Heti harminc kiló hússal lakik jól Kamal, az állatkert egyik sztárja

Az oroszlánok világnapja 2013 óta hívja fel a figyelmet minden év augusztus 10-én e fenséges csúcsragadozók szorult helyzetére és védelmük fontosságára.

A második legnagyobb termetű és egyik legikonikusabb macskaféle kilátásai sajnos sokat romlottak az utóbbi évtizedekben: bő egy évszázada még 200 ezer egyede élt Afrika-szerte, mára azonban mindössze alig tizedannyi maradt fenn belőle egykori élőhelyének kevesebb mint 5 százalékán a zsákmányállatok megfogyatkozása, az élőhely-degradáció és az ember-állat konfliktusok következtében

– ismerteti a Debreceni Állatkert közleménye.

Az afrikainál is ritkább ázsiai oroszlán az oroszlán alfaja; a XIX. századig a Közel-Kelettől egészen India középső részéig előfordult, ma azonban kizárólag az indiai Gir Nemzeti Parkban és környékén található meg, legutóbb 674-re becsült egyedszáma csak az utóbbi évtizedben indult növekedésnek a helyi fajmegőrzési törekvéseknek köszönhetően.

– Az oroszlán tizenkétezer éve egész Eurázsiában elterjedt volt, majd visszaszorult Afrikában a Szaharától délre, Indiában pedig egy magcsoport maradt, melynek 2008-ban számlált 528 egyede a kihalás küszöbét jelentette. Állatkertekben próbálják megmenteni ezt az alfajt, köztük a debreceniben is – mondta el érdeklődésünkre Bathó Attila zoopedagógus.

Külsejében alig tér el afrikai rokonától, sörénye általában világosabb, akár vörös is lehet, a farka végén lévő bojt pedig nagyobb. A természetben az oroszlánok 14-15 évet élnek, állatkertben akár 20-25-öt is.

Néhány éve három kölyök fiútestvér került Debrecenbe a budapesti állatkertből, mostanra egy maradt. – A hímoroszlán felnőve saját falkát keres, ezt mi úgy szimuláltuk, hogy különválasztottuk őket. Egyiket már korábban, a másodikat néhány hete vitték el. Utóbbi az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének fajkoordinátora javaslatára Franciaországba került – tudtuk meg.

Hétfői menü: marhalábszár, kis kihívással

Bathó Attila arról is beszélt, hogy a hímoroszlán zsákmányszerzése elsősorban dögevést jelent, ők nem igazán vadásznak. A debreceni oroszlánt hetente háromszor etetik, főleg marhahúst kap, számára élettani szempontból ez a legmegfelelőbb. Egy héten összesen mintegy 30 kilogramm húst fogyaszt el. A természetben 10-15 kilogramm húst együltő helyében megeszik, majd napokig csak fekszik, ez azonban egy állatkertben nem lenne szerencsés.

A hétfői látványetetés során egy fára marhalábszárat akasztottak gondozói, ezt egy kis vadászattal szerezte meg.

„Megfigyelhető, hogy ha betéved valamilyen állat a kifutójába, próbálja becserkészni. A macskafélék elsősorban a mozgásra reagálnak, az váltja ki belőlük a vadászösztönt”

– mondta a zoopedagógus.

Kamal elmúlt 5 éves, pár hete egyedül maradt, emiatt most egy kicsit maga alatt van – tudtuk meg Kardos Tamás állatgondozótól.

– Amíg hárman voltak, mindig volt egy főnök köztük, sőt gyakran a másik kettő háttérbe szorította Kamalt. Sokat balhéztak, verekedtek, nyilván a természetben is így viselkednek – idézte fel. – Az itt maradt mintha komótosabban enne, talán mert már nem kell harcolnia az ételért – vélekedett.

Fontos a biztonság

Elmondta, habár Kamal ismeri a gondozóit, ugyanúgy veszélyes rájuk, szükséges minden elővigyázatosság.

„Tizennyolc éve gondozok ragadozókat, már megszoktam őket. De óvatos vagyok, most például csak úgy megyek be a kifutóba, hogy tudom, én zártam be Kamalt a helyére. Belül a házában két rész van, de mindkettőt zárom, mert ha ránézek, és nyitva lenne az egyik, hiába tudom, hogy a másikba van bezárva, úgy is rossz érzés lenne”

– árulta el.

Azt is elmondta, az ajtót lehúzva kell zárni, és a nagymacskák nem tudják felemelni, mert ők lefele kaparnak, a medvék vagy a majmok viszont képesek lennének alányúlni és felemelni az ilyen működésű ajtót; amit azonban minden állatnál még külön biztosítanak.

SzT