Egy szégyenfolttal kevesebb

A környék lakóinak régi vágya teljesült azzal, hogy a Miklós utca és a Szív utca sarkán lévő telkekről végre eltűntek a lepusztult épületek, és a helyiek úgy tudják, ott a tervek szerint társasház épül majd.

Elhagyatott rész volt

Jó ideje lehetett már sejteni, hogy valami készül a területen, amelyet az építkezésekkor szokásos kerítéssel vettek körül, ugyanakkor sokáig nem történt semmi érdemleges változás az ingatlanon. Ottjártunkkor a lakók is arra panaszkodtak, hogy az egyre elhanyagoltabb épületegyüttes nemcsak az utcaképet rontja, hanem az áldatlan állapot már a helyiek mindennapi közérzetét is „kikezdte”.

Egyre több lett a szemét, a mindenféle, sokszor azonosíthatatlan hulladék, és idővel „gyanús idegenek” is mind gyakrabban tűntek fel a romos házaknál, amit aggodalommal figyeltek a környéken élők. A házak homlokzata valóban arról árulkodik, hogy régóta nem volt már gazdája egyik épületnek sem. Visszafordíthatatlannak tűnő sorsukat betört ablakok, mindenhol málló vakolat, itt-ott pedig a falakból már hiányzó téglák jelezték. Egészen addig, amíg néhány hete aztán elkezdődött a tereprendezés, a házakat elbontották, a törmeléket elszállították, így igazából már semmi akadálya, hogy valóban elinduljon az építkezés.

Ideje volt

A helyiek úgy tudják, hogy egy 30-35 lakásos társasház épül majd, de hogy pontosan mikor kezdődhet a kivitelezés, arról nincs információjuk. Az építési területen egyébként jelenleg semmi nem jelzi, hogy milyen jellegű beruházás várható, és azzal kapcsolatban sem található támpont, hogy ha igazak is a társasház építésére vonatkozó hírek, akkor vajon melyik cég lehet a beruházó.

Az egyik Szív utcai lakó megjegyezte: ha már megmenteni senki sem akarta a régi házakat, akkor éppen ideje volt, hogy lebontsák őket. – Végignéztük, ahogy lepusztul az egész terület – mondta. – Igazán lehangoló látvány volt, ahogy az egykori szép házak évről évre egyre rosszabb állapotba kerültek, míg a végén az egész már egy patkányfészekre hasonlított.

A férfi elmondta azt is, hogy nagyon régóta a Szív utcában él, és még emlékszik arra az időre, amikor jó húsz évvel ezelőtt a sarki épületben népszerű fűszerbolt működött, a mellette lévő telken pedig egy családi ház állt szépen rendben tartott udvarral. Azt már csak halkan teszi hozzá: nincs meggyőződve arról, hogy helyes-e az az évtizedek óta megfigyelhető trend, miszerint a város régi épületeit sok esetben inkább elbontják, mintsem felújítanák, olyankor is, amikor még megmenthető lenne az utókornak egy-egy valóban jellegzetes cívisház.

Takács Tibor