Egyre gyakoribbá válik a kiközösítés az iskolákban

A szakemberek szerint a jelenség ugyanis mára soha nem látott mértéket öltött. A Napló Márta Szilvia szakpszichológust kérdezte a részletekről.

– Napjainkban az iskolai beilleszkedési probléma, egymás elfogadásának hiánya nagyon gyakori jelenség. Egyaránt megfigyelhető általános iskolákban, középiskolákban is. Rengeteg esetben látom azt, hogy a probléma nem feltétlen az egyéni háttérben keresendő, hanem osztályszinten jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy nem is egy gyereket rekesztenek ki, hanem akár klikkek jönnek létre. A gyerekek egyik nap még barátok, másnap pedig már kiközösítik egymást – tudtuk meg Márta Szilvia szakpszichológustól.

A szakember szerint ennek hátterében állhat az is, hogy gyakran túlhangsúlyozzuk a gyerekek önérvényesítési igényének kielégítését az olyan csoportba való beilleszkedést segítő értékekkel szemben, mint pl. az alkalmazkodás, elfogadás, kompromisszumkészség, konfliktusmegoldás.

Előfordul, hogy a kiközösítés az említettnél még nagyobb teret ölt: rendszeres zaklatássá, ismétlődő, huzamosabb ideig tartó, egy-két ember ellen irányuló pszichológiai (vagy akár fizikai) terrorrá fajul. A felelősség kérdésével kapcsolatban nagyon fontos kiemelni, hogy az iskolai mobbingra semmi nem jogosíthat fel, nem az áldozat tehet róla. Az okokat gyakran az osztály, a rendszer dinamikájában kell keresni – hangsúlyozza Márta Szilvia.

Alkalmazkodás: legyen erény!

A szakemberek szerint a közösségi média túlzott használata többek között a klikkesedés problémáját sem oldja meg, sőt. Az az idő, amíg egy induló osztály közösséggé emelkedik, nagyon változó, nagyban függ ugyanis az épülő osztály szellemiségétől. A kamaszokat tekintve manapság már szeptember 1. előtt van képük egymásról a gyerekeknek, mert a közösségi oldalakon megkeresik egymást, csoportot alkotnak, így már ekkor elindul egyfajta ismerkedés. Az már másik kérdés, hogy ez a kép mennyire fedi a valóságot, hiszen ezek chat üzenetek alapján alakultak ki egymásról. A virtuális tér nem igényel olyan társas készségeket, mint amire a valós világban szükség van, gyakran a gyerekek kevesebb szorongást élnek meg, jobban tudják befolyásolni azt, amit sugallni szeretnének magukról. A szerveződő osztály dinamikája innen indul, így az első nap már előfeltevéssel vannak egymás iránt, ami gyakran köszönő viszonyban sincs a realitással. Ezt követően, hogy kit mennyire fogadnak be, erősen függ az egyéni társas készségektől, megküzdőképességtől, nyitottságtól és saját eszköztártól – mondja a szakember.

– Osztály- sőt, iskolai szinten is nagyon sokat segíthetnek a közösségépítő rendezvények, melyekre jellemző a szeretetteljes, elfogadó, de ugyanakkor kereteket tartó, meleg légkör, ahol a gyerekek megtanulhatják azt, hogy az alkalmazkodás is érték, de arra is lehetőség nyílik, hogy megéljék saját egyéniségüket. – hangsúlyozza Márta Szilvia.

Arra a kérdésre, hogy a felnőttek miként segíthetnek megelőzni a bajt, a pszichológus azt tanácsolja, mindenképp hasznára válik gyermekünknek, ha többféle közösséget kipróbálnak, többek között valamilyen csapatsportot, ahol együtt kell működniük társaikkal. A csapatépítő játékok vagy akár a pedagógus tudatos ültetési rendje szintén lazíthat a klikkeken. Hozzátette, az egymáshoz közel kerülő gyerekeknek több lehetőségük van az interakcióra, így nagyobb az esély, hogy új kapcsolatok szülessenek.

A kiskamasz – kamasz korosztály például olyan gyakorisággal küzd ezzel a problémával, hogy rendszeresen indítok önismereti csoportokat. Sokan azért választják ezt a megoldást, mert bár nyitottak, valahogy mégsem tudnak jól kommunikálni, míg másoknak bátorságuk nincs hozzá. Ilyen keretek között sokat tanulhatnak magukról a gyerekek, fejlődhetnek a társas készségeik, melyeket majd az iskolai, baráti kapcsolataikban kamatoztathatnak – jegyezte meg a debreceni Életpszichológia Központ szakembere.

SzD

Fontos az egyensúly

Bozó Judit, az Abigél Többcélú Intézmény és AMI igazgatóhelyettese azt vallja, sokat jelent, ha a 9. osztályosok már nyár végén el tudnak menni együtt kirándulni. Szerinte az ilyen együttléteken a pedagógusnak részt kell venniük, legyen szó akár szalonnasütésről, akár közös játékról, éneklésről. Így érzik a gyerekek az odafigyelést, törődést, az „anyáskodást”, és ez a bizalom erősíti meg őket abban, hogy megnyíljanak, el merjék mondani a problémáikat, kezdődő konfliktusaikat is. – Ha a tanár egyensúlyban tudja tartani a szigort és a szeretetet, a gyerekek bízni fognak benne, és elmondják a problémáikat. Ha érzik a tanár határozottságát a kedvessége mellett, hallgatni is fognak rá, esetleg meggondolják magukat az okos ráhatásra, hogy bárkit kiközösítsenek – vélekedik a pedagógus. Bozó Judit szerint fontos a tanár példamutatása is: ő sem kivételezhet senkivel.