Régi autók szerelmese a debreceni zeneművész

Somogyi-Tóth Dániel. Igen, ő a debreceni Kodály Filharmónia igazgató-művészeti vezetője és a Csokonai Színház zeneigazgatója. 2006-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem orgona és karmester szakán. Csaknem egy évtizede Debrecen zenei életének első embere. Ám azt csak kevesen tudják róla, hogy civilben több sikeres vállalkozást működtet, és nagy hódolója a régi autóknak; azokból szép gyűjteménye van. Egy Citroën CX, egy W126-os és egy W123-as Mercedes, egy 1500-as Zsiguli, egy Volvo 740, egy ős A8-as Audi és legújabban egy korai Ford Sierra alkotja a kollekciót.

A régi járművek iránti vonzalma azonban a repüléstechnikában is tetten érhető. A családjához köthető nonprofit gazdasági társaság működteti és fejleszti az Aeropark Repülőmúzeumot a ferihegyi repülőtéren. Ott is vannak földi járművek, a fél évszázados Mercedes kerozinszállítótól a Malév Ikarus buszáig és a Zsiguli rámpás autókig. Mint mondja, egy fantasztikus csapat karbantartja és építi az ottani járműveket, így a múzeumi földi és a légi járművek iránt benne lévő kreatív energiát ott profi keretek között is tudja kamatoztatni. De maradjunk a saját autóinál.

Autószerelőnek, orgonaművésznek vagy karnagynak lehet titulálni önt?

Autószerelőnek nem. Sajnos nem értek hozzá, bár nem mondom, hogy nincs hozzá vénám. Kiváló szakemberek vannak körülöttem, bennük megbízom, de idő és tudás hiányában én nem tudok szerelni; az autók területén inkább gyűjtő vagyok.

Hogyan kezdődött a kapcsolata az autókkal? Családi indíttatás volt?

A családomban nem volt ilyen mánia. Bár azt tudom, hogy az egyik ükapám, egy neves fényképész, az egyik első ember volt Budapesten, akinek autója volt. De ezen túl a felmenőim között nincs ilyen szintű autóőrület. Gyermekkoromra visszaemlékezve, apám talán 1988-ban a Zsiguli után nagyot lépett az autótípusok tekintetében, Münchenből egyszer meglepetésszerűen egy Citroën CX-szel jött haza, amelynek esztétikája olyan hatással volt rám, hogy örökre rabja lettem a szép autók világának. És ezzel elkezdődött életemnek az a szakasza, amely röviden megfogalmazva úgy fest, hogy amilyen autóhoz közöm volt gyermekkoromban, azt a mostani, felnőtt világomba is belehoztam. Ilyen módon lett több autóm, de talán azt is mondhatom,

„nem nagyon tudok meglenni anélkül, hogy egy autó ne épülne vagy szépülne a környezetemben.”

Önnek mitől szép egy autó?

Alapvetően a vonalvezetése és az arányai miatt természetesen.

„Gyakorlatilag nekem egy szép autó képzőművészeti értékű alkotás, az én autóim pedig kezdenek a klasszikus és maradandó világba tartozni.”

A járműnek alapvetően a szépségét nézem, és valószínűleg van egy gyengém, mert a hosszú autók különösen lenyűgöznek. Nyilván a nagy tengelytáv, a lapos, alacsony vonalvezetés ad egy olyan eleganciát és dinamizmust, amit a zenében is megtalálok. Egyébként sem az emberek, sem a zene vonatkozásában nem szoktam azzal foglalkozni, hogy miért tetszik; hogy miért szép egy nő vagy éppen egy Mozart-mű? Ez az elemzési világ hozzám nem áll annyira közel. A zeneművészeten belül is vannak zenei kutatók, zenetudósok, akiknek az érzelmi érték helyett sokkal érdekesebb a művek tudományos megközelítése, analizálása. Számomra sokkal nagyobb jelentősége van a zene érzelmi vonalának, a megélésének. Valahol ugyanígy vagyok a járművekkel is. Lehet, hogy el tudnám kezdeni felsorolni, hogy a piros Mercedesen azt a hűtőmaszk melletti ívét a gépháztetőnek hogyan oldották meg, milyen arányokban van rács és fényszóró, de valahogy idáig nem terjed az én elemzésem. Sokkal inkább az előbb említett esztétikai összhatás, ami nekem fontos.

Beszélgetésünkkor már másodjára hozta szóba a zenét. Karmesterként olykor akár 200 fős együttest irányít. Van-e összefüggés az autó és a zene között? Például szépségben, dinamizmusban, alkotásban?

A kérdésben van a válasz. Igen, a szépségben, a dinamizmusban, az összhatásban. Tulajdonképpen ezek azok, amelyek az autót és a zenét összekötik. És egy olyan örök érvényű alkotással együtt létezni, mint például egy W126-os Mercedes, olyan felemelő minőség, hogy az ember a technikával eggyé válva azt is érezheti, hogy közelebb kerül ahhoz, amit nap mint nap a legnagyobb zeneművek tolmácsolása során el kell látnunk – be kell látni, hogy nem végezhetjük kevésbé jól a munkánkat, mint akik ezt az autót megtervezték.

