A Szentjóbi fiúk külföldön estek el, a holttesteket az édesanyjuk hozatta haza

Az Albertirsán élő, nyugdíjas mérnöknek a nagybátyjai voltak az elhunytak, s a szomorú históriájukat a Naplóval is megosztotta.

Hivatásosnak készült

Szentjóbi Szabó Lóránt Elemér 1884. június 3-án született Rátonban, Szilágy megyében, a mai Romániában. (A születési anyakönyvben Lórándként szerepel, de a családban, az iratokban, a sírkövén stb. Lóránt keresztnevet tüntettek fel. A továbbiakban így nevezzük e cikkben.) Mint megtudtuk, az elemi tanulmányait Belényesben kezdte, és a polgári iskola hat osztályának elvégzése után a nagyváradi honvéd hadapródiskolában tanult, melyet 1905-ben sikeresen befejezett. Az iskolából a debreceni 3. gyalogezredhez osztották be. Hivatásos katonának készült. Az I. világháború kitörésekor a dési 32. honvéd gyalogezred kötelékében került a frontra, mint hadnagy.

Többször is megsebesült

Szakaszvezetőként több esetben kockára tette az életét. A galíciai fronton többször is megsebesült. 1915. szeptember 9-én Miszkownál szenvedett sebesüléséből felgyógyulva folytatta a szakasza vezetését. 1915. szeptember 13-án Dzwiniacznál halálos lövést kapott. Katonai tiszteletadással, a Zaleszczyki Öreg temetőben temették el a katonatársai és az egység vezetői. Századosként, nős emberként halt hősi halált. Élt 31 évet.

Szentjóbi Szabó Andor Elek 1891. április 5-én, Belényesben született, a mai Romániában. Debrecenbe költözését követően az Evangélikus Református Főgimnázium I–VIII. osztályának elvégzése és az érettségi után 1911-ben, Pozsonyban irodadíjnoki alkalmazásban elkezdte a kataszteri mérnökhallgatói tanulmányait a 6. számú felmérési felügyeletnél. 1914-ben, a tanulmányának megszakítása nélkül, önként jelentkezett a Debrecen 39. gyalogezredhez katonának, és cadetként vonult be. A galíciai harctérre vezényelték. 1914. október 28-án az északi harctéren, Złoczownál az aznapi harmadik rohamban golyó sebesítette meg súlyosan.

A harctérről katonavonattal vitték a sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórházba. Egy hónapi, küzdelmes élethalálharc után az édesanyja karjai között halt meg 1914. november 27-én. Élt 23 évet. Holttestét a kórház halottas kamrájában ravatalozták fel. Innen a városi köztemetőbe, a hősi halottak részére elkülönített Hősök Temetőjébe szállították (az V. számú parcellába), ott temették el.

1917-es térképen

A sírhely a parcella jobb oldalán, a 12. sorban a 6. számú volt, 225. sírkőszámmal. A búcsúztatót a református egyházközség lelkipásztora, Szombati-Szabó István, későbbi tábori lelkész tartotta 1914. november 29-én, előbb a halottas kamrában, majd a temetőben is.

Beszélgetőtársunk felelevenítette továbbá, hogy Andor nevű nagybátyját már csaknem egy éve eltemették, amikor a család Lóránt 1915. szeptember 15-i haláláról is értesítést kapott. Édesanyjuk ezek után elhatározta: hazaszállíttatja a holttesteket, hogy magyar földben nyugodjanak. A belügyminiszter körrendeletei alapján elindította az exhumálási és halottszállítási kérelmet. Szentjóby Szabó Andor elbeszélése szerint a temetést megbízás alapján a Gebauer Kálmán és társa Temetkezési Intézet végezte. A két sírhelyet a parcella szám nélküli Tiszti parcellájában jelölték ki. Lóránt a 24. számú, míg Andor az 53-as sírba került. A sírhelyek egymásmellettiségéről az 1917-ben rajzolt térkép ad bizonyítékot (megtalálható a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Bécsi Hadilevéltár térképén is). Lóránt felesége síremléket állíttatott, mely ma is létezik. A Tiszti parcella a temető bejáratától jobbra-balra eső terület, amit a Mauzóleum hátsó traktusa határol.

