A száraz november a szalonivóknak szól, nem az alkoholbetegeknek

Ma Magyarországon hozzávetőlegesen 800 ezer alkoholista él, mintegy 20 ezer kábítószerfüggő, azt pedig számok nélkül is tudjuk, hogy szinte mindannyiunknak van valamilyen függősége. Zacher Gábor toxikológus a függőségek és a koronavírus-járvány összefüggéseiről tartott előadást Püspökladányban, a Zene a Fiatalokért Egyesület és a Püspökladányi Fiatalokért Mozgalom meghívására, a Tedd Jobbá projekt részeként. Az előadás után a Naplónak adott interjújában a száraz november kapcsán az alkoholizmusról beszélt, de szóba került a hazai droghelyzet, valamint az is, hogyan került a „kirakatba” évekkel ezelőtt.

Hogyan kapcsolódik össze a járvány és a függőség témaköre?

Nagyon egyszerűen. A járvány stresszhelyzetet okoz az emberekben, s ha tartósan fennáll a stresszhelyzet, az szorongást vált ki. A szorongásoldásra nagyon sokféle lehetősége van, például a szorongó dohányzó ember többet fog dohányozni, de ott vannak például gyógyszerek.

„Az alprazolám hatóanyagú gyógyszerek – többek között Frontin, Xanax – Magyarországon igen népszerűek, ezek fogyasztása 10 százalékkal megemelkedett az első fél évben, míg a hangulatjavító, antidepresszáns gyógyszerek vásárlása 4 százalékkal emelkedett.”

Egyfajta pótszerként jelen van még az alkohol is, mindezek mellett pedig itt van az online világ, amiben elmerülhetünk. Utóbbi persze konkrétan a fizikai egészségünknek nem nagyon fog gondot okozni, de összességben nagyon időrabló dolog, ott vannak például a sorozatok, amelyek hihetetlenül jól vannak megcsinálva. Ezek a pótszerek nagyon intenzíven jelen vannak az életünkben, főleg itt a járványidőszakban, a bezártságban valamilyen kompenzáció kell az embernek, ez jó apropót teremt a gyógyszer- és az alkoholfüggőségre, de ott van a „kínunkban eszünk” jelenség is.

Kit nevezünk ma már gyógyszerfüggőnek? Mikortól számít valaki függőnek?

Ha megmondjuk, ki a függő, akkor az bármely területre igaz. Függőség az, amikor valami az életünknek már úgy a részét képezi, hogy észre sem vesszük. Magyarán szólva teljesen természetes az, hogy jaj, de ideges vagyok, gyorsan bekapok két tablettát. Ő valószínűleg függő, mert nem feltétlenül orvosi javaslatra szedi, nem tartja be a gyógyszerszedési szabályokat, de ugyanez vonatkozik az alkoholra is. Egy átlagos, A/4-es magyar állampolgár becsületesen dolgozik, semmi gond nincsen vele, hazafelé menet betér egy nagyáruházba, vesz három doboz sört. Este megissza a három sört, nem lesz tőle baja, maximum többet jár mosdóba. Ettől a mennyiségtől nem fog berúgni, nem lesz botrány, nem veri szét a lakást. Ő alkoholista? Igen, mert az élete részét képezi ez, ő ettől a három sörtől el tud élni jó sokáig, jó esélye van arra, hogy a mája nem fog szétmenni, mégis alkoholistának számít. És persze az is, aki naponta megissza a fél liter vodkát és az öt sört hozzá, az ő túlélési esélyei azonban jelentősen rosszabbak.

Azzal az alkoholistával is ugyanúgy foglalkozni kell, aki naponta három sört iszik meg?

Igen, csak a naponta három sört ivónak nincs szüksége addiktológiai osztályra vagy pszichés segítségre, mert ő nyugodtan azt tudja mondani, hogy csinálok egy száraz novembert, és nem iszom. A száraz november nem az alkoholbetegeknek szól, hanem a szalonivónak, aki amúgy iszogat, de semmilyen durvát nem fogyaszt. Vajon eszébe jut-e az, mondjuk, november 16-án, hogy ebben a hónapban még nem is ittam?

„Az alkoholista, aki tényleg naponta nagyobb mennyiségű alkoholt iszik – nem csak három sört –, az biztos, hogy elsején délelőtt már delirál, délután kórházba kerül, és lehet, hogy három nap múlva belehal.”

