Szíve, élete, munkája Nagykerekié

A kétdiplomás, több szakmával is rendelkező Ildikó korosztálya üdítő kivétele, aki nem menekül a halmozottan hátrányos helyzetű, országhatár menti faluból, hanem tehetségét, tudását az ott élők boldogulása, szórakozása, tanulása érdekében használja; és hosszú távon is Nagykerekiben képzeli el az életét. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy párkapcsolata miatt a nyolc kilométerre lévő Kismarjában lakik, ahonnan nap mint nap átjár.

Várkastélyból a hivatalba

A Debreceni Egyetem Állam és Jogtudományi Karán igazgatásszervező diplomát, majd amikor felvették az önkormányzathoz dolgozni, a nyíregyházi Móricz Zsigmond-könyvtárban segédkönyvtárosi végzettséget szerzett. Ez utóbbit azért, hogy el tudja látni a könyvtárosi feladatot. Munkakezdése óta folyamatosan tanul, ami – mint mondta – jó, mert szüksége van a pluszinformációkra és plusztapasztalatokra is. 2018-ban a Nyíregyházi Egyetem andragógia képzésén mesterdiplomát szerzett. Nemrégiben az esküvőszervezést tanulta ki, aztán kulturális szervezéshez kapott „jogosítványt”.

– Mindezt azért, hogy minél többoldalúan tudjam segíteni Nagykerekit. Több lehetőséget adva, jobban tudjam motiválni az embereket. Ez a tevékenység szakmai fejlődésem szempontjából fontos, és azért is, hogy a település is fejlődjön. Az itt élőknek szélesebb látószöge legyen, több mindent tapasztaljanak meg a világból – kezdte Nagykerekihez való kötődésével Dávid Ildikó Tünde, aki 2013. január 1-jén kezdte a munkát a Nagykereki Község Önkormányzatánál. Először kulturális szervezőként, könyvtárosként tevékenykedett a Bocskai Várkastélyban, majd 2017. augusztusa óta az önkormányzatnál van, mint szociális ügyintéző. Ezzel együtt továbbra is részt vesz a település kulturális életének szervezésében, aktívan benne van a közéletben. Mindeközben szakmailag folyamatosan fejlődött.

A falu javára fordítja

– A polgármesteri hivatalban is emberekkel foglalkozom, intézem a hivatalos ügyeiket. És amiben csak tudok, segítek nekik. Szeretném, ha tőlem maximális elégedettséggel távoznának, amiatt talán egy kicsit túlzásba is viszem a velük való törődést. Ha valamit kérnek tőlem, akkor több időt szánok rájuk. Az idő pedig véges. Senkit nem küldök el, mindig az ügyfél érdekét nézem, hogy a problémája mihamarabb megoldódjon. Ugyanakkor próbálom felfedezni, ki miben lehet tehetséges, és abba az irányba fordítani ténykedését. Például, ha valakinek jó a kézügyessége, akkor bevonom a díszletek, dekorációk készítésébe. Vagy aki jobban tudott beszélni, szerepet kap a rendezvényeken vagy a falunap szervezésében. Arra figyelek, hogy ki miben jó, és hajlandósága is van rá, azt felhasználjam a közösség érdekében. A fiatalokat a tanulásra ösztönzöm, az időseket pedig arra, hogy vegyenek részt a számukra szervezett eseményeken. És itt nem a pénzről vagy a munkáról van szó feltétlenül, hiszen az életünk olyan színes lehet, még egy ilyen kis faluban is, mint Nagykereki. Ismerek itt mindenkit, és ők is ismernek engem. És ez nekem fontos. Az idősebbeknek még mindig a „Dávid kislyány” vagyok. Ők látták, hogyan cseperedtem fel, miként váltam kislányból diplomás felnőtté. A falu mindenben segített, befogadott, megtartott ez a közösség. Most én adok vissza abból az emberségből, amit a faluban kaptam, és a tudásból, amit az iskoláimban szereztem. Mindezzel szeretném segíteni az itt élő embereket. Ebben gondolkodom hosszú távon is. Nem tagadom, lett volna máshol is lehetőségem, de szeretem Nagykerekit, az itt élő embereket, és örülök, ha tudok tenni, tudok jót tenni a nagykerekiekért. És mindezt tudják rólam, talán ezért is fogadnak el, vannak irányomba bizalommal,

ami végső soron mindenkinek jó.

Ha pihen, akkor is mozog

– Ha szabadidő, én akkor is sokszor dolgozom! – válaszolta kérdésünkre Dávid Ildikó Tünde. – Nagyon közösségi ember vagyok. A koronavírus-időszak nekem arra volt jó, hogy otthon tudtam kertészkedni egy kicsit, de hogy már szabadabb az élet, most is önkénteskedem. Tornázni is szoktam, nagyon szeretem a sportot, az kikapcsol, a mindennapi stresszt feloldja. Szeretek a barátokkal lenni, velük kirándulni, vonzanak a hegyek. Olvasni sajnos már nagyon kevés időm van. Barátok, kirándulás, család. Szervezünk kirándulást is a helybelieknek. Nemrégiben Lakiteleken voltunk színházi előadáson, de megnéztük a népfőiskolát is. A csigacsináló klub tagjaival ugyancsak színházban jártunk, ellátogattunk Szarvasra és Gyulára is. A dalkörrel falunapokra, kiállításmegnyitókra megyünk a környékbeli településekre. A pihenés is az, hogy mozgásban vagyok egy kicsit.

Kovács Zsolt