Édes ének

Óvodás koromban, majd kisiskolásként rengeteg időt töltöttem a kertben a nagymamámmal. Sokat tanultam tőle a természet szeretetéről és az élőlények fontosságáról. Gyerekfejjel még nem érti az ember, mi az ökoszisztéma és hogyan működik, mégis minden olyan egyértelmű volt, és zokszó nélkül elfogadtam, hogy a kedvenc katicabogaram, ami segít a diófát megtisztítani a levéltetvektől, talán egy énekesmadár vacsorája lesz. Különösen szerettem a nedves földből kiforgatni a burgonyát, és ha előkerült egy-egy giliszta, tudtam: a feketerigók örülni fognak nekik. Falusi gyermekként mindig jó volt napos időben az édes madárcsicsergésre ébredni, és az ablakom alatti madárcseresznyefára is mindig akasztottunk szalonnabőrt a cinegéknek. Pár éve észrevettem, a kert és a fák ugyanolyan zöldek a melegebb évszakokban, de már jóval kevesebb a madárének, ősszel pedig egyre csak ritkulnak a csőrnyomok a fára aggatott szalonnabőrben is.

Kapcsolódó cikk:

https://haon.hu/kozelet/helyi-kozelet/hianyoznak-kertjeinkbol-erdeinkbol-a-hasznos-enekesmadarak-5113657/