Szabó Gyula átadja a stafétát

A legrégebbi helyi önkormányzati képviselő az Epreskert, a Tégláskert, a Boldogfalvikert, Szepes, az Ispotály-lakótelep és -lakópark, valamint a Vargakert lakóit képviselte eddig a városi közgyűlésben.

A Naplónak adott interjúban a visszavonulását egyebek mellett azzal indokolta, hogy több időt szeretne a családjával tölteni, valamint a hobbijaival foglalkozni.

Csaknem három évtized után nem indul el újra a legújabb, október 13-án esedékes önkormányzati választáson Szabó Gyula debreceni önkormányzati képviselő. A fideszes politikus, aki a közgyűlés oktatási, ifjúsági és sportbizottságát is vezeti, ebből az alkalomból adott interjút lapunknak.

Mi az oka annak, hogy felhagy a politikai pályafutással, miközben ön a legrégebbi képviselő?

A rendszerváltás, 1990 óta folyamatosan képviselem választópolgárok érdekeit a város közgyűlésében. Az életkorom ugyan lehetővé tenné, hogy még egy ciklust maradjak, de az emberben idővel változnak az értékrendek, illetve az eddigieknél több időt szeretnék a családommal tölteni, a hobbijaimmal foglalkozni. Tartalékolni kell abból az erőből 60 utánra is, ami még van. Gyerekeim, unokáim vannak. A fél életemet képviselőként töltöttem el. Eddig nagyjából három ember munkáját végeztem, ezután kettőét fogom.

Teljesen visszavonul a politikától?

Nem teljesen, az oktatáspolitikában maradok, megtartom például a Nemzeti Pedagógus Kar országos elnökségi funkcióját. Ez igen komoly megbízatás, és nagyon sok feladattal jár. Az Epreskerti Általános Iskola vezetését is folytatom. Az önkormányzatnál és a Fidesznél is számíthatnak rám, ha oktatáspolitikáról van szó, például az oktatási bizottságban külső tagként ezután is szívesen dolgoznék.

Azért is döntöttem így, mert át kell adni a stafétabotot a fiataloknak, lehetőséget kell biztosítani nekik. Az utódomban, Piros Zoltánban – aki szintén iskolaigazgató – ugyanazt látom, mint amilyen én voltam annak idején. Ambiciózus, tenni akaró, empatikus.

Hogyan változott a debreceni közgyűlés az elmúlt három évtized alatt?

Kezdetben még 50 képviselő volt, aztán 32 főig karcsúsodtunk. Annak idején több bizottság működött, mint manapság; ezeket összevonták, így hatékonyabb lett a munka. Az oktatási, ifjúsági és sportbizottság is ilyen.

Régen klasszikusabb politizálás folyt, jobban kimutathatóak voltak az egyes értékrendek, mint manapság. Engem mindig az motivált, hogy tegyek a választókért és példát mutassak. Nem volt olyan felszólalásom az elmúlt 30 évben, amikor indulatból megsértettem volna embereket. Igyekeztem megérteni a másik álláspontját és tiszteltem. Azokat a politikai „szélkakasokat” viszont, akik egyik évben az egyik frakcióban, a másikban egy másikban ülnek, soha nem szerettem.

Érdeklődésem, sorsom, affinitásom a jobboldalhoz kötött. 1990-ben lehorgonyoztam a polgári, keresztény nemzeti oldal mellett, és azóta nem váltottam. A Fideszben megtaláltam azt a pártot, amelyikben megvalósíthattam azt, amit szerettem volna.

A jelek szerint ez a választóknak is tetszett, mert akkor is bejutottam a közgyűlésbe, amikor a Fidesz nem volt olyan sikeres, mint most. Hétszer kerültem úgy vissza, hogy egyéniben 50 százaléknál több szavazatot kaptam.

A rendszerváltás után megfogalmazott céljaiból mostanra mit sikerült megvalósítani, elérni?

Az én körzetem például falusias jellegű volt. Mára ez egy fejlett nagyvárossal ötvöződött úgy, hogy az előnyös tulajdonságait megtartotta. Most sok a modern ház, jó az infrastruktúra, vannak intézmények. Itt még lehet kertészkedni, kapálni, metszeni, füvet nyírni, miközben szinte minden olyan jó dologhoz hozzá lehet jutni, mint ami a belvárosban is megtalálható.

Nagyon szeretek a Tégláskertben lakni, ahol még van közösségi élet. Az emberek ott még megismerik egymást, köszönnek a másiknak, beszélgetnek. Sokszor a buszon, beváráslás közben, gyermeknapon is „fogadóórákat” tartok, a helyiek ott is elmondják nekem a problémáikat.

Mely változásokat tartja a legjelentősebbeknek az elmúlt csaknem három évtizedből?