A száraz november nem nekik való. Kérdés az, mennyire mer az illető belenézni a tükörbe, mennyire meri felismerni, hogy ez nem jó. Az alkoholistánál az otthoni bizalomvesztés nagyon domináns, a „hidd el, szívem, ez volt az utolsó!” és társai kijelentések két-három napig tartanak, és ha elfogy a szociális háló körülötte, onnan a visszaút borzasztó nehéz.

Az alkoholproblémákkal küzdőknek hol a helye az egészségügyben? Mikor kerülnek be az ellátórendszerbe?

Részben akkor, amikor ittasan felborul, elborul, balesetet szenved, részben, amikor nincs pénze, és elkezd delirálni, megvonási tünetei lesznek, de van olyan is, aki önszántából jön. Ezekkel pontosan az a baj, hogy megjelenik a sürgősségi osztályon este 10-kor, és azt mondja: le szeretnék szokni az alkoholról. Ő azt várja, hogy egyből felvesszük pszichiátriára, addiktológiára. Nem, én ilyenkor azt szoktam mondani a betegnek: rendben van, jöjjön vissza tíz nap múlva reggel. Néz rám, hogy addig mit csináljon? Ő most akar leszokni. Azt szoktam ilyen esetben mondani: igyon, mert ha nem iszik, nagyon rosszul lesz. Ne igya meg a fél litert, csak kevesebbet, azzal karban tudja magát tartani. Ezen csodálkozik, ilyenkor mindig egy kicsit türelmetlenné válnak az emberek. Azért nem szoktam ilyenkor felvenni őket, mert ha ő visszajön tíz nap múlva, akkor volt motivációja.

A Magyarországon élő 800 ezer alkoholistából mennyien vállalják fel a függőséget s érzik azt, hogy le akarnak szokni?

Leszokni nem sokan akarnak, évente talán 40 ezren vannak, a többi talán magában bevallja, hogy alkoholista, nyilvánosság előtt persze nem. Az emberek azt gondolják alkoholistának, aki megissza a fél üveg vodkáját és mellé a hat üveg Kőbányai Világost egy lendülettel. Ő tagadhatatlanul az, de aki három sört iszik naponta, az nem. Holott az utóbbi is ugyanolyan alkoholista.

A sürgősségi ellátásba az alkohol vagy valamilyen kábítószer fogyasztása miatt kerülnek be leginkább emberek?

Sokkal többen vannak azok, akik alkohol miatt kerülnek be. 20 ezer kábítószerfüggő van Magyarországon, persze ettől még bepottyannak a sürgősségire a drogtúladagoltak, de ugye ez megint érdekes dolog, mert ez a szélsőség. Az alkohollal kapcsolatos egészségügyi problémák sürgősségi ellátásban való megjelenése sokkal gyakoribb, mint a kábítószer. Nemcsak a balesetek miatt, hanem a krónikus problémák következtében. Az alkohol okozta gyomorfekélyek, a nyelőcsővisszérből származó vérzések, a májelégtelenségek jelentősen megterhelik az egészségügyi büdzsét. A legálisan fogyasztott alkohol után fizetett jövedéki adónak a háromszorosát költjük az alkoholbetegek egészségügyi és szociális ellátására.

„Bár a kábítószerfüggők száma elenyésző az alkoholproblémákkal küzdőkhöz képest, azonban ennél valószínűleg többen fogyasztanak valamilyen tudatmódosító szert.”

Az ellátórendszerben a függőkkel találkozunk; nem arról szól, hogy ott van egy húsz­éves gyerek, aki elmegy egy buliba, és elszív egy spanglit. Ő nem függő, ő alkalmi használó. A kapudrogelmélet már nagyon régóta megcáfolódott, ami arról szólt: először marihuána, majd tabletta, csík és végül intravénás. Vannak ilyenek, de a nagy számok nem erről szólnak. Az a gyerek valószínűleg meg fog maradni a füves cigarettánál, a kisebbségben élő gyerek a 150-200 forintért megvehető biofűnél, lehet, hogy egy-egy buliban tol egy ecstasyt, de ő nem fog nekiállni vénásan szúrni.

Ennek tükrében kellenek a drogprevenciós előadások, kampányok?