Kanyarodjunk kicsit vissza a kezdetekhez. Mikor dőlt az el önben, hogy autókkal is fog foglalkozni, és mi kellett ahhoz, hogy ezt meg is tudja csinálni?

Az autók iránti szenvedélyem mellett az önállóság és a munka is mindig fontos szerepet töltött be az életemben, így alig lettem nagykorú, már megalapítottam a vállalkozásomat. Ennek köszönhetően gyakorlatilag a jogosítvány megszerzése előtt vehettem egy Citroën CX-et. A nagy ellenállást a szüleim részéről nehezen sikerült legyőznöm, de végül járhattam a saját utamat. Nem bántam meg. Az autóimat soha nem akarom eladni, és tudom, hogy ezek a járművek értékeket képviselnek, és abban is biztos vagyok, hogy a gyermekeimnek sem lesz ellenére. Gyakorlatilag minden autót az anyagi értéke mélypontján, jelképes áron vettem meg, de biztos, hogy ez immár egy egyre értékesebb gyűjtemény. Annak ellenére, hogy már nagy részben OT-rendszámúak, nem olyan régi autók. Az itt lévő Zsiguli 1978-as, a Mercedes 1981-es. Igazi veterán rangja ezeknek még nincs, de az az idő is el fog jönni. Öt jármű már teljesen kész, kettő felújítás alatt, egy pedig felújítás előtt van. A Ford Sierrát például nemrég itt találtam Debrecenben, nem tudtam nem megvásárolni. 16 évig állt egy tető alatt, és olyan eredeti állapotban van, hogy nem volt szívem ott hagyni. Annyiért vettem meg, amit más egy hónapban elkölt cigarettára. Persze a felújítás része már fájdalmasabb. De a piros Mercedest például nem nagyon kellett felújítani, hiszen közel ilyen állapotban vásároltam. Ebben az egész autózásban nem az motivál, hogy sok pénzért megvegyek egy szép új autót, sokkal inkább az, hogy lehet a romból alkotni egy maradandó értéket. Az öcsém szintén autógyűjtő. Őt az jobban inspirálja, hogy hosszú kutatás után a tökéletesebb autót vegye meg. Engem az érdekel, hogy egy rozsdahalomból hogyan lesz egy szép autó. Ezekben biztosan sok kreatív energiám is benne van. Szükségem is van rá, ez kapcsol ki.

Mi az, amit saját kezűleg csinál az autókon?

Bontóba nagyon szeretek járni, Taskó Rodrigó barátom például mindig szól, ha helyzet van, ha tudom, magam szeretem kibányászni a szükséges dolgokat. Mikepércsen pedig Ikarus-bontó van, ott is feltűnök rendszeresen nem éppen alkalmas öltözetben. Leginkább idáig terjed a tevékenységem, onnantól jönnek a szakemberek. Legfőbb partnerem egy Győr melletti családi vállalkozás, Szabó Péter műhelye, de Debrecenben is kiválóak vannak, akik sok szép munkát végeznek el a múzeumunknak is. A legendás autóversenyző, Kiss Attila ,,Kesa” műhelyében például most fejeződött be a reptéri Lada rendőrautó felújítása, és sokat megyünk a gyerekeimmel a szomszédba is, ugyanis Gyula bácsi remek autószerelő.

Lelkük van az autóknak?

Az biztos!

Miből érezheti ezt meg az ember? Például, ha én vezetek egy autót, és tudom, hogy arra a járműre vigyázok, akkor ő is vigyázni tud rám?

Igen, ez valahol kölcsönös. Ezek az öreg technikák stabilak, de nap mint nap használni nem érdemes őket. Jó helyen vannak ők a garázsban, és mindig kisebb ünnep, amikor velük megyek, de fontos is őket rendszeresen megmozgatni, mert kevés dolog árt jobban a járműveknek az állásnál.

Említette a fiát, ő is vonzódik ehhez. Ez mit jelent?

Ő most ötéves, és rendszeresen nézünk együtt régi autókat ábrázoló képeket, prospektusokat. Vannak modelljeink otthon, amelyekkel ugyan nem játszhat, de pont úgy nézegeti, ahogy azt kell. Sokszor megbeszéljük, hogy melyik autón milyen munkát kell végezni. Van egy hároméves kislányom is, már minden típust felismer az utcán, neki a Ford Sierra a kedvence.

Van vágya, amit szeretne elérni akár darabban, akár márkában?

Igazán ennél több autót saját magamnak nem tervezek begyűjteni, mert ez a gyönyörű paletta már tökéletesen kifejezi azt az esztétikai világot, amit én szeretek, és amit reményeim szerint az utódaimnak egyszer tovább is adhatok majd.

Kovács Zsolt

Borítókép: Somogyi-Tóth Dániel gyűjteményének két becses darabját – egy 1500-as Zsigulit és W123-as Mercedest – hozta el az interjúra