Megszólította a híveket a mezősasi missziói lelkész

Csaknem négy éve szolgál missziói lelkészként Mezősason dr. Hermann-né Frenczel Erzsébet, korábban 25 évig Váncsodon és Mezőpeterden szolgált. Bár egy kicsi település apró gyülekezetét kapta meg, fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy egyre többen térjenek be vasárnaponként az istentiszteletre. – Amikor megkaptam Mezősast, nem sokan jártak templomba, az pedig igen elhanyagolt állapotban volt, ahogyan a parókia is. Ez egy pici és hátrányos helyzetű falu, a körülbelül 600 lakos fele a kisebbséghez tartozik. Küldetésként fogtam fel azt, hogy ide kerültem. Úgy érzem, nekem itt dolgom van, nem véletlenül helyezett Mezősasra az Úristen – vallja a missziói lelkész.

Egyre többen érkeznek

Mint mondta, korábban átjáróház volt Mezősas, nagyon sok lelkész megfordult itt. – Harminc éve vagyok a Bihari Református Egyházmegyében, nem tudom, hány lelkész szolgált itt ez idő alatt. Valójában megszólítható a nép, és meg is szólítottam őket. Le kell az emberekhez hajolni, a szegényekhez, a nyomorultakhoz is. Ebben a faluban nagyon sok a mélyszegénységben élő és templomba soha nem járó ember, s bár idősödik a falu, mégis vannak fiatalok itt is – mondta.

Nem is olyan rég egy esküvő alkalmával fiatalokkal találkozott; miután összeadta a párt, elkezdtek járni az istentiszteletre, s viszik a gyermekeiket magukkal.

Látva az ő példájukat, mások is elindultak ezen az úton. A missziói lelkipásztor nemrégiben felhívással élt a gyülekezet felé: mivel a pandémia miatt tavaly a konfirmáció elmaradt, idén meghirdette annak lehetőségét. Öt család jelentkezett, így múlt vasárnap kilenc gyereket keresztelt meg, négyen pedig konfirmáltak.

– A múlt vasárnapra 50-60 ember gyűlt össze a templomban, ez nagyon ritka. Az elmúlt négy évben nem két-három ember jár istentiszteletre – régen így volt –, az átlaglélekszám vasárnaponként 15 fő. Ami tőlem telhető, mindent elkövetek, hogy ez a létszám gyarapodjon – hangsúlyozta.

Nyitva mindenki előtt

Törekvéseit a helyiek is észreveszik, sőt, van olyan, aki köszönetét fejezte ki áldozatos munkájáért. – Bízom benne, hogy nem mindig negatívan beszélnek majd Mezősasról. Mindig lesajnáló kifejezésekkel éltek ezzel a gyülekezettel kapcsolatban. Igaz, hogy nem vagyunk sokan, de azon vagyunk, hogy életben maradjunk, hogy Isten dicsőségére legyen minden szolgálatunk, megmozdulásunk, és hogy lássák az emberek: igenis él a gyülekezet, nyitva áll a templomajtó mindenki előtt – szögezte le.

KD