Nemzeti gyásznap: emléktáblát avattak Püspökladányban

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő nemzeti gyásznap alkalmából Juhász Sándor és Kerekes Imre sorkatona, valamint Egri Albert egyetemista nevét megjelölő emléktáblát avatott a város, a civil szervezetek és a tábla állítását kezdeményező Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (POFOSZ) Hajdú-Bihar Megyei Szervezete a Kálvin téri Általános Iskolában csütörtökön.

A Himnusz elhangzása után Kovács Dorina Hanna Buda Ferenc Rend című versét szavalta el, majd Lánczy Lajos, a POFOSZ megyei vezetője, Tóth Lajos polgármester és Török Attila, a Kálvin téri Általános Iskola igazgatója leleplezte az emléktáblát.

Szabadságszerető nép

„A legnagyobb áldozatot hozták, az életüket veszítették a hazájukért. Addig él egy nemzet a hazában, ameddig vannak olyanok, akik a legdrágábbat, az életüket is készek feláldozni érte”

– e szavak kíséretében áldotta meg az emléktáblát Pella Pál református lelkész. Kiss Zsolt Attila római katolikus plébános úgy fogalmazott, hogy az '56-os eseményeket hatalmas tragédiát hordoznak. – Szükségünk van, hogy újra és újra emlékeztessük magunkat a gyászainkra, de emlékezzünk arra, hogy ebből a gyászból életre tudtunk kelni – mondta, majd megszentelte az emléktáblát.

– A Kálvin téri Általános Iskola tanulói büszkék lehetnek arra, hogy a fönt nevezettek ebben az intézményben végezték tanulmányaikat, büszkék lehetnek az 1956-os hősökre, akik így az emléktábla elhelyezésével halhatatlanok lehettek. Zárjátok szívetekbe a három nevet, mivel ti vagytok az 1956-os forradalom és szabadságharc szellemiségének ápolói, eszmeiségnek továbbvivői, a lángjának őrzői – fogalmazott ünnepi beszédében Lánczy Lajos.

– Emberemlékezet óta mindig a halottak tisztelete a jelen és a jövő alapja – mondta Tóth Lajos. – Ez a tisztelet arra kényszeríti az élőket, hogy az örökül hagyók által jóváhagyott célokat kövessék. Mi, késői magyarok tudjuk, mert megtanított bennünket a történelem arra, hogy mit jelent ennek az örökségnek az önkényes kezelése. Tudjuk, hová vezet az előttünk járók által jóváhagyott célok feladása. Több mint három évtized kellett ahhoz, hogy az 1956-ban vérrel és verítékkel kivívott szabadságot 1990-ben visszaszerezze a magyar nép. Végre megszabadultunk a tékozlók bűnétől, az árulásokkal behívott szovjet csapatoktól, az idegen megszállástól. A magyarság mindig szabadságszerető volt. Az idegen befolyás és megszállás ellen mindig fellépett. Megtörhetetlen az a nép, mely emlékeit nem feledi. Az emlékezés kötelesség, egyben az utódok felelőssége.

KZS