Alapvetően azért kellenek, mert napjaink droghelyzete nagyon másról szól, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt, amikor ott volt a marihuána, a hasis, a heroin, az amfetamin, az MDMA, időnként használtak LSD-t, rétegszolgáltatásként jelen volt a kokain. Nagyjából ennyi volt a profil, amiből lehetett választani. Ehhez képest ha ma azt mondják, hogy biofű, akkor 120-130-féle biofű létezik, 150-200 forintért.

„A hallucinogének száma hihetetlenül nő, öt év alatt több mint 400 új szer került ki a piacra. Nem tudom, mi van benne. ”

Itt van például a bika elnevezésű, amely miatt már most csaknem harmincan meghaltak. Kis adagban nagyon intenzív élettani hatásai vannak, akár 5 mikrogramm már halálos lehet. Nem beszélve arról, hogy egyre több kombinált szer jelenik meg a piacon, az árus sem mindig tudja, mi van benne. Magyarországon klasszikus kábítószer-előállító labor nincs, a vegyipari termék előállítása Kínában történik.

Ha valaki bekerül az ellátórendszerbe, ugyanaz az eljárás a kezelésre, mindegy, mit vesz be?

Alapvetően nem a szert kezeljük, hanem a tüneteit. Megnézzük, mennyi a pulzusa, a testhőmérséklete, működik-e a veséje, EKG-t csinálunk. Az akut ellátásban mindegy, milyen szert használt. Persze ilyenkor veszünk vér- és vizeletmintát, ami elmegy a laborba, lehet, hogy két nap múlva kiderül, milyen szert használt. Van egy kötelező adatszolgáltatás, amiben leírjuk, mit használt, milyen tünetei voltak. Az adatok elmennek az Európai Drogmonitorozási Központba, Lisszabonba, ahová mindenhonnan befutnak az adatok. Ha összegyűlik egy szerről, mondjuk, egy tízezres adathalmaz, akkor meg lehet jelentetni egy adott szerről egy néhány oldalas tanulmányt. De itt van egy hároméves lemaradás. Nem beszélve arról: mikor jövünk rá, hogy van egy új szer az országban? Teljesen véletlenül, mondjuk, a rendőrök megállítanak éjjel kettőkor egy autót, igazoltatják a sofőrt, a szonda negatív, de kipakoltatják a zsebét, mert valami nem stimmel. És ha találnak kábítószergyanús anyagot, csak akkor derül ki róla, hogy mi az, ha elküldik vegyészeti vizsgálatra. Lehet, az a szer már fél éve itt van, lehet, csak tegnap érkezett.

Évente hányan halnak meg Magyarországon egy adott függőség miatt?

Harmincezren alkoholizmusban és húszezren dohányzás miatt. Ez is egy érdekes pont, egy kicsit visszakanyarodva a járványra. Eddig csaknem háromezer ember halt meg a járványban, Magyarországon évente meghal 140 ezer ember, ennek a háromezer valamivel több mint két százaléka. Sokan azt mondják, ez nem lényeges halálozási arány, és igen, többen halnak meg szívinfarktusban, stroke-­ban naponta, mint egyelőre a Covid-fertőzésben, de pontosan azért kell komolyan venni ezeket a dolgokat, mert megelőzhetők. Ha van 90 ezer születés és 140 ezer haláleset egy évben, akkor szép lassan, de fogyunk. Kommunikáció kérdése, hogyan juttatjuk el ezeket az információkat az emberekhez, a sajtót jó irányba lehet használni, sok olyan dolgot el lehet mondani az embereknek, amire odafigyelnek. Ezért fontos, hogy az ember a szakmai hitelességét meg tudja tartani. Ezért nem mennék egy táncos vagy főzős műsorba, pedig ne gondolja azt, hogy nem hívnak.

Hogyan került szakmán belül ennyire kirakatba? Tudatos volt?

Egyáltalán nem. Amikor odakerültem a Péterfy Sándor Utcai Kórházba a toxikológiára, az mindig is egy misztifikált történet volt, öngyilkososztálynak tartották. De nem csak a lakótelep negyedik emeleti lakója lesz öngyilkos, maga ellen fordulhat a színész, a sportoló, a politikus is, ez érdekelte a sajtót. Sosem mondtunk neveket, kik delirálnak nálunk az osztályon, de lehetett beszélni az alkoholfogyasztásról, az ezzel kapcsolatos problémákról egy-egy eset apropóján. Innen indult, de sosem tanultam kommunikációt.

Kiss Dóra