Gács András-díjjal ismerték el a debreceni matematikus oktatói és tehetséggondozói munkáját

Az elismerést olyan fiatal, egyetemi matematikus oktatók nyerhetik el, akik tudományos teljesítményük mellett kiemelkedő oktatói tevékenységükkel motiválják a hallgatókat. A díj kapcsán Nyul Gáborral beszélgettünk, aki kedvünkért fel­idézte, mikor alakult ki benne a matematika iránti elköteleződés.

– Már az általános iskolától kezdve érdeklődtem a matematika iránt, ebben nagy szerepe volt az általános és középiskolai szaktanáraimnak is, majd a Debreceni Egyetemen végeztem matematikus szakon 2003-ban. 2007-ben szereztem kitüntetéses doktori fokozatot, azóta itt dolgozom. Eleinte algebrai számelmélettel, diofantoszi egyenletekkel foglalkoztam, az utóbbi időkben pedig elsősorban kombinatorikai témákat kutatok – tudatta. Mint mondta, a kombinatorikának a debreceni Matematikai Intézetben nem nagyon voltak hagyományai, az ő érdeklődése azonban ezen szakterület felé fordult. – A kombinatorika Magyarországon hagyományosan erős terület, nálunk viszont a matematika más ágai dominálnak. Miután ledoktoráltam, a kombinatorikai tárgyak oktatási feladatai találtak meg – idézte fel.

Kombinatorika és gráfelmélet

Tantervet dolgozott ki, s egyre inkább beleásta magát ebbe a sokak számára bonyolultnak tűnő területbe. Míg korábban egy félév volt kötelező ebből a tantárgyból, ma már az alkalmazott matematikus képzésen Nyul Gábor több féléven keresztül tanít kombinatorikát és gráf­elméletet, mindegyik tárgy tanmenetét ő alakította ki. – Nagyon sokan kombinatorikával szembeni előítéletekkel érkeznek az egyetemre, ennek az az oka, hogy egyrészt nem mindenhol tanítják megfelelően, másfelől ha valaki sajnálatosan azt szokta meg, hogy a matematika abból áll, hogy képletekbe helyettesítünk be, akkor ezen a tantárgyon megilletődik. A kombinatorikában elkerülhetetlen, hogy gondolkozni kelljen, emiatt nem mindenki kedveli, viszont aki átlátja, érti és megérzi a szépségét, az kifejezetten szereti – vallja.

Megéri a munka

A Gács András-díj az oktatási tevékenységet ismeri el. Nyul Gábor úgy véli, az egyetemen nemcsak kutatóként, hanem oktatóként vannak jelen. – Jó érzés, amikor tudást adhatok át, mikor meg tudom mutatni valakinek, milyen szépségei vannak a matematikának. A legtöbb díj csak a tudományos eredményekre koncentrál, a Gács András-díjat pedig úgy alapították, hogy a tudományos teljesítmény mellett hangsúlyos szerepet kapjanak az egyetemi matematikaoktatásban végzett tevékenységek, témavezetői, mentorálási feladatok is. Ez egy jó visszajelzés, hogy ebbe a sokszor nem feltétlenül kellőképpen elismert munkába is megéri komoly energiákat fektetni – mondta. S bár a matematika sokak számára mumus, Nyul Gábor elmondta, ő milyen szépségeket lát benne. – Miért szép a matematika? – Erdős Pál gondolatát kölcsönözve ez olyan, mint megkérdezni valakitől, hogy miért szép Beethoven IX. szimfóniája. Ha az ember magától nem érez rá, akkor nehezen is tudja elmagyarázni. Lehet egy matematikai eredmény olyan meghökkentő, letisztult, vagy egy feladat megoldásában lehet olyan elegáns ötlet, ami a szépségét adja. Én kifejezetten szépnek tartom az oktatásban és kutatásban egyaránt, amikor a matematika távoli területei érnek össze. A kombinatorika nagyon jó példa erre, a matematikának számos területével elég szoros kapcsolata van – osztotta meg. Ezt a szépséget igyekszik átadni hallgatóinak is, valamint rendszeresen szerepet vállal az egyetemi tehetséggondozás mellett középiskolások számára rendezett tudománynépszerűsítő rendezvényeken is.

Kiss Dóra