Drága egy harapás a nyárból: megnéztük, mi a helyzet Debrecenben görögdinnyefronton

Kedden, kora délelőtt érkeztünk meg a debreceni piacra, ahol akkor éppen nagy volt a nyüzsgés. Nyugdíjasok és édesanyák válogatták az illatos zöldségeket, gyümölcsöket. Nekünk is akadt volna kedvünk a vacsorához valót összekapkodni, helyette azonban görögdinnyét kínáló standok nyomába eredtünk, hogy ott árakról, véleményekről érdeklődjünk eladótól és vevőtől.

Egy idős hölgy éppen a szeletre vágott dinnyék közül válogatott, amikor odaléptünk hozzá. Azt mondta, csak az zavarja, hogy nem látja, hogy vajon magyar a dinnye, amit kínálnak, vagy sem. Számára ez ugyanis döntő, inkább a hazait választja. Az árak különösképpen nem zavarták. Amikor arról érdeklődtünk, hogy a drágulás ellenére is vásárolni fog-e dinnyét a nyáron, annyit mondott, csak kisebb szeleteket, de igen, hiszen nagyon szereti. Az már jobban felzaklatja, ha a pénzéért ehetetlen gyümölcsöt kap, így aztán jól szemügyre is vette az árut. Azt mondta, nem mindig a szín a lényeg, a szép piros is lehet rossz ízű, éretlen.

Találkozik kereslet és kínálat?

– Egy kicsit késett idén dinnye – jegyezte meg Gábor, az eladó, amikor a standjánál megálltunk érdeklődni.

– mondta el. Arról is megkérdeztük, mennyire nagy a vásárlási kedv. Megtudtuk, a legtöbben inkább óvatosak, és kivárnak. – Majd megy még lejjebb, ezt mondogatják. Majd meglátjuk. Még mi sem tudjuk, hol fog találkozni a kereslet és a kínálat – nyugtázta.

Na, de hogy is állnak az árak?

Nem hagyott nyugodni bennünket a dolog: hogy lehet az, hogy az egyik standnál feleannyiért is megéri eladni a dinnyét? Odaléptünk tehát még egy kérdésre ahhoz az eladóhoz, aki a legalacsonyabban tartja az árat. A kiírás messziről hirdette, békési a dinnye, amit kínál, és ahogy elnéztük, kóstoló is jár a gyümölcsből. – Jó, de annyira nem édes. Mondjuk, az én egészségemnek ez még jobb is – jegyezte meg kóstolás után egy vásárló, amikor odaértünk. Az eladó azt mondta, hogy jó áron tudják beszerezni a dinnyét, azt is nagy mennyiségben, ennyi az oka annak, hogy olcsóbban adják.

Tízezerből alig jár vissza

A tapasztalataink szerint nem mindegy, hogy hol kopogtatjuk idén a nagyra nőtt dinnyéket. A piaci árakhoz képest az utcai standoknál többet elkérnek a lédús hűsítő gyümölcsért.

Egy ilyen vételnél a negyed szelet dinnyéért, még ha a kisebbjéből választunk is, simán otthagyunk kétezer forintot. (Saját tapasztalat.) Nem csoda, ha szívja az ember a fogát. Ha nem vágva, hanem egészben vinnénk, akkor is billenne a mérleg, hiszen mindössze ötven forintot spórolunk azon, ha bízunk a megérzéseinkben, és vágás nélkül próbáljuk kidübögtetni a legszebben kongót. Akárhogy is nézzük, egy egész dinnyéért tízezer forinttal lehet kevesebb a pénztárcánk. A mézdinnyét kedvelők sem járnak jobban, annak kilóját a legtöbb helyen 1200 forintért adják.

Legvégül betértünk egy bevásárlóközpontba, hogy megtudjuk, ott milyen a kínálat. Hazaival nem találkoztunk, csak külföldről szállított gyümölcsből választhattunk volna.

Ennek tükrében mindenki eldöntheti, hogy csatlakozik-e a „kivárjuk, hogy lejjebb menjen” táborhoz…

BBI