalmi termék volt – mondta el Ürge László.

1957-ben indult a Füles, a Magyar Ifjúság, majd vele párhuzamosan a Népszava. Mindegyik újságnak megvolt a saját képregény rajzolója, a Fülesnek Korcsmáros Pál, a Népszavának Sebők Imre. A Magyar Ifjúság kicsit vegyesebb rajzolói gárdával rendelkezett, melynek tagja volt Zórád Ernő. Ez a három törzslap volt az az orgánum, amelyek folyamatosan közöltek irodalmi alkotásokat képregényes formában. De emellett a Képes Újságban, a Lobogóban és az ifjúsági lapokban is rendszeresen megjelentek képregények. Először Stevenson Kincses szigete került 16 folytatásban a Magyar Ifjúságba, vele párhuzamosan pedig Victor Hugo Nyomorultak című regénye ment 17 folytatásban a Fülesben.

A szocialista képregény

Az 1970-es évek elején komoly viták folytak a képregény mivoltáról, az egyik oldal művészetnek, a másik oldal pedig népbutításnak minősítette.

– A szocializmusban a népbutítás szó nagyon érdekesen és hangsúlyosan hatott. Egyesek azt mondták, hogy a képregény egy kilencedik művészeti ág és egy sajátos műfajt képvisel, mások szerint a képregény egy lebutított irodalom, amely kicsontozza az irodalmi értékeket. Nem igazán lett nyugvópont a vitában. Annyiban tudtak megegyezni, hogy van olyan társadalmi réteg, ahol a képregény felkeltheti az érdeklődést az irodalom iránt. Így a szocialista kultúrpolitika tűrt, tilt, támogat kategóriáin belül a képregény a tűrt kategóriába került. Sőt, eltűrték a párt akkori vezető lapjában, a Népszabadságban is az alkalmi képregény-megjelenéseket – tudtuk meg a nyírbátori gyűjtőtől.

Jöttek a szuperhősök

Ürge László soha nem számolta össze, mennyi képregénnyel bír, elmondása szerint sok tízezer példányból áll gyűjteménye. Természetesen vannak kedvencei, melyek a problémák feldolgozásában is segítenek. Az elmúlt három évtized képregényeivel viszont már nem gyarapítja kollekcióját.

– 1990 egy nagy határvonal Magyarországon. Ha ma megkérdezünk egy fiatalt, hogy neki mi az ősképregény, akkor ő az 1989-től megjelenő Csodálatos Pókembert vagy az 1990-től kapható Batmant, illetve Supermant fogja említeni. Nálam itt végződött. 1990-től átvettük az amerikai stílust, előbb egy kicsit pótolva is azt az űrt, ami kvázi tiltva volt Magyarországon, de a pótlásból szinte kizárólagosság lett. Így ma már teljesen más a magyar képregény. Az, ami a gyűjteményemben található, gyakorlatilag elhalt, illetve szinte néhány hobbiból képregénnyel foglalkozó ember révén újrakiadásokban él tovább, de a dömping ma Magyarországon az amerikai hősök magyarítása, füzesítése, újrarendezése – osztotta meg véleményét Ürge László.

Kiss Dóra