Egy otthon is tartható növény, amely akár egereket is képes csapdába ejteni

A kancsókát (Nepenthes) – más néven trópusi kancsónövényt – a először a 17. században fedezték fel, és azóta is az egyik legizgalmasabb jelenség világunk flórájában. Káprázatos színei és díszes csapdái miatt a húsevő növények büszkeségének is nevezhetnénk. Jelenleg 170 alfaja ismert, de ez a szám évről évre növekszik. A kancsókák természetes környezetükben Kínában, az indonéz szigetvilág jelentős részén, Ausztráliában, sőt Madagaszkár keleti partjain is fellelhetők, de különleges jellegük miatt szobanövényként is egyre inkább elterjedtek Európában.

Élőhelyén a tápanyagban szegény talaj jellemző, így a kancsókáknak más úton, húsevő életmóddal kell pótolniuk a hiányt. A növény csöves leveleinek módosult végei kancsó (vagy korsó) alakúak, melyek kívül díszesek, belső falaik pedig annyira simák, hogy nincs olyan rovar, ami meg tudna kapaszkodni rajtuk, így pillanatok alatt becsúsznak a csapdákba, melyek aljában különleges enzimeket tartalmazó, kábító illatú folyadék található. Ennek kettős szerepe van: bevonzza a táplálékot, illetve le is bontja azt. Bár a kancsókák jellemzően rovarokkal táplálkoznak, a Borneón őshonos Nepenthes rajah elnevezésű alfaj például olyan hatalmasra megnő, hogy egereket is képes „felfalni”.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=15&v=NJCaG4tOaAU&feature=emb_logo

A növény megfizethető áron már számos magyarországi kertészetben fellelhető. Otthoni körülmények közötti tartása elsőre munkaigényesnek tűnhet, valójában mégsem annyira körülményes. Virágfölddel ne is próbálkozzunk, a gyér, tőzeges talajt kedveli!

Az öntözése felülről történjen, emellett figyeljünk rá, hogy a közeg állandóan nedves maradjon, azonban a szintén népszerű Vénusz légycsapójával ellentétben tilos eláztatni, a kancsóka nem mocsári növény!

Életmódjából eredően a párás helyeken érzi magát a legjobban, így akár terráriumban is tartható, sőt ajánlott. Ha erre nincs lehetőség, helyezzünk el a közelében egy tartót vagy tálcát, esetleg egy poharat tele vízzel. A kancsóka jól megél világos helyeken, de nem ragaszkodik hozzájuk. Óvjuk a közvetlen napfénytől, annak semmiképp ne tegyük ki! Hosszú ideig megmarad „áldozatok” nélkül, ha viszont az utunkba kerül egy légy, darázs, illetve egyéb hasonló méretű rovar, nyugodt szívvel felkínálhatjuk számára. Az interneten is keringő hiedelemmel ellentétben a kancsókát tilos bármilyen mesterséges táplálékkal – sonkával, sajttal – etetni, könnyedén előfordulhat, hogy az ilyen termékekben lévő vegyszerek fertőzést okoznak, rosszabb esetben pusztuláshoz vezetnek. Ha nincs lehetőségünk rovarokkal táplálni, néhány havonta érdemes lombtrágyázni, esetleg orchideáknak szánt tápoldattal kezelni.

Birtók Benjámin