Szent László szobra és a táj festői képe is megelevenedett a sárrétudvari művésztelepen

A Kárpát-medence több országából, Szlovákiából, Erdélyből és Magyarországról érkezett az a mintegy tíz alkotó, akik nem akartak lemaradni az első alkalommal meghirdetett sárrétudvari művésztelepről. Fafaragó, nemezkészítő és festőművész találkozott így augusztus elején a hajdú-bihari településen, ahová a hét folyamán a Haon is ellátogatott.

A tábort a „Kézenfogva Testvéreinkkel” Sárrétudvari Alapítvány szervezte. – Az alapítványunk a magyar kultúra fenntartását, az emberi kapcsolatok erősítését célozza a Kárpát-medencében. Korábban könyvet adtunk ki és szobrokat is állítottunk már, többek között Rákóczi Ferenc szobrát Csókán, Szerbia területén vagy Kölcsey Ferencnek állítottunk szobrot Nagykárolyban – avatott be minket Lendvai Csaba, az alapítvány kuratóriumi elnöke.

Három nap alatt faragta ki

Ottjártunkkor Kóter László fafaragó éppen az utolsó simításokat végezte el a mintegy két méter magas Szent László-szobron, melyet a sárrétudvari táborban készített három nap leforgása alatt egy műhelyben. – Remekül éreztem itt magam. Nagyon sok táborban részt vettem már, idén a tizedik következik. Nekem ez az életterem; amit csinálok, azt pedig nagyon szeretem – mondta el, tegyük hozzá, nem is maradt bennünk kétség efelől, hiszen már csak az, ahogy beszélt az alkotásáról és a munkafolyamatról, meggyőzött bennünket: a fafaragás örök elköteleződés az életében. Végig is kísérte; László felidézte, hogy egészen az óvodás korára nyúlik vissza az alkotás szeretete, és szerencséjére a tehetségét hamar fel is fedezte az óvónője. Gyerekként jószágok között nevelkedett, sokat őrizte a lankásban a disznókat, lovakat, és hogy jobban teljen az idő, ahogy ő fogalmazott, juhászbotot kezdett farigcsálni. 

Egymás mellett, ihletet adva

Szent László mellett a bihari tájak és templomok szerepeltek a tábor tematikájában. A fafaragó műhelytől nem túl messze a tábor többi művésze telepedett le, ki-ki saját eszközei társaságában. Előkerült a vászon, a festőállvány, a nemez és a szappan is.

A tábor legifjabb művésze, a szatmárnémeti Ritli Róbert Roland egy tájképrészleten dolgozott, amikor odaléptünk hozzá. – Esti látkép, egy tipikus sárrétudvari esti táj szerepel a festményemen. Szeretném letisztult ecsetvonásokkal, festékgesztusokkal meghagyni a művet, nem szeretném túldolgozni fotórealista-szerű módon. Az első napokban vázlatokat készítettem – ismertette, majd sorra meg is mutatta a munkáit. 

Roland mellett közvetlenül nemezből készült alkotás, Simon Lívia szintén a sárrétudvari táj képi világát szőtte bele alkotásába. – Az Alföld jelenik meg egy szürke marha képében – mutatta.

– jegyezte meg két ecsetvonás között.

Az első sárrétudvari művésztelepet Lendvay Zoltán mentorálta, a festőművész maga is végig munkálkodott a tábor ideje alatt, így alkotásaival is gyarapodott a település. A tábor augusztus 12-én ért véget, a szervezők és a résztvevők is bíznak a következő évi folytatásban.