Együtt temették el őket

Andor esetében exhumálás és halottszállítás volt szükséges, Lórántnak országhatár- és harctérihatár-átlépési engedély is kellett, hogy a galíciai fronthoz tartozó Zaleszczyki Öreg Temetőben az exhumálásán jelen legyen. Megtudtuk azt is, hogy Debrecen rendőrfőkapitánya a 321/1915-ös igazoló jegy kiállításával engedélyezte az utazást „Külön katonai engedély feltétele melletti” érvényességgel.

Az állomásparancsnok értesítette a hozzátartozókat a holttesteket szállító katonavonat érkezéséről. Szentjóby Szabó Andor leírása szerint a két holttest ugyanazzal a vonattal érkezett meg Debrecen vasútállomására 1915. november 10-én. A közös halotti értesítőben a család közölte, hogy a hősi halottakat 1915. november 11-én 14 órakor helyezik örök nyugalomra a Hősök Temetőjében.

Itthon is exhumálni kellett a földi maradványaikat

Szentjóby Szabó Andor azt is felidézte, hogy 1932. június 22-ig a két nagybátyja békében, nyugalomban pihentek a sírjaikban. 1932-ben ünnepélyesen átadták a Mauzóleumot, majd elkészült az emlékműhöz vezető út is. Ez utóbbi a temető rendezésével függött össze. Vitéz Sipos Károly vezérkari ezredes állomásparancsnok 18 hősi halott holttestének exhumálását, áttemetését tartotta szükségesnek. Az 1932. április 29-én kelt igényéhez Debrecen polgármestere 1932. május 7-én hozzájárult. Az engedély birtokában a megbízott Fehértói Dániel Temetkezési Vállalat végezte az exhumálásokat, áttemetéseket. 1932. június 22-re végeztek, úgy, hogy az érintett síremlékeket is át kellett telepíteniük.

Kegyeleti kutatócsoport

– Szerettem volna megtudni, hogy ezután az áttemetettek nyugvóhelyeinél a korábbi Tiszti parcella elnevezés megmaradt-e, vagy új parcella-, sor- és sírszámot állapítottak meg – avatott be a nyomozásba Szentjóby Szabó Andor.

– Hosszas kutatás és levelezés folytán kiderült, hogy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság nyilvántartásában azok az adatok szerepelnek, amelyeket az 1915. november 11-i temetés után jegyeztek be, tehát a Tiszti parcella 24. és 53. sírhelyek. Eszerint az 1932. június 22-i nyilvántartásban semmi nem változott. Szentjóby Szabó Andor felvette a kapcsolatot a debreceni „Elfeledett emlékezet” Háborús Kegyeleti Kutatócsoporttal és a vezetőjével. Kiderült, hogy az áttemetés után ennek a területnek nem határozták meg a parcellaszámát, nem nevezték meg a sorszámot és a sírhelyszámokat sem. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó Osztályától megtudta: nyilvántartásukban a Tiszti parcella 24. és 53. számú sírhelyeket találták meg nyugvóhelyként.

Szabadságharcosok mellett

A hiányosságra felhívta a figyelmét a kegyeleti kutatócsoport vezetőjének is, aki javaslatot kért tőle a hiányzó adatok pótlására. A kutatócsoport vezetőjétől 2020. december 11-én kapott kedvező, elfogadó választ. Eszerint az Erda által üzemeltetett honlapon a vonatkozó terület jelzését a következő módon tüntetik fel: IX/A parcella, 1. sor (Tisztek sora), 1. sírhely: 1848/49 hősi halottak sírja (a tömegsír kifejezést nem tüntetjük fel) 2. sírhely: Ébner Lajos ezredes sírhelye. A 3. sírhely: Szentjóbi Szabó Lóránt Elemér százados sírhelye. 4. sírhely: Szentjóbi Szabó Andor Elek cadet sírhelye. Végül az 5. sírhely: Szél Kálmán Ferenc hadnagy sírhelye. – Az 1932 óta fennállt hiányosságok végre megszűntek, és elhárultak a kutatás eredményeként – nyugtázta Szentjóby Szabó Andor, aki így zárta a gondolatait:

„Örök dicsőség és békesség az életüket áldozott hős katonáknak!”

VA