Eltűnt a főtéri szobor ágyúcsöve?

Olvasónk adott hangot nemrégiben hiányérzetének, miszerint eltűnt a Debrecen főterét díszítő, 2018-ban szépen felújított, Kossuth-szoborcsoport ágyújának csöve. A hiátus pedig – olvasónk szerint – rontja a műemlék összképét.

A rekonstrukciót végző Győrfi Lajos viszont úgy véli, épp a háromméteres fémrúd jelenléte rombolná a monumentális mű és a főtér látványát. A püspökladányi szobrászművész elmondta, az 1914. május 3-án átadott eredeti műemlékről készült fotókon nem látható ágyúcső. Egyrészt a fenti ok miatt, másrészt, mert jó eséllyel az alkotók, Margó Ede és Pongrácz Szigfrid is szimbólumként alkalmazta a tüzérségi eszközt a szoboregyüttesen. A megyénkbeli szobrász szerint a csövétől megfosztott ágyútalp, a hatástalanított fegyver jelképezheti akár a 1848-49-es forradalom szabadságharc bukását.

Harminc terv közül

Köztudott, hogy a Nagytemplom milyen történelmi események színhelye volt. A Debrecenbe menekülő kormány, melynek élére Kossuth Lajost választották, itt mondta ki 1849. április 14-én a Habsburg-ház trónfosztását, majd kihirdette a Függetlenségi Nyilatkozatot. A nemzeti függetlenségért, a rendi kiváltságok felszámolásáért és a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott 19. századi küzdelem egyik legnagyobb alakja 1894-ben hunyt el. Halála után röviddel, ahogyan az ország több pontján, úgy a debreceni lakosság is kifejezte igényét, hogy a városban egy szoborcsoport őrizze a hazafi és példaértékű tettei emlékét. A kozterkep.hu cikkéből kiderül, hogy a politikus halála után alig egy hónappal már megalakult az emlékbizottság, amely országszerte adakozásra buzdította a lakosságot. Majd 1903-tól a törvényhatóság kötelezte a várost, hogy a költségvetéséből tíz éven át évi 10 ezer koronát vegyenek fel a nemes célra. Az 1908-ban kiírt pályázatra 30 terv érkezett, melyek közül egy második forduló alkalmával Margó Ede és Pongrácz Szigfrid közösen készített művét választották ki megvalósításra.

Így került az öt méter magas talapzatra Kossuth Lajos, a jobbján, alulra a jegyzetet a kezében tartó Szacsvay Imre, a Függetlenségi Nyilatkozat szerkesztője; mellé a főrendiház másodelnöke, báró Perényi Zsigmond; mögöttük magasodva Könyves Tóth Mihály tábori lelkész; a túloldalra egy anyjától búcsúzó honvéd. És az említett ágyú, amelyet alaposan megvizsgálva észlelhető a „lefegyverzett” tüzérségi eszköz megjelenítésének szándéka, ugyanis a cső esetleges rögzítésére szolgáló felfogatási pontok stilizáltak, nem lyukak, csak mélyedések. Valóban használható furatnak nyoma sincs.

HaBe