Félelmetes éveim

78 éves vagyok, és már sok nehéz időt átéltem. Kicsi koromban a II. világháború bombázásait és a menekülés hónapjait kellett túlélnünk. 1945-ben a Dunántúlon értek utol bennünket a harci cselekmények. Hazatérve Hajdúböszörménybe a berendezett házunkat üresen, teljesen kifosztva találtuk. Az ’50-es évek elején, a Rákosi-diktatúra idején a kitelepítéstől féltünk: nem tudhattuk, melyik éjszaka jönnek értünk az ávósok. Édesapám ugyanis 35 hold földet örökölt még a háború előtt, emiatt kuláklistára került, és könnyen deportálhattak volna bennünket borzalmas körülmények közé a Hortobágyra.

1956 őszén, a magyar forradalom és szabadságharc alatt, a szovjet tankok töltöttek el bennünket félelemmel. 1957-ben gyermekparalízis-járvány söpört végig hazánkban és az egész világon. Ekkor gyerekként a lebénulástól féltünk az öcsémmel együtt. Aztán 1961-ben bekövetkezett a berlini válság: világháborús hangulat alakult ki a két nagyhatalom között a berlini fal felhúzásakor. A következő évben, 1962-ben a kubai válság idején ismét a III. világháború küszöbén állt az egész Föld. Szerencsére a szovjet vezető, Ny. Sz. Hruscsov engedett, és kivonta az atomrakétákat Kubából. Majd 1965-ben jött a vietnámi háború: a két világhatalom, az USA és a Szovjetunió ismét szembekerült egymással. Ezt követte 1979-ben az afganisztáni háború: a két nagyhatalom rejtett küzdelme.

Végül 1989-től kezdve a szocialista táborban és a Szovjetunióban rendszerváltozás következett be, szerencsére aránylag békés úton, kivéve Romániát, ahol súlyos harc alakult ki.

Most a 2000-es években járványok sújtják az emberiséget: ebola, influenza (SARS, MERS) és legújabban a Covid–19 koronavírus. Sohase gondoltam volna, hogy a 21. században még egy ilyen szörnyű betegség is jöhet, amely ellen csak karanténnal és tisztasággal lehet védekezni. Ezért próbáljuk ezeket a rendszabályokat maradéktalanul betartani, hogy minél hamarabb véget érjen ez a rémálom!

Magi Zsolt László