Nem kell félni, lesz jó dinnye a megyénkben is

Mostanra már egyre több helyen köszön vissza az egyik legtipikusabb nyári látkép: az út széli dinnyeárus. Már a megyénkben is belefuthatunk egy-egy fékezésre késztető hirdetőtáblába, így utánajártunk annak, milyen szezon várható Hajdú-Biharban. 

Azt már megszokhattuk, hogy évszaktól függetlenül kínálnak zöldséget, gyümölcsöt a külföldi multik, így ezt semmiképpen nem vettük alapul, azonban az meglepett, hogy az út menti kínálat is becsapós lehet. A hajdúbagosi dinnyeföldön ugyanis még messziről integethettünk a szezonnak, Mester Imre alig néhány hete ültette ki az otthon, fóliasátorban nevelt palántáit. A bagosi határban a jól ismert, messze nyúló alföldi látkép fogadott bennünket, a dinnyesor végét azonban nem kellett olyan távol keresni. A 76 éves Mester Imre félhektárnyi területet ültetett be családjával: kétezer görög- és négyszáz sárgadinnye-palánta sorakozik katonás rendben a puha, homokos talajban. Ennyi maradt a bagosi dinnyetermelésből. 

– Pedig nagy dinnyés falu volt ez – emlékszik vissza, hozzátéve: ő nemcsak a termesztés mellett tartott ki, hanem annak módjában is őrzi a hagyományt. A földet lóval húzatja, aztán – ha kell – maga kapálja. 

Nem volt elég meleg még 

Megtudjuk: míg máskor május elsején már kiültetik a dinnyét, addig idén a hideg idő miatt június elejére csúszott az ideje a munkának. Így aztán míg máshol már az út szélén árulják a nagyra dagadt dinnyét, addig Hajdúbagos határában még csak éppen magukhoz tértek a palánták. Még a fóliában is fűteni kellett, mert sokszor annyira lehűlt az idő, hogy ott is tönkrement volna – mondja a dinnyetermelő. 

A kiültetés után szerencsével jött az égi áldás, megerősödhetett az ültetvény. Ez pedig jó jel. – Ha kiültetés után 8-10 napra sem indul meg, akkor már baj van – teszi hozzá. A tapasztalat beszél belőle, pont mint akkor, amikor leszögezi: jó a sok napsütés a dinnyére, de az eső is kell, bár abból meg csak módjával. Mester Imre elsorolta, hogy a sok eső miatt fent marad a dinnye gyökere, pedig normál esetben az lemegy egy méterre is a földben. Ha meg fent marad, akkor nem bírja meg a termését. De akkor is figyelni kell, sőt, kapát ragadni, ha csapadék áztatja a homokos talajt, mert az hamar megkeményedik, elzárva a levegőt a növénytől. 

Többe került a gazdának 

Nem maradt kétségünk afelől, hogy – mint a mezőgazdaságban minden másnak – a dinnyetermesztésnek is ismerni kell a sorját. Azon sem csodálkozunk, hogy sokan felhagytak vele: egyszerűen nem éri meg. Megtudjuk azt is, hogy nemcsak azért, mert nincs már ember, aki kapálja, leszedje, hanem azért is, mert sokszor többe kerül a gazdának a végére. Volt idő, amikor kamion vitte a dinnyét, a végén már csak 8-10 forintért. A fél hektár – ha minden jól megy – 200-250 mázsát hoz majd, ennyiért már kamion se jön. Saját költség elszállítani, ami a jelenleg ismert üzemanyagárak mellett nem kevés pénzt követel a családi kasszából. Mester Imre is csak helyben, vagy legfeljebb a közeli település piacán árulja a dinnyéjét. Ha száz forint alá nem megy az ára, akkor még megéri. 

Augusztus elejére várja a termést, de mint mondja, tudni kell azt is, mikor lehet szedni a dinnyét. Rácáfol a mondásra: akkor jó a dinnye, ha úgy dübög, mint a csizma szára. Szerinte a szedés, a szállítás megtöri a dinnyét, akkor pedig már becsapós a hangja, hiába csapkodjuk. 

Lassan megmutatkoznak az apró termések a bagosi határban, mert – ezt is megtudjuk – minden éjszaka egy araszt fut minden inda. – Lesz jó dinnye – nyugtázza végül, de arra a kérdésünkre, vajon mennyiért, már nem tud válasszal szolgálni. A háború beleszól, mint minden másba, ebbe is. A magas üzemanyag­árak miatt sokkal többe kerül a szállítás, ez pedig szinte lehetetlen, hogy ne hagyjon nyomot a dinnye árán is. 

BBI