Ötven év és páratlan élmények után költözött a cívisvárosba a francia vállalkozó

A Cívishír új interjúsorozata arra vállalkozik, hogy olyan Debrecenben élő érdekes arcokat mutasson meg a nagyközönségnek, akik tudatosan ezt a várost választották otthonuknak, vagy olyan lokálpatriótákat, akiket még ha el is sodort az élet, végül visszatértek és ragaszkodnak szülővárosukhoz. Elsőként Patrick Aftermannt, francia kamionsofőrt és vállalkozót ismerhetik meg. Patrick élete első ötven évét kizárólag Franciaországban töltötte, ma pedig családjával a cívisvárosban él, két gyermeket nevel magyar párjával, Teréziával. Munkájából adódóan bejárta Európát, dolgozott a Tour de France-on, hét évig pedig híres francia előadók turnéin sofőrként. Másképp is dönthetett volna, de ő itt akart élni. Miközben Kálvin téri butikjában egy csipetnyi Franciaországot megmutat a debrecenieknek, ő nem kér többet az országból, nagyon jól érzi itt magát. Patrick többek között azt is elmesélte a Cívishírnek, miért gondolja így.

A neved németes hangzása alapján nem teljesen francia származású vagy, jól gondolom?

Valóban, édesapám német, édesanyám pedig algériai francia, vagyis ott született, de a háború idején Franciaországba költözött. Én Roanne-ban születtem, a Loire folyó vidékén, és lényegében azon a környéken éltem egész életemben négy évvel ezelőttig. Roanne-ról a Troisgrois séfgeneráció jut eszébe a franciáknak, akik világszinten a gasztronómia meghatározó alakjai Michelin-csillagos éttermükkel. Asztalosnak tanultam, most is szívesen barkácsolok egyébként. De a kamionomban érzem magam a legjobban. Emlékszem, már gyerekként a családi fuvarozó cégünk kamionjába is nagy élmény volt beszállni nagyapám mellé. Aztán amint megszerezhettem a jogosítványt, édesapámmal kezdtem dolgozni, azaz 1988 óta űzöm ezt a foglalkozást.

Úgy tudom, a párodat is a munkád során ismerted meg.

A fuvarozásban dolgozom a rendezvényszervezés terén, tehát fesztiválokra, koncertekre szállítom a technikai felszerelést főleg Franciaországban, de mondhatni egész Európában. Egy turné során ismertem meg Teréziát 2011-ben, aki hivatásos zenész és a kísérő szimfonikus zenekarban dolgozott. Ő egyébként püspökladányi, de Debrecenben végezte a közép- és főiskolát. A másfél éves koncertturné idejére érkezett Franciaországba, ez idő alatt barátokká váltunk, majd a végén összejöttünk. Ott kezdtük közös életünket, Terézia egy konzervatóriumban tanított, majd megszületett első gyermekünk 2016-ban.

Mégis miért döntöttetek úgy, hogy Debrecenbe költöztök?

A COVID idején nem volt semmilyen rendezvény, nem kamionozhattam, ekkor vetettem fel ezt az ötletet. Teréziának először nem igazán tetszett, de én egy ideje láttam rajta, hogy a családja nagyon hiányzik neki, amire a lezárások még inkább ráerősítettek. Végül neki is megváltozott a hozzáállása ehhez. Így aztán már Magyarországon született meg a második kisfiúnk 2022-ben.

Magyarországról mit tudtál a legelején?

Bevallom, nem sokat. A zenekarral volt egy magyar sofőr is a turnén, vele sokat dolgoztam és beszélgettem a francia-magyar különbségekről. Ez nem az az ország, amiről gyakran beszélünk Franciaországban.

A munkád nagyon izgalmasnak hangzik, milyen sztárokkal dolgoztál pontosan együtt?

Azon a turnésorozaton, ahol hét évig dolgoztam, az 1960-70-es évek főképp frankofón sztárjai léptek fel, többek között Plastic Bertrand, a La Compagnie Créole, Demis Roussos, Michel Delpech, Sheila, Michèle Torr, Monty, Patrick Juvet. Ők Franciaországban mai is ismertek és népszerűek az idősebb korosztály körében. Minden koncerten legalább tíz fellépő volt, viszont előrehaladott életkoruk miatt szinte minden évben változtak a meghívott előadók, hiszen az időseket egyszer csak elérte a vég, mostanra pedig ez a turnésorozat is megszűnt. Tavaly Mylène Farmer koncertturnéján dolgozhattam két és fél hónapig (az énekesnő a francia popzene egyik nagy ikonja – a szerk.). Ő nagyon védi a magánéletét, nem nyilatkozik a lapoknak, itt a turné alatt sem lehetett megközelíteni, sem fényképet készíteni vele – még távolról sem, azt is szigorúan megtiltották, hogy megszólítsuk. Féltve őrzött termékként kezelik. Egyébként nagy rajongója vagyok, még így is nagyon lelkesített, hogy a csapata része lehettem. Mostanság színházi turnékon dolgozom egész Európára kiterjedően, a Comédie Française-zel tavaly például Budapestre és Miskolcra is elhoztuk a Tartuffe című darabot.

