Tíz sérült fiatal jövője oldódik meg – lakóotthonnal bővül az Immánuel szolgáltatási köre

Minden halmozottan sérült gyermeket gondozó szülőben felmerül az egyik legfélelmetesebb kérdés: mi lesz a segítségére szorulóval, ha ő már nem képes ellátni? A Debreceni Református Egyházközség Immánuel Otthon és Iskolája egy Európai Uniós támogatás révén tíz fiatal családjának ad megnyugtató választ a támogatott lakhatási szolgáltatással. Erről kedden számoltak be az illetékesek a Pacsirta utcai bázisintézményben.

Juhász Zsófia igazgató elmondta, a csaknem 190 millió forintos vissza nem térítendő támogatáshoz az egyház 110 millió forint önrészt biztosított. Ebből megvásárolták a Méliusz tér 6. szám alatti ingatlant, amelynek felújításával, bővítésével egy hét szobás, akadálymentes, modern, energiatakarékos gépészeti rendszerrel felszerelt, liftes otthont alakítanak ki a beköltözők igényeihez igazítva. Az épületben lesz egy krízisszoba, amelyben az életük egy-egy szakaszában ellátásra szorulókat fogadják, például az őt egyedülálló nevelő szülő betegsége, műtétje idejére.

Szavakba önthetetlen esély

Az eseményen megosztotta történetüket Pangert Márta, akinek a középsúlyos értelmi fogyatékkal és feszes izomzatú végtagokkal élő csaknem 30 éves lánya a december végén megnyitó otthon egyik első lakója. Márta elmondta, 2019-ben diagnosztizáltak nála egy súlyos betegséget, amitől még nyomasztóbbá vált a cikk elején feltett kérdés. Sürgősen megoldást keresett, amit legközelebb Dombóváron talált. Ahelyett, hogy a gyógyulására koncentrált volna, az itteni életük felszámolását és a költözést tervezte, amikor az Immánuel Otthonból jelezték neki a mostani lehetőséget, továbbá azt, hogy a halmozottan sérült lányát is felveszik. – Nem tudom szavakba önteni, mit jelent ez nekünk: a közelemben, az Immánuelből ismert barátai között élhet, itt, a számára megszokott környezetben foglalkoznak vele, napközben és naponta látogathatom vagy hazavihetem – fogalmazott.

Harminc éve velünk az Isten

A Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség elnök-lelkipásztora, Oláh István felidézte hosszú út vezetett idáig. Több mint harminc évvel ezelőtt egy nagytemplomi istentisztelet után a lelkipásztorhoz fordultak a szülők, és megkérdezték: mit tesz az egyház a mi halmozottan sérült gyermekeinkért? Abban az időszakban kapott vissza az egyház ingatlanokat, többek között a Pacsirta utcait, ahol 14 fiatallal és néhány munkatárssal indult el az Immánuel. A két csoportszobát szülők festették ki. Azóta pedig a folyamatos bővülés jellemzi az intézményt. Elmondta, az Immánuel azt jelenti, velünk az Isten. Az itteni foglalkozásokat, beszélgetéseket áthatja az Istentől származó szeretet és az a három évtizede megfogalmazott vezérgondolat, hogy minden emberi élet értékes és fontos Isten szemében. Hangsúlyozta, az említett összegek az ingatlan fejlesztését fedezik, a berendezési tárgyak finanszírozásában azonban még adódnak kérdőjelek. 

Megyesi-Horváth Borbála