Ötven éve szűnt meg a debreceni 6-os villamos

Sokan gondolnak ma is nosztalgiával a debreceni 6-os villamosokra, melyek anno a fénykorukban a belvárostól a Göcsig, illetve a Köztemetőig szállították az utasok tömegeit.

A Csapó utcai villamosnak is nevezett vonal történetét Gara Kálmán, a DKV Közlekedéstörténeti Emlékszoba vezetője elevenítette föl a Naplónak. Mint felidézte, a debreceni villamos közúti vasútra vonatkozó,1910. november 11-én kibocsájtott engedélyokirat tartalmazta, hogy a Debreceni Helyi Vasút köteles a meglévő gőz- és lóvasút pályái mellett a Csapó utcán a tüzérlaktanyáig (mai Campus) villamosvonalat kiépíteni. Az elkészült viszonylat két váltóhely megépítésével készült, mely 1938-ra ötre növekedett, és a vágányhossz elérte a 4,7 kilométert.

Emelt járatszámok

A szakember érdeklődésünkre arra is kitért, hogy mivel a szerződés azt a kitételt is tartalmazta, hogy a szolgáltató köteles az Aranybika Szállodáig 5 percenként villamost közlekedtetni, ezt úgy oldották meg, hogy minden második jármű a 6-os vonalához közlekedett. Ezt a rendszert 1923-ban módosították úgy, hogy a villamosvonal az Aranybika Szállótól közlekedett. Az építés kezdetekor még a Vár utcáig a baloldalon volt, majd áthelyezték a síneket a jobb oldalra, mivel a kereszteződésben sajnos sok baleset történt.

A városi Köztemető 1932 júliusi megnyitása szükségessé tette a vonal továbbvezetését a lakosság gyors és biztonságos temetőbe járása érdekében. Így 1934. június 2-ra a Debrecen Hét rendezvényeinek lebonyolítása kezdetén, annak szerves részeként megtörtént a meghosszabbított vonal átadása a Kassa úton (ma Kassai úton) lévő Köztemető bejáratáig. 1938-ban további jogos lakossági igényt kielégítve vezették a jelenlegi főkapuig a vágányt.

A laktanyától kezdetben csak a temető nyitvatartási idejében közlekedtek járművek.

Hármas szerelvényekkel

A Magyar Gördülő Csapágygyár új telepének építése 1952-ben kezdődött, amely magában hordozta az utazni vágyók számának jelentős emelkedését. Ez arra késztette a már Debreceni Közlekedési Vállalatként működő céget, hogy 1966-ban megszüntesse a 6A viszonylatszámmal közlekedő járatait, és emelje a teljes vonalon közlekedő járművek számát.

Gara Kálmán rámutatott:

míg a villamosítás kezdetekor csak a hagyományos motorkocsik közlekedtek, később az ikerkocsis, ezt követően hármas szerelvények váltották fel azokat.

Az egyre növekvő utazási igény kielégítését szolgálták azok az intézkedések, melyek révén a vállalat ide kifejlesztett, négy darab FVV 1200 típusú járművet gyártott le 1969 és 1970 között.

Kétvágányú is lehetett volna

A szakember vélekedése szerint ezek az intézkedések csak tűzoltó jellegűek voltak, hiszen a vonal adottsága (az egyvágányú kitérős rendszer) már nem tudta kezelni a megnövekedett utasszám elszállításából adódó feladatot. Többször különböző fórumokon felvetődött a vonal átépítése kétvágányúra, de már ott lebegett az 1968-ban elfogadott új közlekedéspolitikai koncepció egyik célkitűzése is: az ilyen vonalak megszüntetésének lehetősége.

Ez végül 1971. május 31-én meg is történt, amikor Varga Mihály kocsivezető vezetésével utoljára közlekedett a 26. számú motorkocsi utasforgalomban.

A kocsi kiválasztása véletlen volt. Nem mellesleg azonban ez a jármű fogadta, és átalakítva, feldíszítve szállította Horthy Miklós kormányzót is 1927. június 3-án az Aranybikáig, amikor az egyetem alapkőletételére érkezett a cívisvárosba.

VA