Nyugtass meg azért, hogy a sztárok közül nem mindenki olyan megközelíthetetlen, mint Mylène Farmer!

Persze, az év felében úton voltunk velük, tehát annyi együtt töltött idő után szinte egy családdá váltunk. Szerencsére a turné producere nem tett különbséget sofőr, technikus vagy énekes között. Többnyire lehetett a sztárokkal beszélgetni, képeket készíteni, még az is előfordult, hogy kártyapartikat játszottunk velük, amíg a fellépésükre vártak. Ha valamelyik előadónak problémája akadt az egyik technikussal, a producer mindkét felet meghallgatta. 

Ezeken a turnékon biztosan történtek incidensek is, amiket meg kellett oldani.

A legemlékezetesebb egy sofőr kollégám esete, aki megkapta a francia város nevét és az időpontot, amikorra a turné következő állomására oda kellett szállítania a teljes felszerelést. Pontosan meg is érkezett, csakhogy 900 kilométerrel odébb a koncert helyszínétől, ugyanis két ugyanolyan nevű város van Franciaországban, ő pedig nem kapta meg az irányítószámot. A koncert így elmaradt. Gyakran előfordult az is, hogy a szám közepén az énekes „elhallgatott”, mert a mikrofon egyszer csak leállt – áramszünet lett. A sötétben egy elemlámpával világítani és hangosan beszélni, hogy lehetőleg az egész terem hallja, lefoglalni az embereket akár harminc percen keresztül nem mindennapi kihívás egy sztárnak. Vicceket meséltek, igyekeztek ellazítani az embereket, amíg vissza nem jött az áram. Túlfeszültség, vihar vagy épp a francia áramszolgáltató munkatársainak sztrájkja okozta ezeket az áramszüneteket, hiszen mindenért és semmiért sztrájkolnak Franciaországban. Mylène Farmernek éppen ezért van két saját aggregátora, amit minden turnéra magával visz.

A mozgalmas turnéidőszakok után mit csinálsz, amikor itthon vagy Debrecenben?

A gyerekeimmel foglalkozom, amivel a páromat mentesítem. A nagyot elviszem az iskolába, aztán a kicsivel sétálunk Debrecen utcáin, vagy játszóházba megyünk. Szeretek biciklizni is, de talán még jobban szeretek megépíteni egy újat. Volt Franciaországban egy bicikliboltom. Szeretem szokatlan formába öltöztetni őket, egyedi példányokat készítek, amelyek nem jönnek szembe az utcán. Most egy olyan biciklin dolgozom, amelyiknek a kerekén nincsenek küllők. Még ha nem is sikerül eladnom, örömet okoz a készítése. Amikor itthon vagyok, természetesen eljövök a kis boltunkba is a Kálvin térre.

Igen, láttam, igazi francia csemegéket tartotok ott készleten az élelmiszerektől a kozmetikai termékekig. Honnan jött egy ilyen butik ötlete?

2022 júliusában nyitottuk meg a kis gasztronómiai üzletünket. Egyrészt szerettem volna elhozni a helyi franciáknak a szokásos ízeiket, másrészt igyekszem megismertetni, népszerűsíteni a magyar emberek körében a francia gasztronómiát. Számomra nagyon jól jön, hogy a kamionomban könnyen ide tudom szállítani őket, és így itt is rendelkezésemre állnak az általam kedvelt francia ízek. 

Azzal tisztában vagyok, hogy a bérek nem egy szinten vannak a két országban, ezért lehetőleg megpróbálom a termékeket jó áron beszerezni. Azt is figyelembe veszem, hogy mit fogadnának el itt a leginkább. Ha vannak is drágább termékek, azok kézműves előállításúak és valóban minőségi, válogatott alapanyagokból készültek. Általánosságban elmondható, hogy a közismert francia árucikkeket keresik a leginkább, mint a dijoni mustárt vagy a Provence-i fűszereket. Minőségi termékeink közé tartozik egy húszéves ecet, aminek igazán különleges íze és aromája van.

Feltételezem, családi vállalkozásként működtetitek. Milyen a munkamegosztás köztetek?

Terézia az adminisztrációval és a webshoppal foglalkozik. Én választom ki és szerzem be az árucikkeket, mivel én ismerem azokat. Van például egy különleges Dél-Franciaországból, Nyons-ból származó olívabogyó, ami földrajzi oltalom alatt álló védett márka. Ezt arról lehet felismerni, hogy gyűröttnek, szinte aszottnak néznek ki a bogyók, pedig ezek eredetileg ilyenek. Csak Nyons-ból származhat ilyen kinézetű olívabogyó. Nincs segítőm Franciaországban, az én végzem a beszerzést és… a kóstolást (nevet)!

