2023.07.30. 15:00
Ismét tömegeket vonzott a debreceni régiségvásár, kiderítettük, mi a titka – fotókkal
A fél évszázada ezzel foglalkozó szakember azt is elmondta, mikor tűnhet el végleg az adásvétel ezen formája.
Ahogy több évtizede, vasárnap délelőtt is tömegeket vonzott a debreceni régiségvásár
Forrás: Molnár Péter
Műtárgyak, kacatok, antik kincsek és gagyi másolatok: ahogy több évtizede, vasárnap délelőtt is tömegeket vonzott a régiségvásár, melynek az utóbbi időben a Nagyerdei Stadion melletti terület ad otthont. Aki százszor járt már itt, az is mindig úgy érezheti, hogy újdonságokkal találkozik – összegezte a Haon délelőtti ottjártakor. Egyszer csak – talán a fényesre pucolt úttörőöv vagy a csillogó rézmozsár tükrözte visszfény hatására – bevillant, hogy miért is izgalmas sokadjára is az a hely, ahol a százezer forintos Hummel-szobor mellett ötszázért unikornisos kulcstartót, sőt, háromszázért a császármetszés orvosi hátterét ismertető szakkönyvet is kapni.
Minden alkalommal, amikor a vásárra látogatva az objektív mögül szemléljük, hogyan cserél gazdát a francia kártyapakli, az alpakka-étkészlet vagy minden újságírót megigéző Remington írógép, azt érezhetjük, hogy minden egyes tárgyat ismerünk. Így volt ez július utolsó alkalmán is, amikor megint csak ismerősnek tűnt minden asztalon, lepedőn vagy ruhaszárítón elhelyezett portéka.
Az utolsó júliusi régiségvásár Debrecenben
Fotók: Molnár PéterNem mind arany, de nem is mind fénylik
A debreceni régiségvásár legmaradandóbb varázsa a rendszertelenségében rejlik – nyugtáztuk a fent említett bevillanás után. Már nem is a kínálatot, sokkal inkább azokat a nézelődőket pásztáztuk, akik tekintetüket hosszasan legeltetik az izgalmasan kiszámíthatatlan sorozatba állított tételeken. Ahány tárgy, annyi emlék, vagy annyi inger, és egytől egyik mind kivált belőlünk valamit, az üres hegedűtoktól a porcelánpásztorig – ez lehet a titok.
Noha előre leszögeztük, hogy nem vásárolunk, az egyik kereskedőtől ajándékot kaptunk: hiteles szakmai véleményalkotást. Becsüs végzettsége van, és azt mondja, ez sokat jelent ebben a szakmában, melyet csaknem ötven éve űz. A régiségvásáron tapasztalatból is a régi a legjobb – gondoltuk, így megkérdeztük, milyen volt a régiségek adásvételének fénykora Debrecenben. Az asszony, aki évtizedeken keresztül a férjével együtt dolgozott ebben az ágazatban, a Kölcsey Központ régiségvásárait idézte fel. Azokat az időket, amikor délelőtt tízig minden portékát meg lehetett tekinteni, és melyeknek listán közzétett kikiáltási áraik voltak. Miután véget ért az eladó tárgyak szemléje, jött az árverés, és 11 órára véget is ért az egész.
Nehezményezi azt is, hogy sokan – gyakran még az eladó sem – tesz különbséget az antik és a koppintás között.
Kínálatában százezer forintos Hummel-porcelánt is láttunk. Ez, mint megtudtuk, Münchenben 1250 euróba kerül, itt pedig százezerért sem kell senkinek. A nő nem szerette volta elárulni a nevét, azt viszont igen, hogy számításai szerint két-három év múlva lecsenghet a régiségek ilyen formájú adásvétele. Hogy így lesz-e, nem tudni, mi addig is csak abban reménykedhetünk, hogy miként a rendszertelenül kiállított beszédes történetű tárgyak, maga a vásár is ellenáll majd az idő vasfogának.
