„Nem tudtam, hogy egy pszichopata”

Első pillantásra Victoria Eugenia Henao arcán nyoma sem volt azoknak a szenvedéseknek, melyeket át kellett élnie a Pablo Escobarral töltött hosszú évek alatt. A legtöbbek számára a Narcos című sorozatból, csak „Tataként” ismert 58 éves nő felvállalta élete legfájdalmasabb éveit, s nyilvánosságra hozta, milyen élete volt Latin-Amerika legveszélyesebb bűnözőjével, a „ kokainkirály” Pablo Escobar feleségeként, s minderről Mrs. Escobar – Életem Pablóval című könyvében olvashatunk.

Victoria Henao tizenhárom évesen ismerte meg a nála több mint tíz évvel idősebb Pablo Escobart. Tizenöt évesen elszökött vele, és a felesége lett. Pablo közismert hűtlenkedése, és kegyetlensége dacára a következő tizenhat esztendőben, egészen a férfi haláláig mellette maradt. Tudta, új életet kell kezdenie, így szembe kellett néznie a férje „üzlettársaival”, akikkel alkut kötött, hogy életben maradhassanak a gyerekeivel. Hátrahagyva kolumbiai életét tiszta lappal, új névvel és nincstelenül az argentin fővárosba, Buenos Airesbe költöztek. Az írónő most a Napló kérdéseire is szívesen válaszolt.

Ezt a könyvet inkább saját magának terápiás célból vagy a nagyközönségnek írta meg?

Huszonöt év telt el, mire rá tudtam szánni magam arra, hogy megírjam ezt a könyvet. Egyrészt rengeteg film, sorozat született az elmúlt időszakban Pablo Escobarról és a családunkról, de nagyon sok félrevezető információ van benne, és nincs vagy kevés a valóságtartalma. Szerettem volna, ha az emberek tudják az igazságot a családunkról. Másrészt igen, ez nekem is egyfajta nagyon fájdalmas terápia volt, szembesülés a múlttal, és sok olyan dologgal, amiről annak idején nem tudtam.

Pablo halála inkább félelemmel vagy megnyugvással töltötte el?

Az első gondolatom, amikor megtudtam, hogy meghalt, a félelem volt. Tudtam, hogy már senkinek nem fontos az életünk, nem kellünk arra, hogy rajtunk keresztül tartsák sakkban, és az ellenségei is vadásznak ránk. Jelenleg úgy érzem, biztonságban vagyunk, de soha nem tudhatjuk, mit hoz az élet.

Mikor beszélt vele utoljára, s mit mondott önnek?

A halála előtt néhány perccel beszéltem vele telefonon, azt mondta, szerelmem, most már minden rendben lesz. Nem sokkal ezután tudtam meg, hogy meghalt. Azt mondták, hogy lelőtték, de mi, a családja tudjuk, hogy öngyilkos lett.

Mi lett azzal a vagyonnal, amit Pablo felhalmozott?

Nagy részét már a halála előtt lefoglalta a kolumbiai állam. A maradék részéből fizettem ki mindenkit, aki a halála után jelentkezett, hogy Pablo az adósa. Rendeztem az adósságait, mi pedig üres kézzel kezdtünk új életet, de biztonságban. Számtalan legenda van arról, hogy rengeteg elásott készpénz van még Medellín (Kolumbia második legnépesebb városa – a szerk.) környékén, de szerintem ezt már megtalálták, és a végére nem is maradhatott túl sok, hiszen „háborút viselt” mindenki ellen, ez a háború pedig költséges volt.

Hogyan gondol most a volt férjére?

Borzasztóan nehéz volt szembesülni mindazzal, amit a könyv megjelenése előtt végzett kutatómunka alatt megtudtam és amit le is írtam. Én nagyon sokáig idealizáltam Pablót, és nem tudtam, hogy egy pszichopata. Ezzel akkor szembesültem, amikor az orvosaim, akik poszttraumás stressz szindróma miatt kezeltek, s közölték velem.

Mennyire nehéz a reflektorfényben újraélni a múltat, s mesélni róla?

Nem volt könnyű végigélni ezeket, de már a könyv megírása sem volt az, többször abba is hagytam, de végül befejeztem. De szerettem volna elmesélni a saját történetemet.

Hatalmas, kígyózó sorokban álltak, várakoztak az emberek, hogy dedikálja a könyvüket. Számított ekkora sikerre Magyarországon?

Nem, nem számítottam erre, de elképesztően boldog vagyok. Nagyon sokat adott nekem ez az ország.

Nagy Dóra