Az eddigi tapasztalataitok alapján van kereslet a butik termékeire?

Nem régen nyitottunk, a helyieknek még meg kell ismerniük minket, de jelenleg is van forgalom. Lehetne nagyobb is. Azt hiszem, szélesebb termékskálát kellene biztosítani, vagy többet reklámozni magunkat. Sokan kérnek sajtokat, de jelenleg nem tartunk hűtött élelmiszereket, mert azok árusítására más szabályok vonatkoznak, utána kell néznünk azoknak. A sajtok helyett vannak viszont sajtokat tartalmazó termékek, például zöldségkrémek és kekszek.

Most már ismered a magyar konyhát is, milyennek találod?

Nagyon szeretem (vágja rá)! Itt fedeztem fel, hogy mekkora a választék levesekből, mi Franciaországban inkább télen esszük, és összességében nem sokfélét. Az édes gyümölcsleveseket is szeretem, pedig ez általában furcsa nekünk franciáknak. A cipóban tálalt leves is újdonság volt számomra. Imádom az anyósom húslevesét azokkal a hatalmas zsírfoltokkal a tetején. A rántott zöldségeket is nagy találmánynak tartom, mert a panírtól roppanóssá válnak, és még a gyerekek is szívesen megeszik. Ez nagy ötlet szerintem, hiszen egyébként a párolt karfiol sem ízre, sem látványra nem csalogató a gyerekek számára. Emlékezetes az első családi összejövetel, amin itt Magyarországon részt vettem: egy szalonnasütés. A franciák azt mondják, a disznó minden része nagyon jó. Itt aztán láttam, hogy a magyarok nem csak mondják! Semmi se megy kárba a belőle. 

Általánosságban mi a véleményed Debrecenről?

Azt szeretem Magyarországon, hogy a vidéki kis- és középvárosokban mindenütt vannak fák. Debrecen is szép zöld. Egész nyáron árnyékban sétálhatunk, kivéve a belvárosban, de hát az nem is lenne lehetséges. Párizsban vagy Lyonban ez nem jellemző. Amint esik, jönnek az áradások, mert nincs növényzet, ami felvegye a vizet, csak beton. Itt nem ez a helyzet. Észak-Franciaországban hónapokig küzdenek az esővel és az áradásokkal, ezért egyes települések elnéptelenednek, az emberek inkább elköltöznek, mert megunták a sok áradást.

Ha negatívumot kellene mondani, mégis mi jutna eszedbe? Mit javasolnál, hogyan fejlődjön Debrecen, mit fejlesszen?

Nem is látok negatívumot vagy hátrányt Debrecenben. Nem gondolom, hogy az élet drága. Sok a bicikliút. Szeretem, hogy mivel keletebbre vagyok Franciaországtól és én koránkelő vagyok, korábban látom meg a napot. Talán a közlekedési morált kellene javítani, ehhez pedig több rendőrre lenne szükség az utakon. Az emberek túl gyorsan vezetnek a városban, és a nagyobb rendőri jelenlét elrettentő erővel bírna. Franciaországban egy időben annyi rendőr volt az utakon, hogy az emberek végül megtanulták, a nagy sebességért fizetniük kell és pontokat veszítenek, ezért ma már félnek száguldozni. Egyébként a szolgáltatásokat tekintve minden megvan Debrecenben, esetleg ami nekem személy szerint hiányzik, az egy francia jellegű pékség. Franciaországban az Amazon nagyon sok vállalkozást felemésztett, itt azért a kisboltok még megélnek.

Mik a jövőbeli tervek a magánéletben és az üzleti vállalkozásoddal kapcsolatban?

Egyrészt hivatalosan összeházasodni Teréziával. Másrészt megélni a butikunkból, aztán nagyon szeretnék egy francia éttermet is nyitni egyszer. Akár itt a bolt előtt látom magam előtt azokat a kis kerek asztalokat székekkel, ami a francia bisztrókra jellemző, ahol friss croissant-t ehetünk kávéval. Ezen kívül pedig szeretném folytatni a kerékpárgyártást.

Visszatérni Franciaországba szerepel a tervek között?

Á dehogy, számomra az az ország befellegzett. Nagyon jól érzem magam itt. Amikor 2022-ben átjöttem a mostani magyar munkáltatómhoz, az a légkör fogadott, ami húsz évvel ezelőtt létezett Franciaországban, de azóta eltűnt. Ott mindenki individualistává vált, csak a saját dolga érdekli, míg itt egy közösséget találtam, akik kölcsönösen segítik egymást, családias a hangulat. Sajnos a testvéreimmel évente egyszer hívjuk egymást és ennyi, de itt a család is fontos, keressük egymást, közös ebédeket szervezünk. Igaz, sokat vagyok Franciaországban, nem tud hiányozni, de már Debrecen az otthonom.