Miután 2002-ben a Fidesz ismét lehetőséghez jutott, észszerűsítette az intézményhálózatot, így már sokkal több pénz maradt fejlesztésekre. Az oktatási bizottság elnökeként nyilván nem örültem akkor, amikor lakatot kellett tenni a Békessy Béla-iskolára vagy az Újkerti Oktatási-Nevelési Központra. (Ezeknél már annak kellett szurkolni, hogy egy osztályra való gyerek összejöjjön ott, ahol korábban tízosztálynyi volt.) Bár ezek nem voltak népszerű lépések, de az észszerűség ezt diktálta. Ha nem így jártunk volna el, ma ezek az intézmények haldokolnának.

Ha már az oktatásnál tartunk, itt érhettem el legnagyobb szakmai sikeremet is. Fizikai és szakmai értelemben is a városrészi Epreskerti Általános Iskola alapítója lehettem, mely mára már Debrecen és a Dunán inneni régió egyetlen, nagyon népszerű, emelt szintű informatikai iskolája lett.

Ugyanakkor büszke vagyok arra, hogy egyebek mellett megszavaztam a Kossuth tér sétálóövezetté való átalakítását, a Kölcsey Központ, a Főnix Csarnok, a jégcsarnok, a fedett uszoda felépítését, a 2-es villamos kialakítását. Kiálltam például a Campus Fesztivál mellett, amely mára bebizonyította, hogy életképes, és jóval több, mint 100 ezer embert érdekel.

Hogyan változott választókerületében az infrastruktúra az elmúlt 30 évben?

A ’90-es évek elején ez a terület volt a város „hátsó udvara”, oda került minden olyan tevékenység: a szeméttelep, a szennyvíztelep, a repülőtér, amely egy modern városban a lakókat irritálni szokta. Szép lassan sok problémát sikerült megoldani, nagyot léptünk előre az infrastruktúrában. Például az utak nagy része 30 éve még burkolatlan, sáros volt, most 97 százalékuk aszfaltos. Kiépült a szennyvízhálózat. A régi 7-es buszt a város jelentős részét átszelő 42-es, 47-es, 47Y-os buszokkal váltottuk ki. Annak idején a busz óránként járt, ma nagyjából 15 percenként közlekedik. Szepes önálló buszjáratot kapott. Megkezdődött a majorsági földek beépítése. Amikor képviselő lettem, a Mikepércsi út még csak kétszer egy sávos volt, állandóak voltak a forgalmi dugók. A Gázvezeték utca néhány éve újult meg. Így egyre népszerűbbek lettünk, mind többen költöznek hozzánk.

Amikor változott a választókerületem határa, igyekeztem kapcsolatot teremteni a hozzám került lakókkal, soha nem bújtam el a problémák elől. Ugyanakkor mindent nem tudtam megoldani, ilyen nem létezik.

„Örökzöld téma” a választókerületben egy, az epreskerti iskolához tartozó tornaterem létesítése, melynek megépítését ön kitartóan, évtizedek óta szorgalmazza. Hol tart most ez a projekt?

A sokáig kilátástalan helyzet ellenére sem adtam fel. Mostanra odáig jutottunk, hogy az összes szükséges engedély megvan, gyűjthetjük a tao-s támogatásokat is. Magunk mögött tudhatjuk polgármester úr, a városvezetés bizalmát, és előreláthatólag az idei tanévben elkezdődik az építkezés. A terem kosárlabda-utánpótlásbázis is lesz.

Mit szól a debreceni repülőtér felfutásához? Egyesek szerint zajos és környezetszennyező, ugyanakkor nagyban hozzájárul a fejlődéshez.

Jól emlékszem arra, milyen állapotok uralkodtak ott akkor, miután a szovjet hadsereg kivonult. Ijesztő szellemváros fogadta az oda érkezőket. Sokat mentem azért, hogy az arra érdemes házakat, lakásokat felújítsuk a lakótelepen, a romokat pedig bontsák le. Kevesen tudják, hogy a repülőtér területének és a közvetlen városrészeknek a kármentesítése személyes közbenjárásomra megtörtént. A felszín alatti vizek teljes megtisztítására sor került.

Az arra lakók akkor elfogadják a repülőtéri fejlesztéseket, ha azt látják, hogy azokból a városrész is profitál. Például olyan új út is épült a közelmúltban, amely kapcsolatot teremtett a Tégláskert, a repülőtér és a Mikepércsi úti bevásárlóközpont között. A repülőtér befektetőket vonz hozzánk, s remélhetőleg a közeli déli ipari parkban is nagyon sokan fognak dolgozni a városrészemből.

A légikikötő további fejlődése a tömegközlekedés erősítését is magával hozza. A tervek szerint hosszabb távon például arra vagy a déli ipari parkig járna a leendő 4-es villamos. (A 3-as villamos a Tócóskertet és a Faraktár utcát kötné össze.)

Biztos vagyok abban, hogy a déli városrész néhány éven belül az egyik legfelkapottabb városrésze lesz Debrecennek.

Orosz Csaba

Névjegy

A 10-es képviselője