Főhajtás

Debrecen szabadságharcos históriáinak sokszor idézett fejezete, hogy a menekülő Kossuth Lajos – akinek a 48-asok közül ma is legnagyobb a kultusza a cívisvárosban – 1849. január 7-én, 13 órakor érkezett meg a Miklóskapuhoz. Az előző napon Szolnokig vonattal utazott (addig volt pálya), onnan szekérrel jött tovább, és Hajdúszoboszlón szállt meg. Állítólag a nagy hidegben meg is fázott. Amikor átkelt a cívisek „városfalán”, a kapuőr elérzékenyülve tette híres bejegyzését a naplóba a „magyarok Mózesének” megérkezéséről. A nem igazán daliás magasságú Kossuth Lajos és a családja a városházán lakott, és ott volt a Szent Korona is. A debreceni, féléves lét Kossuth számára is legfőképpen a munkáról, a haza és a honvédő háború irányításáról szólt, de közben a „Fehérlóba” is átjárt, ahol szívesen hallgatta kedvenc prímása, Boka Károly hegedűjátékát.

A Függetlenségi nyilatkozat áprilisi kihirdetésekor már erősen megtépázódott a nemzeti egység. A szabadságharc végén Görgey Artúr is nyíltan megtagadta az engedelmességet a kormány iránt, ugyanakkor Szemere Bertalan is Kossuth ellen fordult. A temesvári csata után, amelyben Haynau legyőzte Bem Józsefet és Dembinszkyt, Kossuth Görgeyre ruházta a legfőbb polgári és katonai kormányzatot. Ő pedig – a további áldozatok elkerülése érdekében – letette a fegyvert. Kossuthnak a világosi fegyverletétel után ismét menekülnie kellett. Először török földre ment (egyes feltételezések szerint női ruhában és a szakállát levágva), és Orsovánál még elásatta a Szent Koronát. Többé nem léphetett magyar földre, melyet pedig annyira szeretett. Megjárta Angliát, valamint Amerikát is, és végül Torinóban hunyt el (1894. március 20-án), igen magas kort megélve.

Munkássága kapcsán ma is vita tárgya többek között, hogy itthon kellett-e volna maradnia, vállalva az elfogását és a kivégzését, avagy helyesen döntött az emigrálás mellett? Debrecen anno felül tudott emelkedni ezen. Hiszen a halálakor az udvar tiltása ellenére is utcát nevezett el róla (a márványlap ma is megcsodálható), 1914 májusában pedig Nagy-Magyarország legszebb szoborcsoportjával tisztelgett a cívisváros a kormányzó emléke előtt.